A DVSC eddigi szezonját hullámzó teljesítmény és edzőváltások jellemezték: a szezont Srdjan Blagojevic vezetésével kezdte a csapat, majd rövid időre Máté Csaba vette át az irányítást, de az ő munkássága is csak öt mérkőzés erejéig tartott. Végül Dombi Tibor lépett be ismét a kispadra ideiglenes vezetőedzőként, aki a Ferencváros ellen értékes döntetlent szerzett, de a Magyar Kupában nem tudott előrelépést elérni.

Makray Balázs cégvezető a dehir.hu-nak adott interjút a Loki helyzetéről, az alábbiakban változtatás nélkül közöljük az interjút.

Lassan két hete, hogy Máté Csaba távozott, azóta megbízott vezetőedzőként Dombi Tibor irányít. Hogy állnak az edzőkereséssel, mikorra várható bejelentés?

- Intenzív időszak volt. Hibáztunk korábban, és még egyszer nem akartuk ugyanazt elkövetni.

Visszatértünk ahhoz a szisztémához, amit Srdjan Blagojevic érkezése előtt is követtünk, hogy alaposan utánajártunk az edzőknek, sok beszélgetést folytattunk, a végén pedig – alapos egyeztetések után – megtaláltuk azt az edzőt, akit hétfőn be is fogunk mutatni.

- Ezúton pedig szeretném hálámat is kifejezni Dombi Tibinek és stábjának, Madar Csabának, Balogh Jánosnak, Szalóczy Dávidnak és Pallai Zsoltnak, illetve mindenkinek, akik körülöttük voltak, hiszen egy nagyon nehéz időszakban segítettek ki minket – megint. Nyilván a szombati eredményt még nem tudjuk, de azt látom, hogy a legnehezebbet megcsinálták: a csapatot ki tudták rángatni az – elsősorban – mentális mélypontból. Ennek jelei már a Ferencváros elleni mérkőzésen is előjöttek, azt lehetett látni, hogy a csapat ismét egy csapatként játszott, újra volt kohézió, egymásért és egymás mellett vállvetve küzdöttek. Nekünk itt az volt a legfontosabb, hogy újból elhiggyék: tudnak futballozni, ők egy csapat és a jövőt velük lehet tovább építeni.

Említette, hogy hétfőn bejelentik az új vezetőedzőt. Külföldi vagy magyar szakemberben gondolkodtak?

Volt egy nagyon hosszú listánk, melyen magyar és külföldi nevek egyaránt szerepeltek. Az utolsó három jelölt, akiket személyesen is meghallgattunk, külföldiek voltak mind, így végül külföldi szakemberre esett a választásunk.

A sajtóban korábban Nestor El Maestro nevéről lehetett hallani az elmúlt napokban.

Melyek voltak a legfontosabb szempontok az új edző kiválasztásánál? Kik vettek részt a döntéshozatalban?

- Öten voltunk ebben a folyamatban: a nemzetközi igazgató, a játékosmegfigyelő, egy igazgatósági tag, az elnök és én. Mindenkinek volt egy listája, és a metszet alapján választottunk. Mindenképp olyan edzőt szerettünk volna, aki volt már ilyen helyzetben, hogy menet közben kellett átvennie egy csapatot, ismeri a régiót, tudja kezelni nyelvileg is azt az öltözőt, ahol a magyar mellett majdnem tíz nemzet van még. Olyan szakemberre van szükség, aki valahogy mindenkit meg tud szólítani, akinek az autoritása megkérdőjelezhetetlen az öltözőn belül, aki a mentális dolgokat is még jobban előre tudja mozdítani. Akinek a meccseredményei az elmúlt időszakban jók voltak, akinek vannak még ambíciói. Nem voltak kevesen, de jó jelöltjeink voltak, és úgy gondolom, olyan megoldás születik, amely a DVSC-t középtávon biztosan visszaviszi oda, ahová tartozik.

Dombi Tibor a napokban azt nyilatkozta a DTV Híradónak, hogy erős karakterű edző kell, mert azt már ő is látja, hogy a kedvesség nem kifizetődő a játékosoknál. Mire gondolhatott?

