Mennyire lepett meg a menesztésed a két tavaszi vereség után?
- Ha pusztán az eredményeinket nézem, nem lepett meg, hiszen távolabb kerültünk a kitűzött céltól – kezdte Gyürki Gergely a csakfoci.hu-nak. - Ha viszont a realitást és a projektet vizsgálom, akkor lehet már egy kicsit árnyaltabb a kép.
A téli szünetben mi volt a klub, illetve a szakmai stáb célja?
- Az elsődleges cél egyértelműen a bennmaradás elérése, hiszen egy ekkora múlttal rendelkező, tradicionális klubnak az NB II-ben a helye. További célunk volt mind játékban, mind fizikálisan előre lépni. Úgy érzem, nem is ezzel volt probléma, sokkal inkább a csapat mentális állapotával, hiszen kevés sikerélmény ért minket az utóbbi időszakban. Terveztük továbbá megerősíteni a keretünket kardinális posztokon, erre meg is voltak a kiszemeltjeink, de sajnos nem tudtuk ezeket a játékosokat megszerezni.
Ősszel már volt egy ultimátum feléd a tulajdonosi kör részéről. Azt, hogy élted meg?
- Azt az időszakot nagyon rosszul. Teljes szívvel és energiával benne voltam a projektben. Irányításom alatt, ha jól emlékszem, az volt az első olyan időszak, amikor krízishelyzetbe került a csapat. Mindig a konstruktív megoldások híve vagyok és csapatban gondolkodom. Úgy érzem, a kollektív sikert követően, egy kollektív kiútkeresés jó megoldás lett volna egy feljutó és újjáépülő csapat esetében.
Miért volt hullámzó a csapat teljesítménye?
- Nagyon egyszerű. Új csapat építésébe kezdtünk a nyáron egy eléggé összetartó, homogén közösségen belül. Gyakorlatilag egy fél csapatnyi új játékos érkezett hozzánk, a másik fele a keretnek pedig a helyi kötődésű tavalyi bajnokcsapat tagjaiból tevődött össze. Nem biztos, hogy ezek az arányok segítették a csapat épülését. Továbbá, ehhez társult még az osztályváltás okozta kihívás is. Egy ilyen projektben, szinte lehetetlen a gördülékeny átállás, idő kell a kiegyensúlyozottsághoz.
Milyen volt a viszonyod Dragóner Attilával, a klub ügyvezetőjével?
- Nagyon jó kapcsolatban vagyok vele, hasonlóan gondolkodunk a fociról. Szerencsés vagyok, mert egy rendkívül összetartó és lojális stábbal dolgozhattam, akiknek nagy hálával tartozom.
Az NB II-es szezonnak mi volt a legnagyobb tanulsága számodra? Bennmarad a Tatabánya?
- Saját bőrömön tapasztalhattam, mennyit jelent az NB II-es rutin ebben az osztályban.
Nálunk a szakmai stáb és a játékoskeret egy része is rutintalannak számít, ami pont elég volt ahhoz, hogy egyes fordulópontokon ne a mi oldalunkra dőljenek el a dolgok.
Jelenleg az a legfontosabb, hogy valahogyan sikerélmény érje a játékosokat. Ha ez a közeljövőben megtörténik, szerintem jó esély lesz a bennmaradásra.
Merre tovább? Kerestek már más kluboktól?
- Szerencsés vagyok, hogy ilyen fiatalon, ekkora lehetőséget kaptam a Bányásztól. Hálával tartozom minden egyes játékosnak, aki segített a tapasztalatszerzés és fejlődés útján. Sokat köszönhetek a fantasztikus szurkolótáborunknak is, amely non- stop buzdította a csapatot még a nehéz helyzetekben is. Első körben a legfontosabb egy alapos önreflexió, hiszen egy rendkívül ingergazdag és tanulságos időszakon vagyok túl, amelyet megfelelőképpen el kell raktároznom. Úgy látom, 31 éves korom ellenére már nem számítok kezdő edzőnek, mert 20 éves korom óta gyakorlom a szakmát. Közel három éve pedig felnőtt csapatnál dolgozom, ahol egy NB II-es ezüst- és aranyérem, majd feljutás, továbbá egy 7-8 hónapos NB II-es vezetőedzői rutinszerzés van a hátam mögött. Ezzel párhuzamosan az UEFA pro licenszes képzés hallgatója is vagyok, amely megint egy nagy elismerés, hatalmas élmény számomra. Mindezt nem gondolom rossz ajánlólevélnek a következő állomáshelyemre vonatkozóan.
