Azok után szerződött a Ferencvároshoz, hogy volt csapata kiejtette a zöld-fehéreket a Bajnokok Ligája-selejtezőből. Elmondása szerint akkor még nem érezte át igazán, hogy mekkora klubhoz is igazolt, pedig nagyon frusztráló szituációt kellett maga mögött hagynia. Stefan Gartenmann a Csakfocinak adott interjúban arról is beszélt, miért volt nyugodtabb az álomszerű debütáló mérkőzése után, valamint, hogy mi a különbség Pascal Jansen és Robbie Keane között.
Tavaly nyáron azután szerződtél a Midtjyllandtól a Ferencvároshoz, hogy a dán csapat kiejtette a zöld-fehéreket a Bajnokok Ligája-selejtezőből. Hogyan érezted magad a transzfer után?
- Annak ellenére is, hogy a csapat kiesett, nagyon jól. Kívülről talán senki sem érti, hogy mekkora klub is valójában a Fradi. Nyilván én is tudtam ezt a csapatról, láttam, milyen remek játékosok vannak a keretben, amikor a Midtjylland ellen játszottak, de amikor megérkeztem, akkor értettem meg mindent. Rendkívül boldog vagyok, hogy itt lehetek, ma sem döntenék másképp.
Azokon a mérkőzéseken valójában azért nem játszottál, mert a két csapat tárgyalt egymással rólad?
- Nem, volt egy ügyem a Midtjyllanddal, ami könnyebbé tette számukra a döntést. Már korábban megállapodtunk abban, hogy távozom a csapattól, de azt csak közvetlenül a párharc után tudtam meg, hogy a Ferencvárossal tárgyalnak, és csak utána írtam alá. Nagyon frusztráló volt a klubváltás előtti időszak, de azt végig tudtam, hogy távozni fogok a dán klubtól. Miután elküldtek kölcsönbe, gondoltam, hogy más játékosokat fognak használni, mivel értem nem kapták meg a remélt átigazolási díjat. Parkolópályára kerültem és ideges voltam, hiszen nem tudtam, mi fog történni, de aztán szerencsére jött a Ferencváros és úgy gondolom, mindenki számára megfelelő üzlet köttetett.
Korábban a Sönderjyskénél az NB I-ben jól ismert Michael Boris volt az edződ. Az ő véleményét is kikérted a Fradiról?
- Mielőtt megérkeztem volna, nem beszéltem vele. Aztán Budapesten találkoztunk, csupa jót mondott a Ferencvárosról, az itteni futballról és az életről. Szerettem vele dolgozni, ahogyan ő is velem. Minden edzőmmel megtaláltam a közös hangot, és azok után is beszéltem velük, hogy már nem dolgoztunk együtt, sosem tudhatjuk mit hoz a jövő, a fociban gyorsan változnak a dolgok.
Említetted, hogy kívülről talán senki nem látja, milyen nagy klub is a Fradi. Miből alakult ki benned azonnal ez a vélemény?
- Azt mindenki láthatja, mennyi kiváló játékos van itt, ezt a mérkőzéseink során is megmutatjuk, a klub nagysága és a szurkolótábor is magáért beszél. A beilleszkedésemet mindenki maximálisan segítette, úgy éreztem, a legjobb helyre kerültem. Persze, nekem is meg kellett találnom a közös hangot a pályán is a többiekkel. Mindenkinek megvan a feladata, csapatként kell dolgoznunk, amit szerintem megmutatunk minden héten. A mi szintünk nagyon magasan van.
Debütáló mérkőzéseden aztán rögtön gólt szereztél a Nyíregyháza ellen.
- A tökéletes kezdés volt számomra. Azért nem volt olyan könnyű nekem sem a kezdés, hiszen eleinte nem igazán kaptam meg a lehetőséget, és mivel szinte egymás után jöttek a mérkőzések, az edzések során sem tudtam igazán megmutatni azt, hogy milyen képességeim vannak. Az a gól viszont áttört egy gátat, én is megnyugodtam, és úgy éreztem, mindenki jobban befogadott engem.
