Az előző szezonban a Nyíregyháza majdnem kiesett az NB II-ből, csak osztályozón harcolta ki a bennmaradást. Egy ilyen mélyen lévő klub esetében mi volt számodra vonzó, miért vállaltad el a szakmai irányítását?
- A Nyíregyháza nemcsak egy edzőt akart, hanem konkrétan Tímár Krisztiánt - kezdte Tímár Krisztián, a Nyíregyháza vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. - Az én habitusomat, felfogásomat, karakteremet kereste Fekete Tivadar, a klub sportigazgatója. Bíztam annyira magamban, hogy amit felvázoltak feladatot, azt képes vagyok végrehajtani.
Ősszel szinte végigvertétek a teljes mezőnyt, de a rajtnál aligha a feljutás volt a cél. Mit kértek tőled a vezetők?
- Rendet, fegyelmet és eredményességet. Az volt a cél, hogy legyünk egy élcsapat, és tegyük le egy olyan együttes alapjait, mellyel a következő szezonban megcélozhatjuk az NB I-et. Az egy teljesen elfogadható és reális célkitűzés volt számomra. A keret jelentős része kicserélődött, olyan futballistákat akartunk szerződtetni, akik sikeréhesek, motiváltak, de természetesen a játékosminőség is fontos szempont volt.
Mikor tudatosult benned, hogy ebből egy sokkal jobb eredmény is kijöhet?
- A felkészülési mérkőzéseken veretlenek maradtunk, már akkor éreztem, ha elkapjuk a rajtot, jók lehetünk. Négy forduló után egy győzelemmel és három döntetlennel álltunk. Ekkor fogadtuk a sokak szerint legyőzhetetlennek hitt ETO-t és nyerni tudtunk. A meccs után a játékosokban is tudatosult, hogy komoly eredményekre lehetnek képesek.
Pár hónappal azt megelőzően küldtek el Győrből. Neked az a meccs mennyiben volt más egy szimpla bajnokinál?
- A mérkőzés előtt nem azt közvetítettük a játékosok felé, hogy ez egy Tímár-ETO összecsapás lesz, egyszerűen csak szerettük volna megnyerni a következő bajnokit.
Azt nem tagadom, hogy a győzelemnek különösen örültem, mert azért bántott, hogy nem fejezhettem be a Győrben elkezdett munkát, de ezen már túl vagyok.
Meggyőződésem, hogy jól dolgoztam, sokat tanultam abból az időszakból is.
Nyáron 12 új játékost igazoltatok. Ilyenkor az edzők általában mindig türelmet kérnek, mondván nem lehet azonnal eredményt elvárni, először össze kell csiszolni a csapatot. Nálatok miért nem volt szükség időre?
- Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmire hivatkozzak. Én is nyáron érkeztem a klubhoz, ezért nekem minden játékos új volt. Mivel a korábban az MLSZ-nél dolgoztam az utánpótlás-válogatottaknál, hozzászoktam, hogy pár napom van összerakni egy csapatot, leoktatni a játékot az adott mérkőzések előtt. Mindig villámgyorsan fel kellett készülnünk az ellenfelekből, ezt tettem itt is.
Ahogy jöttek az eredmények, menet közben átfogalmazódtak a célok?
- Egyáltalán nem, és nem is lett volna helyes.
Tudom, hogy Magyarországon sokszor megesik, ha egy csapat erőn felül teljesít, akkor a vezetők, a tulajdonosok szezon közben új célt tűznek ki és ha azt nem teljesíti egy edző a csapatával, akkor elküldik.
Itt azonban nincs ilyesmiről szó.
A Nyíregyháza sem az edzők álma volt az elmúlt időszakban. Az előző szezonban öt edzője is volt a csapatnak. Te kaptál arra garanciát, hogy hosszú távon megadják neked a bizalmat?
- Révész Bálinttal, a Nyíregyháza tulajdonosával az első beszélgetésünk alkalmával szóba került ez a kérdés is.
Éreztem rajta, hogy nagyon elkeseredett az elmúlt évek sikertelensége miatt és még talán az is megfordult a fejében, hogy kiszáll a nyíregyházi fociból.
Én voltam az utolsó reménye. Nagyon bízott bennem, de mivel tisztában voltam a klub előéletével, rákérdeztem, mi a garancia arra, hogy nem küld el idő előtt. Megnyugtatott, elmondta részletesen, hogy a korábbi edzőváltások miért történtek. Azóta is maximálisan támogat, és látom, hogy fellélegzett, megnyugodott és büszke, hogy végre sínen van a csapata.
Fekete Tivadar, a Nyíregyháza sportigazgatója pozitívumként emelte ki veled kapcsolatban, hogy nálad nincs biztonságban a kispad plexije, de sokszor az öltöző berendezése sem. Tényleg ennyire szenvedélyes vagy?
