Amióta nyáron eljöttél a Vasastól, nem hallani rólad. Csapatot keresel vagy visszavonultál?

- Visszavonultam. Igaz, nem vertem nagy dobra, de nem voltam akkora klasszis, hogy ezt külön be kellett volna jelentenem, rajtad kívül pedig más nem kérdezte - kezdte Litauszki Róbert a csakfoci.hu-nak.

Védőként 34 évesen még simán futballozhatnál, az NB II-ben egészen biztosan.

- Nem vágytam arra, hogy egy évre aláírjak a másodosztályba, mindenféle érzelem nélkül. Januárban volt egy sérülésem és miután felépültem, azt éreztem, hogy elveszítettem a motivációt, akkor már elég erősen megfogalmazódott bennem a visszavonulás gondolata. Nyáron még volt egy tárgyalásom a Vasassal, de végül abban maradtunk, hogy vége.

Nem igazán éreztem, hogy Gera Zoltán komolyan számolna velem, ha Desits Szilárd az edző vagy Pintér Attila korábban érkezik, lehet, még mindig a Vasas futballistája vagyok.

Voltak olyan klubok, amelyek megkerestek?

- Persze, de nem akartam egóból tolni, csak azért, hogy elmondhassam, még 35 vagy 36 évesen is futballozom. Nyilván az is megkönnyítette a dolgomat, hogy volt B opcióm. Nem titok, hogy régóta vannak üzleti vállalkozásaim, amelyekre most sokkal több időm jut. Ingatlanfejlesztéssel és értékesítéssel foglalkozom, de volt egy éttermem is, amiből viszont kiszálltam, mert nem működött. Be kellett látnom, hogy az 0-24-es készenlétet igényel és végül elengedtem.

Mennyire hiányzik a foci?

- Jelenleg semennyire. Élvezem, hogy végre vannak hétvégéim, sokat lehetek a családommal, a barátaimmal. Másnak természetes, de nekem most hatalmas érték, hogy vasárnap délelőtt mesét nézhetek a lányaimmal. 28 évig, amíg futballoztam, nem tudtam mi az a hétvége, ezt most nagyon megbecsülöm.

Sokan nem értették, hogy az NB I-es Újpestből miért igazoltál az NB II-es Vasashoz. Nyilván szakmai előrelépésről nem beszélhetünk, anyagilag viszont valószínűleg jobban jártál.

- Nem fogok mellébeszélni. Sokkal jobb ajánlatot kaptam a Vasastól, ráadásul négyéves szerződést írhattam alá. Az Újpest szeretett volna ugyan megtartani, de addigra hoztam egy döntést magamban, hogy elhagyom a klubot. Rossz irányba mentek akkor a dolgok és igazi újpestiként nehezen viseltem már a napi problémákat. Feszült, stresszes voltam és a gondokat hazavittem egy idő után. Éreztem, hogy ez nem működhet így tovább.

Roderick Duchatelet ennek ellenére korrekt volt, még egy életpályamodellt is vázolt, igaz, miután nem tudtunk megegyezni, megsértődött és azt sem engedte, hogy a klub elbúcsúztasson.

Biztos jó lett volna, ha van 350 meccsem az Újpestben, de hoztam egy döntést, ahol nem magamat, hanem a családomat helyeztem előtérbe.

16 újpesti év után mennyire volt könnyű beilleszkedni egy másik közegbe, ráadásul egy osztállyal lejjebb?

- Az volt a legnehezebb, hogy félretegyem az egómat. Ugyan Újpesten sem a bajnoki címért játszottunk sajnos, sőt, olykor voltunk nagyon mélyen, de az a klub mindig pezsgett, mindenkit érdekelt, hogy mi történik nálunk. Egyszerűen jó volt újpesti futballistának lenni, mégiscsak Magyarország egyik legnagyobb klubjáról beszélünk. A Vasasnál bekerültem egy NB II-es közegbe.

Emlékszem, az elején amikor edzés előtt és után különmunkát végeztem, a többiek röhögtem a hátam mögött.

Azt mondták, hogy mit csinál itt ez a hülye gyerek, mit profiskodik? Sírni tudtam volna. Aztán ezek a játékosok lemorzsolódtak és idővel kialakult egy profi keret, amelynek a 80 százaléka már úgy gondolkodott, mint én.

Nevekre nagyon jól nézett ki a Vasas, de a sok jóllakott játékos miatt a pályán nem igazán tudta hozni az elvárt eredményeket. Ezt te belülről, hogy élted meg?