Az MTK elleni örökrangadón viszont újra a kispadon ültél, volt ennek bármilyen különösebb oka?
- Cissé és Raúl Gustavo nagyon jól dolgozott akkor együtt, tehát csak edzői döntés volt. Azért egy mérkőzés még nem elég arra, hogy meggyőzd a főnököt arról, hogy neked a kezdőben a helyed. Én az a fajta játékos vagyok, akinek idő kell a beilleszkedéshez, hogy megtudja mutatni azt, mire is képes valójában.
Az edzőről beszélve: Pascal Jansen 2024 végén váratlanul az Egyesült Államokba távozott, mennyire lepte meg ez a csapatot?
- Teljesen meglepett minket is, korábban ugyanis semmi erre utaló jel nem volt. Karácsony környékén viszont már hallottuk azt, hogy új edzőnk lesz, furcsa szituáció volt, egy héttel később aztán be is jelentették a távozását. De ez egy nagy lehetőség Pascal számára, és a klub is komoly pénzt kapott érte. Ahogy említettem korábban, ilyen a futball, hiába van valakivel jó kapcsolatod, holnap lehet, hogy már nem is ő lesz az edződ vagy a csapattársad.
Hogy reagált a csapat az öltözőben Jansen távozására?
- Egy ilyen helyzet attól függ, kinek milyen volt a kapcsolata az edzővel. Ilyenkor mindig van egy kis stressz, de egyfajta izgalom is, hiszen mindenki a nulláról indul az új trénernél. Volt egy rövid felkészülési időszak, akkor meg kellett mutatni, ki mire képes. Aki nem játszott sokat Pascalnál, az nagyobb erővel vetette bele magát a munkába.
Aztán kiderült, hogy Robbie Keane lesz az új vezetőedző. Ő miben más, mint az elődje?
- Megpróbált mindent nagyon egyszerűen elmagyarázni nekünk, persze a sok változtatást nem volt könnyű átvenni, hiszen nagyon gyorsan jöttek a mérkőzések egymás után, de a legfontosabb számára az volt, hogy azonnal megértsük, mit szeretne a pályán látni tőlünk. Mindenkivel leült beszélgetni az irodájában, és nem mintha Pascal nem csinálta volna ezt, de Robbie próbálja megkönnyíteni a mindennapi életünket.
Mik a legfőbb elvárásai a csapattal szemben?
- Az, ami mindenki másnak lenne, tehát, hogy nyerjünk trófeákat. Minden mérkőzésen győzni szeretne, ahogyan mi is. Tudjuk, hogy a helyzetünk most nem egyszerű, de úgy látom, hogy kezdünk formába lendülni, gólokat szerzünk és hátul is stabilak vagyunk. Jönnek a pontok is, és noha nem vagyunk könnyű helyzetben, jó esélyünk van a bajnokság megnyerésére, csak ez elfogadható klubon belül, az elnöktől az edzőkig a játékosokon át.
Beszéljünk a bajnokságról. A Puskás Akadémia elleni mérkőzés lefújása után azt mondtad a televízióban, komoly mentalitásbeli problémákat láttál, az ellenfél egyszerűen jobban akart nálatok. Az ilyen dolgokról általában a múltban olyan magyar játékosok beszéltek ennyire nyíltan, akik már hosszú ideje a csapat részei voltak. Hogyan fogadták ezek után a szavaidat az öltözőben?
- Mindenki átérezte a szituáció fontosságát, és azt láttuk, ha vitatkozni kezdünk, akkor nem megyünk előre. Változtattunk, most jó a hangulat csapaton belül, de úgy gondolom, ez látszik is, hiszen elkezdtünk nyerni. Persze most már nem olyan feszített a programunk sem, így mindenki frissebb a mérkőzésekre.
Azon az összecsapáson miért érezted úgy, hogy nem akarjátok eléggé a győzelmet?
