A szezon elején igazolt a Ferencvárostól a DAC-hoz a szíriai válogatott Ammar Ramadan, aki még mindig sokkban van a múlt heti földrengés hatásaitól, amik szülővárosát, Jablah-t is elérték.
– Szavakkal leírhatatlan, amit most a szíriaiaknak el kell szenvedniük. Borzalmas állapotok uralkodnak, senki sem látta előre a tragédiát. Főleg azokon a területeken élnek meg nagyon kemény napokat az emberek, amelyeket sújtott a földrengés – kezdte a DAC hivatalos oldalán a támadó középpályás. – Sajnos a családom is itt él. Tizenkét évnyi háborúskodás után túl sokat szenvedtek az ottaniak, most pedig rossz időben jött ez a természeti katasztrófa. Rengetegen maradtak fedél nélkül, a családok elveszítették az otthonaikat, nincs hol aludniuk. Mindenki fél attól, mi következik, hiszen az ottani életszínvonal nagyon alacsony, az embereknek nincs jövőképük. Én jó helyen futballozom, kellemes helyzetben vagyok, de a gondolataim és a szívem ott van a családommal, barátaimmal, honfitársaimmal. Egy ilyen csapás ellen sajnos tehetetlenek vagyunk.
Ramadan hozzátette, a szülei az egy évvel idősebb nővérével és a 17 éves öccsével Jablah városában laknak, több unokatestvére pedig Idlibben.
– Mindkét helyen szörnyű a helyzet, itt is, ott is nagy erővel csapott le a földrengés. Szerencsére egyik családtagom sem sérült meg vagy hunyt el – folytatta a szíriai játékos, aki arra is kitért, hogyan jutott el hozzá a földrengés híre. – Az interneten olvastam, hogy valami történt, éppen pihenőnapunk volt. Először nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, de amikor több videót is láttam az esetről, nagyon megijedtem. Azonnal hívtam a családom, mert nem tudtam, hogy az én városom is érintett-e a katasztrófában.
A családtagjaim szintén nagyon féltek, sokkban voltak, sírtak, kiabáltak a telefonban, hajnali négykor kellett elhagyniuk az otthonukat, teljes sötétségben, zuhogó esőben. Az elmondásuk szerint megelevenedtek a filmekben látható világvége képsorok. Aki nem élte át, el sem hiszi, hogy ilyen megtörténhet. Két-három napig semmi másra nem tudtam összpontosítani, csak rájuk gondoltam. Szerencsére a mobiltelefon-hálózatok és az internet működnek, így kapcsolatban vagyok velük.
Ramadan elmondta, családtagjai az első két napban az autójukban aludtak, a következő három napot pedig nagymamja lakásában töltötték, amely sokkal stabilabb építésű, mint a szüleié, jelenleg pedig ismét a saját házukban tartózkodnak, amely annak ellenére is épen maradt, hogy a földrengés során jobbra és balra „táncolt”.
– A családom az ébredés után megpróbálta egyből elhagyni, de olyan erősen mozgott, hogy képtelenek voltak erre, bármelyik pillanatban összeomolhatott volna. Egy percig nagyon erősen mozgott az épület, majd alábbhagyott, így ki tudtak menekülni. Még mindig nem hiszik el, hogy mi mindenen kellett keresztülmenniük. Az épület, amelyben laknak, eredetileg ötemeletes lett volna, de csak három emeletet építettek.
A városom úgy néz ki, hogy senki sem akar többé ott élni. Az élet szép lassan kezd visszatérni a normális kerékvágásba, de rengeteg a leomlott épület. Viszont az élet megy tovább, nem tehetünk semmit, dolgozni márpedig kell. A múlt hét folyamán még mindenki félt visszamenni az otthonába, mert attól tartottak, hogy ismét megtörténik.
Jelenleg már nyugodtabb a helyzet, visszaköltöztek és dolgoznak. Nincs más megoldás, mivel sokan mindenüket elveszítették, de valamiből meg kell élni.
A saját érzéseivel kapcsolatban Ramadan elmondta, hazudna, ha azt mondaná, jól van, viszont, ha hosszú ideig szomorú lesz, azzal nem segít az ottaniakon, ráadásul magát is tönkreteszi.
– A munkámra kell összpontosítanom, jó, hogy elkezdődött a bajnokság, vannak tétmeccsek. A csapattársaim és a stábtagok is rengeteget segítenek – szavakkal és pénzzel is. Nagyra értékelem, hogy igazi családként működik a klub. A csapaton belül volt egy gyűjtés a szíriai emberek megsegítésére, mindenkinek köszönöm a hozzájárulásokat. Az én szüleim még viszonylag jó helyzetben vannak, de akadnak olyanok, akik megsérültek vagy elveszítették az otthonukat. Rajtuk szeretnénk segíteni valamennyi pénzzel. A csapattársaim és az edzői stáb támogatásának köszönhetően érzem magam jobban – tette hozzá Ramadan.