Nem kell senkit ámítani, becsapni, ezek a játékosok nem azért igazoltak a Vasashoz, mert az volt a gyerekkori álmuk. Felmérték, hogy hol tartanak a pályafutásukban és tudták, hogy ennyi pénzt itthon sehol nem tudnának keresni.

Mivel mindenkinek azt mondták, hogy „te vagy a legjobb és biztosan játszani fogsz”, egy idő után, a kimaradók elkezdtek elégedetlenkedni, telefonálgattak a vezetőknek, az edzőnek. Tulajdonképpen volt 25 egyforma képességű játékosunk, 25 egó. Az sem tett jót a hangulatnak, hogy voltak bérelt helyek a csapaton belül. Egyesek bárhogy játszottak, folyamatosan megkapták a lehetőséget. Előfordult, hogy már maga a játékos sem értette, miért játszik még mindig ilyen teljesítmény után.

Mi volt a mélypont a vasasos időszakod alatt?

- Az NB I-es idényünk. Ott már nagyon szembetűnő volt, hogy nem vagyunk igazi csapat, a játékosok nem tudtak kiszakadni a komfortzónájukból. Nagyon nehéz úgy kezelni az öltözőt, ha nincs hierarchia és mindenki azt hiszi magáról, ő a legjobb, a pályán pedig ez nem köszön vissza. Az edzők nem tudták ezzel mit kezdeni, pedig egy csapat eredményessége, amellett, hogy kell egy jó keret, 75-80 százalékban az edzőn múlik.

Az edzőkkel mi volt a gond?

- Kevés karakteres, jó edzővel dolgoztam együtt a Vasasnál. Kuttor Attila például ilyen volt, vele tükörsimán feljutottunk az NB I-be, ott viszont már teljesen szétesett a csapat és a morál is. Sajnos a többi edző jelentős része nem volt azon a szinten, hogy megoldjon egy ilyen komoly feladatot. Ugyan már nincs közöm a Vasashoz, de örültem, amikor Pintér Attilát kinevezték. Ő rendbe fogja rakni az öltözőt és azt ugyan nem merem kijelenteni, hogy biztosan feljut a csapat vele, de így van a legnagyobb esély rá.

Térjünk vissza az Újpestre. Ott most egy új tulajdonossal, egy új klub épül. Említetted, hogy nem hiányzik a foci, de ha felajánlanának egy neked testhezálló pozíciót, visszatérnél?

- Voltak már ilyen jellegű beszélgetések, de aztán elhaltak az egyeztetések. Természetesen az Újpest a legfontosabb klub számomra, ha hívnának, mennék, de ajánlkozni nem fogok. Az nem kérdés, hogy a magyar futballnak szüksége van egy erős Újpestre, de azt is el kell fogadni, hogy nem egy év múlva lesz bajnokesélyes csapat. A Ferencvárosnak is kellett hét-nyolc év, mire kinőtte magát. Ha olyan emberek dolgoznak majd a klubért, akiknek az Újpest előrébb való, mint a saját boldogulásuk, akkor szép jövő várhat a klubra.

Játékosként, hogy élted meg, hogy az ott eltöltött 16 év alatt soha nem volt esélyetek a bajnoki címre, de sokszor még a dobogóra sem?

- Az Újpest akkor is az Újpest volt, amikor épp a bennmaradásért küzdött. Éreztük az ellenfeleken, hogy mindig komolyan vesznek minket, soha nem intéztek el egy kézlegyintéssel, a Megyeri útra egyik csapat sem úgy jött, hogy biztosan három pontot szerez. Büszke vagyok rá, hogy ennek a csapatnak a vezéregyénisége, majd pedig a csapatkapitánya is lehettem.

Pedig nem kezdődött jól…

- Többször el akartak tanácsolni, nem mindenki gondolta úgy, hogy én NB I-es játékos leszek.

22 évesen be akartam fejezni a futballt, ha két héttel később nem nevezik ki Vignjevicet, akkor nagy eséllyel be is fejezem.

Ő meglátta bennem azt, amit mások nem, bízott bennem és egy idő után már rám építette a csapatot. Az Újpesten eltöltött több mint másfél évtizedem alatt ő volt az, aki a legtöbbet tette azért, hogy ki tudjam hozni magamból azt, amit én mindig is tudtam, hogy bennem van. A másik Szlezák Zoltán, aki folyamatosan mellettem állt, biztatott, ellátott jó tanácsokkal. Ha ők ketten nincsenek, akkor az én pályafutásom is másképp alakul és valószínűleg sokkal rövidebb lett volna.