Igen, szenvedélyes edző vagyok és fontosnak tartom, hogy ez átragadjon a játékosaimra is.
Nem török-zúzok, de néha szükséges, hogy teátrális jelenetekkel is tüzeljem a csapatomat, olykor észhez kell téríteni egy-két játékost. Előfordult, hogy rácsaptam a gyúrópadra, de a berendezést azért nem szoktam összetörni. Azt például soha nem fogadom el, ha nem mi akarunk jobban. Maximálisan azonosulni tudok Benedek Tibor mondásával, aki szerint neki az volt a tehetsége, hogy mindig ő akart jobban. Edzőként én is ezt vallom.
Ősszel 18 bajnokiból 13-at megnyertetek. Vannak kedvenc győzelmeid, olyan meccsek, amelyeken a taktika maximális betartása vagy éppen a már említett jobban akarás miatt nyertetek meg?
- Ha meg kell említenem ilyen meccseket, akkor négy találkozót emelnék ki. Az első a Győr elleni győzelem, ahol leromboltuk az ETO legyőzhetetlenségi nimbuszát. A másik a gyirmóti sikerünk, ahol a félidőben még az ellenfél vezetett 2-0-ra, de fordítottunk és 4-2-re nyertünk. Kétgólos hátrányban sem pánikoltunk, bíztunk magunkban, a játékunkban, a taktikánkban. A következő nagyon emlékezetes meccsünk, az a pécsi 4-0. A Pécs alig kap gólt, de mi addig űztük, daráltuk őket, hogy sikerült megtörni a masszív védekezésüket és végül kiszakadt a gólzsák. A negyedik pedig a Kozármisleny elleni 5-1, amely a forduló rangadójaként volt beharangozva és valóban egy nagyon jó csapatot győztünk le. Természetesen a többi siker is kedves számomra. Arra pedig különösen büszkék vagyunk, hogy erőnlétileg szinte mindig felülmúljuk az ellenfelünket, ezért vagyunk képesek a mérkőzések utolsó harmadában is fontos gólokat szerezni.
Az mekkora hátrány számotokra, hogy a szezonban tulajdonképpen minden meccseteket idegenben kell lejátszanotok?
- Nem foglalkozunk ezzel. Nyilván jó lenne a saját stadionunkban, a saját közönségünk előtt játszani, de mivel nincs erre ráhatásunk, ezért felesleges energiákat fecsérelni erre. Balmazújvárosban mindig tökéletesen felkészített pályán játszhatunk, kitűnő körülmények között. Majdnem egy órát utazunk minden „hazai” meccsünkre, ami főleg a szurkolóinknak okoz problémát, nem tudnak ugyanis olyan létszámban elkísérni minket, mintha Nyíregyházán játszanánk.
Mikor készül el a stadionotok?
- Egyelőre nincs pontos dátum. Lehet, hogy a bajnokság végén már beköltözhetünk az új stadionunkba, de az is lehet, hogy csak a következő szezonban. Látjuk nap mint nap, ahogy épül és szépül, jó érzés elmenni a Sóstói úton mellette, nagyon várja minden nyíregyházi, hogy birtokba vehesse a csapat.
Az mennyire valós veszély most, hogy a jó eredmények miatt esetleg a téli átigazolási szezonban elveszítetek egy-két alapembert?
- Nem aggódom emiatt. Nagyon jó érzés lehet most futballistának lenni Nyíregyházán, éppen ezért nem hiszem, hogy bárki elvágyódik innen.
Büszkék vagyunk rá, hogy olyan játékosok, mint Nagy Dominik, Géresi, Gengeliczki vagy éppen Myke Ramos, akik az elmúlt években – sérülés, kihagyás vagy formahanyatlás miatt – nem futballoztak csúcsformában, most újra azt hozzák, amit tudnak.
Jól érzik itt magunkat, tudják, hogy egy nagy sikert érhetünk el közösen. Persze, tisztában vagyunk vele, hogyha valaki kap egy komoly ajánlatot magasabb szintről, azzal nem tudunk versenyezni és nem is akarunk a játékosaink további fejlődésének a gátja lenni. Ha például Nagy Dominikot visszahívná a Fradi, megértenénk és büszkék lennénk rá.
És mennyire kapós a csapat edzője?
- Az ember mindig hall ezt-azt… Nem tagadom, volt megkeresés NB I-es klubtól, és szerencsére kapok pozitív visszajelzéseket sok helyről. Ambiciózus edző vagyok, szeretnék az első osztályban dolgozni, de Nyíregyházán akarom kiharcolni a csapattal a feljutást.
