Az év utolsó napjaiban a BVSC-Zugló klubhonlapjának adott interjút Csábi József vezetőedző, korábbi magyar szövetségi kapitány. A tréner számos témát érintett a beszélgetés során, az alábbiakban témakörök szerint idézünk az interjúból.
A 2024-es visszatéréséről a BVSC-hez
- A BVSC-Zugló, amely tavaly 22 év után került vissza a profi magyar labdarúgás vérkeringésébe, második szezonjában az előkelő 6. helyről várja a Merkantil Bank Liga tavaszi folytatását. 2024 őszén, az NB II-ben legtovább, 8 fordulós veretlenséggel indított egy csapat. Egyetlenként a mezőnyben, ez a budapesti klub mondhatta el magáról, hogy egyaránt legyőzte a fél távnál feljutó helyen lévő első és második helyezettet is. Hogy a legkevesebb gólt az a csapat kapta – igaz, a legkevesebbet is lőtte –, amelyik a mezőnyből egyedüliként egyetlen meccsét sem tudta a saját stadionjában játszani. Hogy ez a csapat a meccsei közel két harmadán egyáltalán nem kapott gólt, és hogy kedvenc eredménye az 1-0 volt, mindig abban a leosztásban ahogy azt az edzők is szeretik, az ő javukra. A fenti állítások csak egy csapatra igazak a Merkantil Bank Liga 2024-es mezőnyében, ugye kitalálták már melyikre.
Korábbi klubjáról, a Kazincbarcikáról
- Ottani volt kollégák is hívtak, és többen úgy vélik, hogy az alapok letételében, gondolok itt néhány akkori kiszemelt megszerzésében, akik azóta is alapemberek, talán volt némi szerepem. Viszont azzal foglalkozni, hogy velem miként szerepelne ez a csapat, az egy teljes fikció. Ahogy nyáron is mondtam, nagyon jól éreztem magamat Barcikán, de azóta sem bánom, hogy akkor úgy döntöttem, inkább valami új kihívás mellett tettem le a voksomat. Ahogy azt az ellenük való győzelmünk után is említettem, ez egy nagyon jól kialakított csapat, a tengelyben nagyszerű húzó emberekkel, több válogatott játékossal, vegyítve remek fiatalokkal. A meghatározó játékosok teljesítményét, és ha a csapat játékát nézem, az alapján talán nem lenne meglepetés, és az ősszel rá is szolgáltak erre a helyezésre, viszont, ha a keret nagyságát vizsgáljuk, akkor egy Vasas vagy egy Kisvárda, jóval bővebb keretből gazdálkodhat, és egy-két meghatározó játékos kiesését már nem biztos, hogy tudnák Barcikán pótolni. A sérülések, eltiltások, hullámvölgyek nem kalkulálható dolgok, és ezek hosszútávon általában minden csapat életében előfordulnak, innen nézve pedig összetett kérdés, hogy a végén ki tud odaérni feljutó helyre.
Ehhez pedig elengedhetetlen a megfelelő minőség a padról is, így, ha egy mondatban kellene erre válaszolnom, akkor én azt mondanám, hogy nekem meglepetés lenne a Barcika feljutása.
Az első helyezett Kozármislenyről
- Gratuláció mindkét csapatnak, Erős Gabiéknak Barcikára és ha lehet még nagyobb gratuláció Pinezits Mátééknak és az ottani vezetőknek, az első helyhez Mislenyben, mert az ő szereplésük számomra még nagyobb meglepetés.
Hozzáteszem nem annyira rendkívüli dolog, hogy az NB II-ben a feje tetejére áll a világ, ennek a másik végletét is látjuk, például a Honvéd esetében.
- Azt tudtam, hogy az elsőnél (Kozármisleny) és a másodiknál (Kazincbarcika) is nyertünk, de azt nem, hogy ez másnak nem sikerült. Úgyhogy, ha magunkra kanyarodunk, akkor erre lehetünk büszkék, meg összességében is az őszre, főleg, ha azt nézzük, hogy amikor nyáron idekerültem, akkor még nem lehetett tudni, hogy egyáltalán nem fogunk játszani hazai pályán. Nem régiben a Sportrádiós interjúban is említettem, amikor a nyáron megegyeztem a klubvezetéssel, akkor egyből elkezdtem nézegetni a csapat tavalyi meccseit, a játékosstatisztikákat, és az elsődleges szempontom az volt, hogy ha azt akarjuk, hogy ne legyen körömrágós szezon a következő, a bennmaradást illetően, akkor nem kaphatunk hátul sok gólt, tehát a stabilitást kell elsőként megteremteni. Mindenképpen megemlíteném, hogy az én beintegrálódásomban és a játékosok megismerésében nagyon nagy segítségemre volt a klubigazgató Kisteleki István személye. A jó rajt az első négy meccsen ugyancsak, amit mind idegenben játszottunk, közte egy utólag már mindenképpen bravúrnak nevezhető kazincbarcikai győzelemmel. Szezon közben rendszert is váltottunk, miután az első öt-hat forduló után eldőlt, hogy jönnek fiatalok Újpestről, és közülük ketten is alapemberek lettek, ez az átalakulás is szerintem sikerült.
