Amikor leült tárgyalni a DVTK-val - vagy bármelyik korábbi klubjával -, mi az, amihez Ön ragaszkodik, amire azt mondja, "ha ez és ez nincs, akkor köszönöm szépen, de én nem leszek az edzőtök". Röviden: mit vár el az Önt foglalkoztatni kívánó csapattól?
- Nekem nagyon fontos, hogy azonnal megértsem a klub ambícióit, hogy hová akarnak eljutni, mit akarnak csinálni - most is így történt. Talán szerencsés voltam a pályafutásom során, hogy a legtöbb klubnak, ahol dolgoztam, megvoltak az ambíciói. Ilyen volt a Zalgiris, a Hajduk, a Ludogorec vagy az Omonia is. Ott az a célod, hogy megnyerd a bajnokságot, megnyerd a kupát és kijuss Európába. Szóval mindig is az volt a célkitűzés, hogy hogy győznünk kell. Megvolt az efféle mentalitás és ez nagyon fontos volt számomra.
Lehet, hogy Diósgyőrben picit mások a célok, mert a klub nagyon régi, de nem mondhatom, hogy sok címet nyert volna a története során. De azt hiszem, hogy a klub felépítése, az infrastruktúra rendkívül meggyőző, és az emberek, akiké a klub, akik a csapatnak dolgoznak, hisznek abban, hogy ez megváltozhat, és ez volt talán az egyik legfontosabb dolog a számomra
- mondta a csakfoci.hu-nak Valdas Dambrauskas, a Diósgyőr litván szakvezetője, aki február végén állt munkába Miskolcon.
Egy karakteres sportigazgatói jelenlétnek is a következménye, hogy Ön lett az edző. Horváth Csenger az elmúlt hónapokban rengeteg, többek között személyi változást is eszközölt a klubnál. Ezekbe a változásokba illeszkedett a vezetőedző lecserélése is. Hogyan tudnak együtt dolgozni?
- Azt gondolom, hogy jó kapcsolat épült ki közöttünk mostanra, oké, csak másfél hónap telt el, de azt látom, hogy Csengernek nagyszerű látásmódja van. Vannak ötletei és ambíciói. Ez a legfontosabb dolog, és megértjük, hogy neki és nekem együtt kell dolgoznunk. Az egyik dolog, amit a futballban megtanultam, hogy minél nagyobb a klub, annál inkább együtt kell működni a többiekkel. Egy kis klubban néha 5-10 ember dolgozik és egyedül is boldogulsz, mert a klub túl kicsi. De ha egy nagyobb csapatról van szó, akkor együtt kell dolgoznotok. Nincs más út. Úgy gondolom, hogy nagyon jó a kommunikáció kettőnk között, van egymás felé bizalmunk, megértjük egymás ambícióit, hogy mit akarunk együtt felépíteni, és ő is teszi a dolgát. Sok sportigazgatóval dolgoztam együtt, és mindig akkor értem el a legjobb eredményeket, amikor az igazgató minden egyes nap a klubban volt. Minden edzésen, minden nap körbejárt, megnézte, korrigálta a dolgokat, noszogatta az embereket. És néha voltak olyan sportvezetők, akik úgy dolgoztak, mintha most például Magyarországon a vezető Budapesten élne, és csak a meccsekre jönne el Miskolcra. És ott az eredmények sosem voltak ugyanazok. Csenger viszont itt van minden nap. Nyomja, nézi, felügyeli a dolgokat, része a klub atmoszférájának. Az idő majd eldönti, de én nagyon hiszek abban, amit csinálunk. És abban is, hogy még sokáig együtt dolgozhatunk.
Horváth Csenger azt mondta, az adatok és az innovációs eszközök használata miatt is tették le Ön mellett a voksukat. Vezetőedzőként mi az első három adat, statisztika, amit mindig látni akar egy-egy mérkőzés után?
- Nagyon hiszek a meccsadatok fontosságában. Ezek az elsők, amiket mindig szeretnék látni. Ha van egy játéktervem, szeretném látni, hogy ez hogyan tükröződik az adatokban, és abban, ami a pályán történik. Látnom kell a támadó paramétereket, hogy hányszor haladtunk előre a labdával, hányszor játszottuk meg azt a támadóharmadban, hány érintést hajtottunk végre az ellenfél büntetőterületén belül, hányszor lőttünk kapura, mennyi volt a várható gólok és gólpasszok száma, és minden ilyesmi. Aztán persze mindig megnézem a GPS-számokat vagy az erőnléti adatokat is. De a legfontosabb dolgok azt hiszem, minden edző számára, azok az intenzív futások, sprintek, a gyorsulás, hogy mennyi volt a játékosok energiafelhasználása a mérkőzés során. De a fittségi adatokat például nem csak a meccsek, hanem minden edzés után megkapjuk, és a tréningeket hasonló módon értékeljük, mint mondjuk egy bajnokit.