Két Magyar Kupa-győzelem mellett megéltél nagy mélységeket is. Főleg az utolsó évek voltak tüzesek, amikor már nemcsak a pályán, de azon kívül is voltak harcaid.

- Csapatkapitányként feladatomnak éreztem, hogy a csapattársaim érdekeit képviseljem a vezetőség felé. Ha bármilyen probléma adódott, például pénzügyi, mert késett a fizetés vagy gond volt az utazással, étkezéssel, bármivel, én mentem a vezetők elé és egy idő után úgy voltam elkönyvelve, hogy mindenért hisztizek. Ezt már nehezen tudtam kezelni.

Ezek szerint akadtak olyan futballisták Újpesten, akiknek többmilliós fizetés mellett anyagi gondjaik voltak a hónap végén?

- Mindenki azt csinál a pénzével, amit akar, van, aki, 2-3 milliót is elkölt egy hónap alatt, vagy akár többet, de persze 500 ezerből is meg lehet élni. Az afrikai játékosok egy része sajátosan állt a pénzügyi kérdésekhez, nekik többször adtam kölcsön, aztán imádkoztam, hogy a téli szünet után visszatérjenek a csapathoz. De azt is tudni kell, hogy nem voltak nálunk kimagasló fizetések.

Olyan is előfordult, hogy egy azerbajdzsáni nemzetközi kupameccs után kifakadtál a sajtóban a körülményekre, azt nehezményezted, hogy a klubvezetésnek csak az volt fontos, hogy minél olcsóbban kihozza az utazást és a szállást. Ennek házon belül volt folytatása?

- Egészen amatőr volt a szervezés, nem csoda, hogy Bakuban kikaptunk 3-1-re. A mérkőzés után úgy éreztem, hogy el kell mondanom a teljes igazságot, most sem tennék másképp. Utána azt hallottam, hogy majd jól megbüntetnek, meg kirúgnak, de aki tudja, hogy vaj van a füle mögött, az csendben marad. Nem is lett bajom a nyilatkozatból, sőt, végül jól jöttünk ki belőle, hiszen a visszavágót 4-0-ra megnyertük és továbbjutottunk.

A légióskodásod miért nem sikerült? Egyszer játszottál külföldön, de nem volt túl emlékezetes a lengyelországi időszakod.

- 26 évesen jó formában voltam.

Újpesten azt hitték, még egy év van a szerződésemből, de valójában a szezon végén lejárt.

Mindenképp külföldön akartam folytatni a pályafutásomat, annak ellenére, hogy hívott a Fradi és a Vidi is. Az apósom nagy fradista, ő volt az első, aki azt mondta, nem szabad a Ferencvárosba igazolnom. Valóban nem lett volna jó ötlet… Sajnos az átigazolásomnál nem voltam eléggé körültekintő, elkapkodtam a döntést. A Cracoviának elígérkeztem szóban, de utána befutottak jobb ajánlatok Izraelből, Portugáliából és Törökországból is. Mivel akkor született meg az első gyermekem, úgy voltam vele, hogy Krakkó ideális hely lehet, közel van, ha ingázni kell, akkor könnyen megoldható. Nem igazán tudtam azonban beilleszkedni, én egy zárkózott, kemény fazon vagyok, nehezebben nyílok meg, nem bratyizok feleslegesen, nem érzem annak fontosságát, hogy mindegyik csapattársammal jóban legyek. Ráadásul, amikor kimentem, kiderült, hogy nem az edző, hanem a sportigazgató akart leszerződtetni. Az edző nem bízott bennem, kommunikálni sem tudtam vele, mivel nem beszélt angolul. Az egyik meccsen volt egy szerencsétlen öngólom, ami után teljesen leírt. Kemény és tanulságos időszak volt, de ebből is erősebben jöttem ki.

Volt olyan időszaka a pályafutásodnak, amikor közel álltál a válogatottsághoz?

- Öt kapitánynál is voltam a bő keret tagja, de egyszer sem léptem pályára. Nagyon boldog lettem volna, ha legalább egyszer magamra húzhatom a címeres mezt, a lelkemnek jólesett volna, de együtt tudok azzal élni, hogy nem lettem válogatott. Ezzel együtt is kerek volt a pályafutásom és kihoztam belőle a maximumot.