Kisvárda–DVSC 1-3
A mérkőzésről ide kattintva olvashatsz bővebben!
Feczkó Tamás (Kisvárda): – Jól kezdtük a meccset, hiszen a gól mellett volt három olyan lehetőségünk, amikből gólt kellett volna szereznünk. Egy az egyben kilépett a válogatott játékosunk, de nem vállalta be, valamint a vendégek első góljánál mi kontráztunk és volt ott egy érdekes fault, aminél olyan becsületesek voltunk, hogy felálltunk és tovább akartunk menni. Az a kapott gól nem jött jól, hiszen addig nem volt nagy helyzete a DVSC-nek, utána viszont sorra gyártották a helyzeteket, főleg a második félidőre jöttek ki jobban, akkor több lehetőségük volt. A 2-1-es vezetésük után eldönthették volna a mérkőzést, utána nagy helyzetünk nem volt, viszont a végén a kapufáról megint kifelé pattant a labda, sajnos ez az év már ilyen lesz. Már nagyon rég nem az építkezésről szól ez a történet, arról kellene szólnia, hogy 1-0 után el kellene dönteni a meccset. A DVSC jobb csapat, ma megmutatta, viszont olyan hibákat követtünk el, amiket ezen a szinten nem lehet, például, hogy a mezőny legkisebb játékosa gólt tud fejelni és mellette még akár mesterhármast is tudott volna fejelni. (M4 Sport)
Srdjan Blagojevic (DVSC): – A mérkőzés elején volt egy kis nehézségünk amiatt, hogy a Kisvárda megváltoztatta a játékát, erre mi nem voltunk felkészülve. Emiatt korán gólt is kaptunk és kicsit idegesek is voltunk, aztán tudtuk rendezni a sorainkat, főleg a védelemben és vissza tudtuk venni az irányítást. Az első félidő sem volt rossz, voltak jó akciók és birtokoltuk is a labdát, közel voltunk a gólszerzéshez, Vajda Botond egyéni teljesítményének köszönhetően ez sikerült is. A második félidőben jól játszottunk, megvoltak a helyzeteink, főleg Dominguesnek, hamarabb is eldönthettük volna ezt a találkozót, de összességében elégedett vagyok. Jó volt az eredmény és a teljesítmény is, biztos vagyok benne, hogy ez segíteni fog minket a következő időszakban. Nem szeretek a dobogóról beszélni és nagy ígéreteket, kijelentéseket tenni. Meccsről meccsre, lépésről lépésre haladunk. Most két hazai meccs jön, de a magyar bajnokság tudjuk, mennyire kiszámíthatatlan, meglátjuk majd. (M4 Sport)
MTK Budapest–Kecskeméti TE 2-2
A mérkőzésről ide kattintva olvashatsz bővebben!
Horváth Dávid (MTK): – Elég változatos találkozó volt. Az első félidő nagy része ki-ki meccs volt, apróbb változtatásokat is kellett végezni a pályán, hogy mi kerüljünk fölénybe, ez a gólunk után meg is érett. A második játékrészben az volt az ember érzése, hogy akármikor lezárhatjuk a három pont sorsát a harmadik gólunkkal, ott talán a gyilkos ösztön hiányzott. Jól játszott a KTE is, de szerintem közelebb voltunk a győzelemhez, viszont be kell érnünk egy ponttal, úgyhogy van hiányérzetem. Folyamatosan fejlődik a csapatjátékunk és az a cél, hogy a jövőben is így legyen. Jó teljesítményt nyújtott a csapat, de az kell, hogy ezt a teljesítményt győzelemre tudjuk beváltani. Most olyan szakaszban vagyunk, amikor ezt kell megtanulni és átérezni. De az, hogy tudunk ennyire dominálni, az mindenképpen dicséretre méltó. Mindig elmondom, hogy feljutó csapat vagyunk, az NB II utáni első évünk, a célunk, hogy ezek a meccsek a jövőben ne egy, hanem három pontot hozzanak. (M4 Sport)