Láthatóan több a magyar játékos a kezdőben, mint korábban volt. Ön ragaszkodik hozzájuk, Ön hisz bennük jobban, vagy ezt kéri a sportigazgató?
Nézze, teljes szabadságot kaptam a döntéseim meghozatalában és a csapat összeállításában. Igen, tisztában vagyok a magyar futball szabályaival, a fiatal vagy a magyar játékosok szerepeltetésével kapcsolatban, ami szerintem teljesen rendben van. Egy edző nem lehet nagyobb, mint a klub vagy a liga. A szövetség határozza meg a szabályokat, én pedig több mint boldogan igazodom a szabályokhoz. De én nem nézem senkinek az útlevelét.
És mindig azt mondom, hogy nincsenek fiatal játékosaink, nincsenek öreg játékosok, nincsenek feketék, fehérek, tudja, mintha mindannyian egyformák lennénk. Mi itt vagyunk, szeretünk focizni. És szerintem az az ideális, ha a játékosok formája alapján választhatjuk ki a csapatot, az alapján, hogy a játékosok mit csinálnak az edzéseken, mennyire veszik komolyan azokat, mennyire élnek a futballért. Azoknak, akik keményen dolgoznak, ez nagyobb esélyt jelent. Tehát jelenleg ez így működik, és nagyon hiszem, hogy a jövőben ugyanehhez az elvhez tudunk majd igazodni.
Skribek Alen Önnél kezdett el játszani, de hirtelen kezdő lett a 2007-es születésű Szakos Bence, vagy az eddig szinte semmilyen szerepet nem kapó Benkő Péter is Diósgyőrben. Őket Ön fedezte fel, vagy a klubfilozófia része kell legyen a fiatalok beépítése?
- Benkő vagy Szakos ebben a klubban nőttek fel, de Skribek is hónapokkal azelőtt játszott már, hogy idejöttem. Szóval természetesen nem mondhatom azt, hogy én fedeztem fel őket. De úgy gondolom, hogy a körülmények az ő javukra játszanak. Például Gera Dániel egy ideig nem volt teljesen fitt, így Szakos kapott lehetőséget. Az első pár meccsen három középső középpályással játszottunk, de elsősorban védekező típusúakkal. Aztán miután játszol egy-két meccset, megnézed, hogyan bővítheted a csapat lehetőségeit. Így kapott lehetőséget Skribek. A Ferencváros ellen Benkő bejött az utolsó öt percre, megkapta az esélyt, aztán kapott egy újabbat, a DVSC ellen, ami ott nem működött.
Nem tudom, hány éve dolgozik újságíróként, én elég régóta edzőként, és mi mindig, amikor visszatekintünk, elmondhatjuk, hogy "ó, ott hibáztunk". Én is elkövettem hibát. Ha most meglenne a nagy bölcsességem, akkor nem követném el ugyanezt. Így van ez a játékosokkal is.
Nekik ki kell menniük a pályára, hogy elkövessék a napi hibákat, és hagyni kell, hogy ezáltal is fejlődjenek. Nagyon bízom ezekben a fiatal tehetségekben, de ugyanígy bízom mindenkiben a csapatban. A játékosok pedig tudják, hogy minden egyes nap meg kell dolgozniuk ezért a bizalomért. Amint látják, hogy az elvárás szintje csökken, a bizalom megtörhet. Szóval minden egyes nap szükségünk van erre a kemény munkára, erre a szenvedélyre, erre az energiára, nem csak a hétvégén, amikor jön a meccs.
Vezetőedzőként mennyire zavaró az Ön számára, hogy a mérlege és a helyezése is gyengébb egyelőre, mint az elődjéé, akit akkor küldtek el, amikor a csapat a negyedik helyen állt? Vagy ezzel nem foglalkozik?
- Nézze, én nem aggódom emiatt. Engem a terv, a cél, a vízió, a stratégia érdekel, amely a megfelelő jövőkép megvalósítását szolgálja. A többi a tulajdonosokon múlik. Természetesen vannak céljaink, de ezek egy hosszú távú projektek céljai. Tehát most nem aggódunk semmi miatt.