- Tibi sok mindent jól lát. Én is úgy gondolom, hogy egy erőskezű edző kell, akinek – mint említettem – megvan az autoritása az öltözőn belül és a pályán kívül, illetve legyen az a szenvedélye, hogy mindig előre akar menni, nyerni akar. Lehet mondani bárkire bármit, de ez egy jó keret, minden poszton van legalább két, magyar szinthez képest jó képességű labdarúgónk – talán a jobbhátvéd, ahol nincs, Kusnyír Erik sérülése miatt. Úgy gondolom, hogy mindenki, az új játékosok nagy része is megkapta a lehetőséget vagy az egyik, vagy a másik, vagy a harmadik edzőnél, és ez azt jelenti, hogy a keret tényleg olyan, amiből lehet építkezni.

Máté Csaba és Dombi Tibor is utalt rá a közelmúltban, hogy a rossz eredmények ellenére sincs lehetőség nagyobb változtatásokat eszközölni a kezdőcsapatban, mert nem elég hosszú a keret. Milyen lehetőségek vannak? Mennyire elégedett a nyáron igazolt játékosokkal, illetve mekkora játékosmozgásra lehet számítani a téli átigazolási időszakban?

- Kicsit vitatkoznék azzal, hogy nem elég hosszú a keret. Inkább azt mondanám, voltak olyan pillanatok, hetek, amikor nem volt elég hosszú a keret – viszonylag sokan sérültek le. Most egy eltiltottunk van, de nincs olyan sérült játékosunk Eriken és Thoron kívül, akik ne lehetnének bevethetőek. Az igazolásokkal kapcsolatban tudom, hogy éri kritika az átigazolási időszakot, de ha egyenként végigmegyünk, tudjuk, hogy talán egy vagy két olyan igazolás volt az elmúlt időszakban, ami egyelőre nem váltotta be a reményeket. Hiszen szinte mindenki kapott lehetőséget vagy Blagojevic, vagy Máté Csaba, vagy Dombi Tibi ideje alatt. Ez a keret alkalmas rá, ebből ki lehet hozni olyat, ami ennél jobb pozícióra predesztinál minket. Mi is érezzük, hogy a télen igazolni kell. Van olyan poszt, amiben talán még jobb versenyhelyzet kellene, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy vannak játékosok, akiknek nyáron lejár a szerződése. Velük is el fogjuk kezdeni az egyeztetéseket, és ennek megfelelően a télen is lesz játékosmozgás.

Az elmúlt hetekben folyamatosak voltak a találgatások a csapat körül: mi állhat a DVSC jelenlegi teljesítménye mögött. Mennyire stabil a klub háttere?

- Ez egy érdekes kérdés, mert ha megnézzük, hogy 2-2,5 évvel ezelőtt, az új tulajdonos érkezésekor a szezon elején, mondjuk a 9. fordulóban hol álltunk, akkor pontosan ugyanitt. Most a 10-11. forduló után két ponttal van kevesebb, mint akkor volt. Annak a szezonnak a végén harmadikak lettünk és nem volt ilyen világvége hangulat. Megértem a szurkolók aggódását, mert volt 2-3 olyan meccsünk, amelyek egyáltalán nem néztek ki jól, és ebből tanulni kell. Ilyen frusztrációt nem vártam volna, annak ellenére sem, hogy tényleg rosszul szerepelünk. Úgy gondolom, a klub helyzete stabil, a csapat ennél sokkal többet tud. A magyar szurkolók nagy része nem feltétlenül a klubot, hanem az eredményt szereti, de ha nincs eredmény, mindig a klub a hibás. Ebben persze van valami, de ha megnézzük a németeket vagy a spanyolokat, ahol a Hamburg, a Hertha vagy a Schalke – melyek nagyon komoly klubok – most a másodosztályban játszanak, vagy a Valencia, amely Spanyolországban most az utolsó, és egy hazai vereség után 53 ezren tapsolták meg a csapatot. Más kultúra, tudom, de úgy vélem, nekünk a klubot kell elsősorban szeretni. Ha nehéz helyzetben van, még jobban mellé kell állni. Akkor könnyű szurkolni, ha jól megy. Ha rosszul, mindenre van hibás, ez valahol természetes, de ez a klub, ez a csapat annál jóval többre hivatott, mint amit a tabella mutat.

Dzsudzsák Balázsnak csapatkapitányként milyen szerepe van a csapat teljesítményének javításában?