- Úgy láttam, hogy csak egy csapat vagyunk a pályán önbizalom nélkül. 3.5-es xG mutatónk volt, amelyből egy gólt sem tudtunk szerezni, máskor pedig két találatot is összehozunk ennyiből. A védelmünk sem volt az igazi, azt is meg kell érteni, hogy foggal-körömmel kell védenünk a kapunkat, hiszen minden kapott gól súlyos következményekkel járhat. Persze ezek nem fognak egyik percről a másikra változni, és persze még az adrenalin is dolgozott bennem, amikor azt az interjút adtam, de úgy éreztem, ébresztőt kell fújni. Sajnos egy hét múlva megint kikaptunk hazai pályán, de a Fehérvár elleni győzelemmel megfordult a helyzet. Azon a mérkőzésen végre gólokat szereztünk és hátul is volt kommunikáció, kontrolláltuk az összecsapást, és utána az öltözőben is éreztem a pozitív hozzáállást, a kellő változást.
Bizonyára a bajnoki címért folytatott csata is fárasztó lehet fejben is, főleg most, hogy a Puskás Akadémia áll a tabella élén. A beszélgetésünk időpontjában még nem a saját kezetekben van a sorsotok, hiszen négy pont a hátrányotok az éllovas otthonában (azóta ez kettőre csökkent, a szerk). Megfordult már a fejetekben, hogy mi lenne, ha "csak" második lenne a szezon végén a Ferencváros?
- Engem biztosan nagyon rosszul érintene, az maga lenne a tragédia. A Fradinál az elsődleges cél mindig a bajnoki cím megnyerése, tehát számunkra nincs más forgatókönyv. Kezdünk kiegyenesedni, mérkőzéseket nyerni, jó formába lendülni, ha ezt visszük tovább, akkor szerintem elég lehet ahhoz, hogy a végén mi emeljük magasba a trófeát. Tudjuk, mi a dolgunk, ha most elkezdenénk a Puskás Akadémiával foglalkozni, akkor az többet ártana, mint segítene. Klisének hangzik, de nekünk az összes mérkőzésünket meg kell nyerni, és akkor bajnokok leszünk.
Hogyan látod, miben erős a legfőbb rivális?
- Nagyon jól megszervezett csapat, amelyben mindenki tudja, mit kell csinálnia. Minden mérkőzésre van előre felépített tervük, és talán az is a javukat szolgálja, hogy nincs rajtuk akkora teher. Élvezik is ezt a helyzetet, de mi helyezzük rájuk a nyomást, amit biztosan meg fognak érezni.
Melyik csatár és csapat ellen volt eddig a legnehezebb játszanod az NB I-ben?
- Nehéz kérdés. A csapatok közül mindenképpen a Paksot emelném ki, amely nagyon eredményes támadófutballt mutat be, éppen ezért kellemetlen ellenfelek. Egy csatárt külön nem tudnék kiemelni, így erre is inkább a paksiak támadósorát mondanám, nagyon erős ott mindenki fizikálisan, nagyon nehéz ellenük minden párharc, legyen az a földön vagy a levegőben.
Térjünk át a bajnokságok közti különbségekre. Mind a magyar, mind a dán egy szűk, 12 csapatos liga. Melyik az erősebb, illetve mik a különbségek? Nálunk például az óriási tét miatt nagyon nehezen nyúl a klubok zöme a fiatalokhoz, ott mi a helyzet ezzel kapcsolatosan?
- Kiegyenlítettnek látom a két bajnokságot, Magyarországon szerintem nehezebb a csapatok zöme ellen játszani, itt ugyanis többen azt a stratégiát választják, hogy kontratámadásokra játszanak, míg Dániában inkább azt látni, hogy a kiesés ellen küzdő csapatok is próbálnak kombinatív, közönségszórakoztató játékot mutatni a bajnoki címért harcoló riválisaik ellen. Ami a kérdés másik részét illeti: Dániában nagy hangsúlyt fektetnek az akadémiákra, ez minden csapatra igaz. Noha nincs olyan sok rálátásom erre, de az ott lévő munka mindig arra ösztönöz, hogy jobb és jobb legyél, hiszen a győzelem mellett az egyéni fejlődés is fontos. Ebben érzésem szerint egy lépéssel előrébb tart a dán akadémiai rendszer.
A napokban nagyinterjút készítettünk Kuttor Attilával is, olvasd el ezt a cikkünket is.