Számít, hogy milyen helyezést ér el a DVTK az idei bajnokságban, vagy csak az építkezésen van a hangsúly? Van terv?
A terv az, hogy megnyerjük a következő mérkőzést. Nem kell megnyerni minden meccset, csak a következőt... Ez az, amin megpróbálunk dolgozni. Természetesen értem, hogy mit akar kérdezni. Egy ilyen átmeneti időszak természetesen sosem könnyű, rengeteg kérdést vet fel, néhány embert pedig kizökkent a komfortzónájából. Nekünk pedig tudnunk kell, hogy amit teszünk, azt helyesen tesszük. De ahogy mondtam, az idő majd megmutatja, jó döntéseket hoztunk-e.
Ugyanakkor nagyon hiszek abban, hogy a klub a legjobb irányba fog változni, mert eben a csapatban nagyon nagy potenciál van. Tényleg mindenünk megvan, az magas szintű orvosi ellátástól kezdve az infrastruktúrán át az edzői infrastruktúráig, az edzőképzésig, minden, amiről csak álmodhatsz, ha egy top futballklubnál akarsz lenni. De szerintem még nem használunk ki minden lehetőséget, talán 20-30%-kal is többet tehetnénk még. Nekem ez a szándékom, mint vezetőedzőnek. És ez a sportigazgató szándéka is, és ez a klub tulajdonosainak is a szándékuk. Keressük, hogyan fejlesszük és integráljuk a fiatal játékosokat, a helyi játékosokat. Megnéztük, hogyan lehet talán jobb fiatal játékosokat találni. De természetesen én, mint edző, megértem, hogy csak az eredmények alapján fognak megítélni. Találhatok én 100 fiatal játékost is, ha nem állunk jól a bajnoki tabellán, akkor soha nem fognak igazán értékelni. De szükségünk van a fejlődésre, a megfelelő programra, hogy megteremtsük a rendszert, hogy létrehozzunk egy olyan struktúrát, ami gördülékenyen működik, és ugyanakkor eredményes is. Ha viszont csak erről a szezonról beszélünk, akkor az utolsó meccs nem túl jól sikerült a számunkra. Így most az a legfontosabb, hogy a következő bajnokit megnyerjük, aztán majd megnézzük, milyen pozícióban tudjuk befejezni ezt a szezont. És tanulnunk kell a következő idényre. Öt mérkőzés óta vagyok itt. Néhány mérkőzésen felvillantottuk a lehetőségét annak, hogy tényleg jobbak lehetünk. De a legutóbbi meccs meg eltörölte azt a jó munkát, amit az előző találkozón végeztünk. De tudjuk, hogy a fejlődés nem lesz lineáris, lesznek benne emelkedők és buktatók is.
Játszottak a Fradival és a Puskással is, egyiktől se kaptak ki. Melyik ellenfelet érezte erősebbnek?
A Debrecent...nekünk messze az egyik legerősebb csapat volt aznap a világon. Amit pedig mi csináltunk és ahogy játszottunk, azt talán a mai napig nem is tudjuk megmagyarázni, hogyan történt. Azon a napon tényleg - legalábbis nagyon remélem - elértük a mélypontot.
Mindig azt mondom, hogy amikor egy liga legjobb csapatai ellen játszol, akkor sokkal könnyebb a játékosoknak. Mindenki motivált, mindenki több mint 10 ezer emberre számíthat a háta mögött. Ilyenkor mindig találsz valami pluszt magadban. Aztán a debreceni meccs tényleg arccal a sárba nyomott minket, és időbe telik, hogy megtisztítsuk magunkat, mert ez tényleg elfogadhatatlan volt. Nem bújunk ki a felelősség alól, tudjuk, hogy cserben hagytuk magunkat, a szurkolóinkat. Amit most megtehetünk az az, hogy minden nap keményen dolgozunk azon, hogy ez ne történjen meg újra.
Azt mondták Önről a diósgyőri játékosok, hogy az első pár edzésen nagyon sokat állította meg a játékot, mindig elmutogatta, ki miben hibázott vagy kitől mit vár, hogy hol kellene állnia. Ön egy ilyen típusú edző, aki mindig közbe akar lépni?
