Múlt héten vált hivatalossá, hogy a korábban végig a dán utánpótlás-válogatottokban szereplő svájci-dán kettős állampolgárságú Stefan Gartenmannt behívták a svájci felnőttválogatottba. A Ferencváros 28 éves játékosa a következő napokban az Észak-Írország és a Luxemburg elleni felkészülési mérkőzéseken pedig be is mutatkozhat az új nemzeti csapatában.
Ennek alkalmából a Luzerner Zeitung készített hosszabb interjút a középhátvéddel, akinek felvetették, hogy milyen jól beszél németül, ez pedig biztosan segíti majd a beilleszkedését.
– Segít, de egy új csoportba bekerülni mindig nehéz. Dániában is van kulturális sokszínűség – de ez itt egy következő szint, egy többszörös kultúrsokk! Meglepően sok játékos beszél franciául vagy olaszul. Még próbálom megtalálni a helyemet a csapaton belül, a pályán viszont ez nem számít – ott egyszerűen csak focisták vagyunk.
Gartenmanntól azt is megkérdezték, rendelkezik svájciakra jellemző tulajdonságokkal.
– Természetesen, például a sajtok iránti rajongásom – az Appenzeller a legjobb. Bernből pedig két kiló csokoládét hoztam vissza Magyarországra. (Ott vette át múlt héten az útlevelét - a szerk.) Amikor megérkeztem a válogatotthoz, azonnal észrevettem, mennyire szervezett itt minden. Ez tipikusan svájci, nem? Nekem tetszik – válaszolta a 28 éves játékos, aki azt is elárulta melyik dalt választotta, amikor újoncként énekelnie kellett bemutatkozásként az egész svájci csapat előtt. – A Hey Babyt DJ Ötzitől. Úgy gondoltam, ezt biztosan mindenki tudja majd énekelni. Ő az egyik legnagyobb előadó a világon.
Ezt követően már szakmaibb vonalra terelődött a beszélgetés és azt kérték tőle, mutassa be Stefan Gartenmannt, a futballistát.
– Nem vagyok sem különösen gyors, sem különösen erős. A régi iskola védője vagyok: bevállalom a kemény ütközéseket, harcos vagyok. Az ügynököm szerint olyan vagyok, mint régen Jaap Stam: nem játszott túl szépen, de hatékony volt. Vezéregyéniségnek írnám le magam én is, alapvetően szeretek sokat beszélni, ami manapság már nem természetes dolog.
Gartenmann korábban játszott Dániában, Hollandiában, Skóciában, nyáron pedig a Ferencvároshoz igazolt. És hogy hol tanulta a legtöbbet?
– Amikor 16 évesen Hollandiába mentem a Heerenveenhez, még nem voltam túl jó futballista. Az ott eltöltött négy év alatt fejlődtem a legtöbbet sportemberként és emberileg is. Skóciában pedig azt tanultam meg, hogyan kell kezelni a nyomást. Az Aberdeen a nyolcvanas években nemzeti és nemzetközi szinten is nagy klub volt, ma viszont a Celtic és a Rangers mögött a harmadik helyen állnak. A szurkolók elvárásai viszont ugyanolyan magasak, mint 40 évvel ezelőtt.
A védőnél arra is kíváncsi volt a portál, miért nem lett soha behívva a dán felnőttválogatottba.
– Az U21-es korosztályig végigjártam az összes dán utánpótlás-válogatottat. Egy idő után Dániában megkaptam a bélyeget, hogy nem vagyok egy szépen játszó védő. Skóciában és most Magyarországon viszont pozitívabban látják az erényeimet, és ez segített abban, hogy még jobb játékos legyek. Jelenleg számomra óriási élmény a svájci válogatott. Fociszakmai szempontból azért, mert az edzések színvonala brutálisan magas. Sokan megismernek, és igyekszem minden pillanatát magamba szívni. De ezt a meghívót egyben Murat Yakin ajándékának is tekintem. Most rajtam múlik, hogy megháláljam neki, és meggyőzzem arról, hogy a következő alkalommal is számítson rám.