Szabó István (KTE): – A második félidő első 10-15 percéig fölényben futballoztunk, a mi elképzelésünk jobban érvényesült, azután nem is értettem, hogy a hazaiak vezetése után miért kezdtünk el kapkodni. Nem tudtuk a saját játékunkat játszani, nagy fölénybe került az MTK és helyzeteket dolgozott ki, nagyon nagy szerencsénk volt, akár több gólt is lőhetett volna, de a végén a fiatalok szerepeltetése megmutatta, hogy bízni kell bennük. Több fiatal is beállt, nagyon örülök, hogy Helmich nagyon szép gólt szerzett, valamit visszakaptunk talán, amit az utóbbi időben szerencsétlen módon elveszítettünk. Két félidőre osztanám a meccset, az elsőben mi játszottunk jobban, a másodikban a hazai csapat. Nekik biztos fájó, de úgy gondolom, igazságos a döntetlen. Nagy játékot nem tudtak hozni a cserejátékosok, talán ami kiemelendő, hogy végig hittünk abban, hogy ki tudunk egyenlíteni. Dolgoztak a srácok keményen, de sajnos sokszor csak kergettük az ellenfelet, nagyszerűen oldotta meg a hazai csapat az átmeneteket, tudtuk is, hogy ebben nagyon erősek. A hit, az akarat és a sok futás meghozta a gyümölcsét, hibára kényszerítettük az ellenfelünket és ezt Palkó kihasználta. A kapusedzőnk édesapja hunyt el, személyesen is jól ismertem, mostanában sajnos több haláleset van a mi körünkben, nagyon megviselt, mert ez is egyik pillanatról a másikra történt. Trepák Attila családjának ajánljuk ezt az egy pontot. (M4 Sport)
ZTE FC–Diósgyőri VTK 5-1
A mérkőzésről ide kattintva olvashatsz bővebben!
Márton Gábor (ZTE): – Örülünk nagyon, de nem akarom most nagy dolgokat mondani. Azt lehet felfrissíteni, aki hagyja magát, aki fejlődni akar, aki meg akarja csinálni, különben mondhatunk mi akármit. Le a kalappal a csapat előtt, ez fantasztikus teljesítmény volt. Két hete volt egy hasonló arányú vereségünk, abból nem feltétlenül könnyű felállni, már egy győzelem is nagy dolog lett volna, de ez így... Minden pozitívum volt, már az elejétől rengeteg helyzetet dolgozott ki a csapat, amiből sokat be is rúgtunk, nagyon masszívak voltunk, talán nem is volt az ellenfélnek nagyon lehetősége. Ez így most nagyon rendben volt. (M4 Sport)
Vladimir Radenkovic (DVTK): – Tíz perc után elveszítettük a fejünket és úgy játszottunk, ahogyan korábban soha, edzéseken sem gyakoroltuk ezt a játékmódot. Nagy kérdés ez számomra és a játékosok számára is, hogy ez hogyan fordulhat elő. Ha nagycsapat szeretnénk lenni, akkor ilyet nem szabad megengedni magunknak. A fociban csak a jelen és a jövő számít, a múltat magunk mögött kell hagyni mindig, most sem lett volna szabad arra építeni, hogy az elmúlt hetekben milyen eredmények születtek. Minden meccs egy új kihívás, erre kellett volna készülnünk. Gratulálok a Zalaegerszegnek, megmutatták, hogyan kell a pontokért harcolni és meg tudták nyerni a találkozót. Sok játékosunk fáradt volt, ami kérdéseket vet fel nekem és a stáb többi tagjának is. Nyíltan kell erről beszélnünk az öltözőben, mert azt gondolom, hogy nagyjából ötven százalékos teljesítményt nyújtottunk, ami nemcsak az energiaszintünkre, hanem a mentalitásunkra és a szenvedélyre is vonatkozik. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne rontsuk el azt a jó hangulatot, ami kialakult a stáb és a csapat között, de őszintén kell beszélni, ki kell elemezni, mi okozta a vereség, majd amint lehet, el kell felejteni ezt a meccset. (dvtk.eu)