- Nem tudom... lehet ezt másképpen? Szerintem minden edző ezt csinálja, ez nem egy új módszer. Sokat dolgozunk és úgy látom, a játékosok már másfél hónap alatt megváltoztattak néhány berögzült szokást. Mindig van videóelemzésünk, edzőtermi foglalkozásaink, tréningek, vagy taktikai gyakorlatok és így tovább. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a játékosok automatizmusát és egymás közötti kapcsolatát fejlesszük, mert ha a pályán el kell indulni, nincs idő gondolkodni és szétnézni, mert az ellenfél nem alszik. Tehát ahhoz, hogy ezeket a kapcsolatokat fejlesszük, sok edzésre, sok erőfeszítésre van szükségünk, és pontosan ezt tesszük minden nap a futballpályán.
Gyorsan megértették a DVTK futballistái, hogy mit akar tőlük látni?
Ha megnézi a Ferencváros elleni meccsünket, akkor igen, ha meg a Debrecen ellenit, akkor azt gondolhatja, hogy nem értenek semmit... de nem csak a játékosokról van szó. Együtt győzünk, együtt veszítünk. Ha a játékosok nem értenek valamit, akkor az edző is hibás, neki kell tudnia az elképzelését kommunikálnia és átadnia a játékosoknak. Ahogy mondtam, nem menekülünk a felelősség elől.
Megértjük azt is, hogy nem könnyű senkinek a váltás, hogy egy edző elment és jött egy másik. Ezt a szezon közepén azért mindig nehéz feldolgozni. De a játékosok próbálkoznak, keményen dolgoznak és pozitívak maradtak. És most már csak meg kell erősítenünk ezt a helyzetet megfelelő eredményekkel.
A sportigazgató azt mondta, hogy napi 5-6 órát is eltöltenek a klubnál a játékosok a korábbi 2-3 helyett, mióta Ön az edző. Mit csinálnak ennyi ideig?
- Erre egy olyan példát tudok mondani, hogy mondjuk milliomos akarok lenni. De ha otthon ülök, tévézek, egész nap Coca-Colát iszom és nem csinálok semmit, valószínűleg nem leszek milliomos. Szóval először is kell egy terv. Mondjuk először is el kell mennem diplomát, végzettséget szerezni. Ehhez be kell iratkoznod a tanfolyamra, az egyetemre, el kell menned könyvtárba. dolgoznod kell a számítógépen, le kell tenned a vizsgáidat, és és akkor megkapod a diplomádat. Aztán valószínűleg nagyobb esélyed lesz arra, hogy elmenj és munkát találj magadnak. De valószínűleg még abban a szakmában is egyszerű alkalmazottként fogsz kezdeni, és aztán majd pár év múlva vezetővé válsz, így fogsz több pénzt keresni.
Ez a futballban is pontosan ugyanígy van. Ha otthon maradsz, és nem csinálsz semmit, vagy eljössz az edzésre, és csak egy órát dolgozol, akkor kétlem, hogy elérhetsz valamit. A modern futballban a játékosoknak elsősorban a testükkel kell törődniük. És Diósgyőrben minden a rendelkezésükre áll ehhez. De mi talán még a felét sem tesszük még meg annak, amit megtehetnénk.
Hogy néz ki egy napunk? A játékosok reggel jönnek, reggeliznek, beszélgetnek, egy kis időt töltenek együtt. Aztán elindul a munka. Vannak egyéni programjaik a sérülésmegelőző gyakorlatok elvégzésére, vannak terápiáik, foglalkozunk a sérültekkel, az erőnléttel, a futóteljesítménnyel, hogy hogyan erősítsék meg a testüket a futballisták. Aztán vannak videós megbeszéléseink, ahol az edzéseket is megnézzük akár, mert minden egyes tréninget felveszünk. Aztán edzünk a pályán, ebédelünk, majd megint jönnek a gyakorlatok vagy gyógytornászok, satöbbi. Aztán hazamennek a focisták. De az edzői stáb még ezután is marad, dolgozik, felkészül és elemez. Egy stáb számára ez alapvetően egy nyolcórás munka, mint bármely más szakmában. De valójában nem ér véget a nap délután ötkor, lesz abból néha este nyolc vagy kilenc is, mert annyi mindent kell csinálni - ha persze akarod is csinálni. Én tényleg hiszek abban, hogy ha így dolgozol, akkor elérhetsz valamit. Persze nem egy nap alatt, de hosszú távon ez kifizetődő.
Ahogy hallgattam, eszembe jutott az a mondata, hogy ha ki kellene állnia mondjuk 15 ezer diósgyőri szurkoló elé a stadion közepén egy órát beszélnie, könnyedén képes lenne rá. Mit mondana nekik?