Egy korábbi kritika szerint, "aki jó NB II-es futballt szeretne nézni, az véletlenül se a BVSC meccseire jöjjön"
Olvastam a kritikát, és csak annyit kérdeznék, a cikk szerzőjétől, hogy adjon tanácsot melyik csapat meccseire menjek? Szívesen várom a tippjeit, hogy tartósan látványos futballt itt az NB II-ben hol láthatok, mert én a Kazincbarcika meccsein kívül mást nem nagyon tudnék mondani.
- Tisztában vagyunk természetesen a hiányosságainkkal, de talán a Gyirmót, a Vasas, a Honvéd, vagy a Kisvárda elleni meccseinkkel nem kell szégyenkeznünk, még úgy sem, hogy ezek többségén nem is tudtuk nyerni. Látjuk mi is, hogy a támadó játékunkon javítani kell, de egy olyan csapat meccseiről nyilvánosan lebeszélni az embereket, amelyik egyetlen csapatként tavaly feljutott a harmadosztályból és végül bennmaradt, idén pedig a második szezonjában hatodik helyen zárja az őszt, túlzásnak érzem. Lehet rajta lamentálni, hogy látványosan, szépen játsszunk és kikapjunk, vagy szenvedve, de nyerjünk, és nyilván kereshetjük a köztes állapotot is. A Kisvárda ellen például annyi helyzetünk volt, mint 3-4 meccsen összesen, és az ellenfél mégis két szögletből, két gólt rúgott, pedig az egyik legjobb meccsünk volt. Továbbra is az a célunk, hogy a professzionális magyar futball 28 csapatos szűk elitjébe jövőre is beletartozzunk. Ezért nekem elsőként az eredményeket kell néznem, utána pedig azt, hogyan tudunk fiatalokat beépíteni a csapatba. Ha van egy stabilitásod, kiegyensúlyozottságod, rendszerben, taktikában, mentalitásban, akkor egyszerűbb a dolgod, mint egy kapkodó világban, ahol hétről-hétre végleteket élünk meg.
A BVSC őszéről
- Az én edzői tapasztalatom az, hogy egy hullámvölgy sokkal összetettebb problémákat hoz felszínre, mint amit mi esetleg megtapasztaltunk most az ősszel. A megtervezett szakmai munkát végre tudtuk hajtani, Bacsa Patrik kidőlésén kívül nem sújtott bennünket tartós és sokakat érintő sérüléshullám. Háromszor kaptunk ki összesen, ez önmagában nem sok, és egyik alkalommal sem vert seregként távoztunk. A Kisvárda meccset már említettem, a Vasas meccsről meg most mit mondjak, kezdjek el bírózni, inkább nem fogok, ami számomra kimondott kudarc, olyan egy meccsünk volt, a Tatabánya elleni, ahol szintén két szögletből kapott góllal kaptunk ki, de ott a második félidő elfogadhatatlan volt. Nem szőrszálhasogatás, a hazai győzelem nagyon hiányzott. Még ha a saját magunk fészkéből is teszed fel a kérdést, muszáj azt látni, hogy mi volt az, ami nem működött. Voltak jól összerakott mérkőzéseink, akár taktikában, akár labdabirtoklásban, és voltak minden meccsen öt-tíz perces rövidzárlataink. A támadójátékunk, pedig, átütő eredményességgel egyszer sem párosult. Persze jól néz ki, hogy a meccseink közel két harmadán nem kaptunk gólt, és ötször nyertünk 1-0-ra, de nyilván a padon nekem is nyugodtabb lett volna az életem, ha kettő, vagy három nullánál azon kell gondolkodnom, hogy még több fiatal játékost beküldjek és ne életem leghosszabb öt percét éljem át, mint mondjuk a Honvéd meccs hosszabbításában.
A jövőről
- Február 9-én kezdődik a bajnokság, valamivel több mint egy hónapunk lesz a felkészülésre, ez nagyon rövid idő, ezért a bajnokság utáni részt, vagyis a decemberi munkát elnyújtottuk, és csak később kaptak pihenőt a játékosok. Január harmadikán pedig egy csonka héttel már folytatjuk is a munkát. Lesz lehetőségünk egy hetet Törökországban edzőtáborozni, amit azért tartok fontosnak, mert tapasztalatot szerzünk, és NB II-es csapatnak ritkán adatik meg, hogy más futballkultúrákból érkezőkkel összemérje az erejét. Az is egy speciális felkészülést igényel, hogy azok után, hogy ősszel csak idegenben játszottunk, most meg kell tanulnunk sorozatban otthon játszani, és lehetőleg valódi hazai pályán, minél több meccset nyerni, mivel a hatodik hellyel, evés közben jött meg az étvágyunk. Ezt már egyszer említettem, hogy mennyire kellemes csalódás volt, hogy ez a csapat fejben nagyon erős, és roppant gyorsan tanul. Vagyis minden edzésen, meccsen meg akarja csinálni azt, amit eltervezünk, lehet, hogy nem mindig sikerül, de hogy borzasztóan akarja, az látszik. Ez ugyanakkor a futballnak csak a megtervezhető, megszervezhető és fegyelmezetten végrehajtható része, ami ezután jön, az a kreativitás. A hibajavítás nálunk szerencsére gyorsabban megy, de a játékhelyzetek megoldása, a kapu előtti döntésképesség fejlesztése és a hiányosságok kiküszöbölése az egy hosszabb folyamat.