- Minden csapatkapitánynak nagyon fontos szerepe van egy csapat életében, így Balázsnak is. Ő egy igazi csapatkapitány, minden esetben egy végletekig érzelmes fiú, akinek az élete a futball és a DVSC. Ha valami nagyon jól megy, túl tud csordulni, ha pedig valami rosszul, az rá is negatívan hat. Úgy látom, az utóbbi hetekben megértette azt, hogy ő nagyon fontos fogaskereke ennek a klubnak, és ha azt látja mindenki, hogy segíti a többieket, felül tud kerekedni azon, ha valami nem megy és összefogunk, akkor továbbra is vezéregyénisége maradhat a klubnak. Az elmúlt évek teljesítményei nem érhetik a ház elejét, illetve ebben az évben is vannak góljai, gólpasszai, mindent megtesz a klubért. Neki is lehetnek nehezebb pillanatai, mert nemcsak neki ment gyengén az elmúlt időszakban, hanem mindenki másnak is.

A játékosok felelősségét hol látja a klub? Milyen mozgástér van?

- Minden szakmában előfordul, hogy valaki nem úgy teljesít, ahogy szokott, ha pedig belekerül egy spirálba – elsősorban mentálisan –, akkor lehet olyan időszaka, amikor azt sem meri megcsinálni, ami korábban becsukott szemmel ment neki. A mi játékosaink is ilyenek voltak. Ne gondolja azt senki, hogy valaki szándékosan ilyen rossz! Ha megnézzük az első három mérkőzést, egy góllal kaptunk ki, abból két mérkőzés olyan volt, hogy az egyiket a 89. percben, az azt megelőzőt pedig a hosszabbításban kaptuk. Nagyon szoros meccsek voltak, ami jellemzője a magyar bajnokságnak, hiszen két győzelemmel vagy két vereséggel már nagyokat lehet mozogni a tabellán. Nyilván a játékosok is érzik, hogy nem úgy ment, a Paks és a Fehérvár elleni mérkőzés sem úgy nézett ki, ahogyan kellett volna. Ott éreztem rajtuk a frusztrációt, ami miatt egyszerűen nem tudtak úgy összpontosítani. A Mezőkövesd elleni vereség pedig egy nagyon nagy pofon volt sajnos nekünk, mert reménykedtünk, hogy a Magyar Kupában talán fel tudunk támadni és továbbvinni a nemzetközi kupás eredményeinket. Persze megvan mindenkinek ebben a felelőssége, leginkább annak, aki naponta ezzel foglalkozik, aki ott van a pályán vagy a környékén, vagy az irodában, de mindenki azon dolgozik, hogy kijöjjünk belőle. Voltak más csapatoknak is ilyen sorozatai: tavaly a Paks úgy lett második, hogy volt négy vereségsorozata, de a Fehérvár is két ponttal állt nagyon sokáig a tabella végén és utána nemzetközi kupában játszott. Vannak olyan példák, amikbe lehet egy kicsit kapaszkodni, de nekünk elsősorban magunkba kell kapaszkodni. A szezon előtt a klubvezetés a nemzetközi kupaszereplés kiharcolását fogalmazta meg célként. Ehhez vagy dobogós helyezés vagy Magyar Kupa-döntős szereplés kellett volna. A bajnokságban nagyon messze kerültek az élmezőnytől, a kupából kiestek. Mi lehet így a reális cél? Nyáron, amikor a nemzetközi kupaszereplést tűztük ki célul, még reálisnak tűnt. Ahogyan most állunk, a kupakiesés miatt már nem az. Nekünk most a legfontosabb az, hogy stabilizáljuk a helyünket a nyugodt pozíciók valamelyikében, és elkezdjünk épülni úgy, hogy a következő évet már bátrabb célokkal kezdhessük meg.

Mit üzen most a szurkolóknak?

- Nagyon szépen köszönjük, hogy mellettünk vannak a nehéz időszakban is! Értjük az érzékenységüket, frusztráltságukat, ennek vannak okai, ez vitathatatlan, de arra kérem továbbra is őket, hogy álljanak a csapat mellé, hiszen a csapatnak ilyen helyzetben mindig a támogatásra van leginkább szüksége. Együtt ki tudunk jönni ebből! A csapat érzi, hogy ebben milyen felelőssége van, és látszik, hogy oda is fogják tenni magukat az elkövetkező időszakban, hogy még egyszer ilyesmi ne forduljon elő.