- Hogy legyenek türelmesek és higgyenek a csapatban. Igen, néha vannak rossz napjaink, de úgy gondolom, hogy a szurkolóknak is vannak rossz napjaik az életükben. Soha senki nem tökéletes. Van jó és rossz meccsünk. És nagyon remélem, hogy a jövőben, azok a szurkolók, akik azt hiszik, hogy számunkra ez nem olyan fontos, tényleg elhiszik majd, hogy mi mennyire sokra értékeljük azt, hogy itt lehetünk. Hogy nagyra értékeljük a klub hagyományait, korát, kultúráját. Nagyra értékeljük azt, amit a drukkerek minden alkalommal megtesznek, amikor velünk utaznak, és ott vannak a lelátón. De néha rossz napunk, rossz meccsünk van. Sőt, van, hogy egy rossz időszak hetekig is eltart. De biztosíthatom a szurkolókat, hogy mi soha nem adjuk fel, és hiszünk abban, hogy együtt, közösen szép napokat látunk majd Diósgyőrben.
A csapatnak mennyire tart nagy, motiváló szándékú beszédeket? Szükség van ezekre?
- Nézze, én egy futballedző vagyok. Minden egyes reggel oda kell állnom a 25 játékosom elé és mondanom kell nekik valamit. Irányt, víziót kell adnom nekik a napra, a hétre, a hónapra. Szóval minden egyes nap beszélnem kell velük. Néha ez motivációs beszéd, néha egy terv felvázolása, de vezetőedzőként te vagy tényleg a vezető, tehát mindenki rád néz.
Mik voltak az első benyomásai az NB I-ről? Mi az, amiben teljesen más, mint amit várt?
- Ez egy rendkívül versenyképes bajnokság. Soha nem tudhatod, lehetsz első, lehetsz utolsó, de soha nem tudhatod, hogy ki fog nyerni és milyen eredmények születnek. Szerintem a csapatok sokkal jobban játszanak otthon, mint idegenben. És egyetlen csapat sem lehet favorit, ha idegenben játszik. Szerintem az infrastruktúra csodálatos.
Ez a hetedik ország, ahol dolgozom, és úgy gondolom, hogy messze ez a legmodernebb infrastruktúra minden más országhoz képest, ahol eddig jártam, a stadionok és az edzéskörülmények tekintetében is. Ez tényleg nagyon-nagyon nagy dicséret a ligának, mert ez abszolút fantasztikus.
És mi a helyzet a színvonallal?
- Ami a szintet illeti, szerintem úgy is egy elég erős bajnokság az NB I. Nem is tudom... ha például Görögországgal hasonlítjuk össze, valószínűleg az ottani bajnokság jobb, mert öt nagyon erős klub van. Itt, ha a klubok piaci értékeit nézzük, a Ferencváros tényleg kiemelkedik, a többi klub játékosai meg ötödannyit érnek. Szóval meg kell találnod a módját, hogy fel tudd velük venni a versenyt, ami hosszú távon elég nehéz, bár most sem vezetnek a bajnokságban. De ha a hangulatról és a stadionokról beszélünk, azt hiszem, van még hova fejlődni, mert bár az infrastruktúra tényleg hihetetlen, de nem minden stadion van tele. És ez az a pont, ahol mi, edzők is felelősek vagyunk, mert ha a stadion nincs tele, az annak a következménye is, hogy mi milyen focit játszatunk, és ez mennyire hozza lázba a szurkolókat.
Ha jól tudom, nem a kedvenc témája, de megkérdezem: tényleg egy televíziós vetélkedőben szerzett pénzből indult el tulajdoképpen a karrierje?
- Sajnos ez így van...a játék neve a"Hat nulla az egy millió" volt (lásd nagyjából a "Legyen Ön is Milliomost" itthon - a szerk.). A játékban körönként négy válaszlehetőség volt.
1 millió litasról indult a nyeremény, ebből egy kisvárost egészben meg lehetett volna venni... Ha egy kérdésre nem tudtál válaszolni, akkor feleződött az összeg. Nagyjából egy nagyobb lakás vagy egy családi ház akkori árát, 4 ezer litast nyertem 2002-ben, de inkább elmentem Angliába a futballról tanulni Abban az időben ez egy teljes évi fizetésnek számított Litvániában, Angliában viszont nagyjából egy hónapra volt elég. De ha nem nyertem volna semmit, akkor is mentem volna külföldre.
DUDÁS GÁBOR
