Két év alatt mindkét térdedben elszakadt a keresztszalagod, ami matt hosszú hónapokig nem játszhattál. Az első súlyos sérülésed előtt ráadásul kiváló formában voltál a DAC-ban és a válogatottban is szerepeltél. Hogy lehetett átvészelni ezt az időszakot?
- Nagyon nehéz volt, főleg, hogy a válogatottban sorozatban háromszor is kezdő voltam - kezdte Vida Máté, a Vasas játékosa a csakfoci.hu-nak. - Modric, Rakitic vagy éppen Suárez és Valverde ellen léphettem pályára, aztán egyszer csak minden megváltozott. A DAC-ban is jól ment a játék, komoly külföldi lehetőségeim voltak, ha nem sérülök meg, akkor nagy eséllyel a Slavia Prahába igazolhattam volna. Mivel siettettem a visszatérést, begyulladt a térdem, ráadásul Dunaszerdahelyen nem hosszabbították meg a szerződésemet.
A Vasashoz való visszatérésed jó ötletnek tűnt, de sok pozitív történés ott sem ért.
- Az volt a tervem, hogy a Vasasnál újraépítem magam, de miután teljesen rendbe jöttem, Kuttor Attilánál alig kaptam lehetőséget. Nem volt elég bajom, jött egy mononukleózis nevű vírusos betegség is, aminek hatására hetekig nem tudtam semmilyen fizikai munkát végezni, teljesen legyengültem. Szerencsére a feljutás összejött, ősszel Kondás Elemérnél elkezdtem játszani, egyre inkább formába lendültem, amikor a téli szünet előtti utolsó edzés utolsó játékán újra elszakadt a keresztszalagom, ezúttal a másik térdemben...
Ebből, hogy álltál fel?
- Nagyon mélyen voltam, folyamatosan sajnáltattam magam, az is megfordult a fejemben, hogy befejezem a focit.
Aztán erőt vettem magamon, átállítottam a gondolkodásomat és folyamatosan az járt a fejemben, hogy fel kell épülnöm. A rehabilitációt Szerbiában végeztem, kiköltöztem négy hónapra, hogy csak arra koncentráljak. Közben pánikbeteg lettem, előfordult, hogy az autópályán félre kellett állnom, mert nem tudtam vezetni. Pszichológushoz is jártam, de végigcsináltam és most már másfél éve panaszmentes mindkét térdem. Sokat segített a pszichológus, de talán még többet a családom, a párom és Nagy Miklós sportigazgató, aki rendszeresen beszélgetett velem és mindig tartotta bennem a lelket.
Két ilyen súlyos sérülés, ennyi kihagyás és megpróbáltatás után van visszaút arra a szintre, ahol előtte jártál?
- Fizikálisan egészen biztosan van, de azt hiszem játékban is, ha megértetem magammal, hogy nem felejtettem el futballozni. Mivel nagyon keveset játszottam, gyorsan elillant az önbizalmam. A legnagyobb motivációt jelenleg az jelenti, hogy visszakerüljek a Vasas kezdőcsapatába, de remélem, később még ennél is lehetnek nagyobb céljaim. Nikitscher Tamás esete inspirál, aki ugyanezen a sérülésen esett át, aztán Kecskeméten olyan teljesítményt nyújtott, hogy Marco Rossi beválogatta.
Nagyon keveset játszottál a Vasasban. Szerinted miért nem bíztak benned az edzők?
- Önkritikus vagyok, így elsősorban mindig magamban keresem a hibát. Ha nem játszom, még többet és még jobban kell dolgoznom edzéseken.
Viszont az is igaz, hogyha statiszta vagy az edzéseken, úgy nehéz megmutatni magad. Itt arra gondolok, hogy a kezdőcsapatunk rendre felállt a tartalékok ellen és nekünk azt kellett lemodelleznünk, amit a soros ellenfelünk játszik.
Gera Zoltántól egyszer megkérdeztem, hogy mit csináljak még másképp, hogy bekerüljek a csapatba. Ő azt mondta, hogy a párharcokban nem vagyok elég bátor. Ezt én nem éreztem, de tudat alatt lehet bennem volt, hogy nem akarok újra megsérülni, ezért egyes szituációkba nem úgy tettem oda magam esetleg, mint régen.
Pintér Attila érkezését követően, ha nem is kezdőben találtad magad, de csereként kaptál félórát a kupameccsen. Jót tett az önbizalmadnak?
- Nagyon. Nyáron megfordult a fejemben, hogy elhagyom a Vasast, mert játszani szerettem volna, de az edzőváltás után végül úgy döntöttem, hogy maradok és megküzdök a helyemért.
Milyen a közös munka Pintér Attilával?
- Megmondom őszintén, tartottam picit tőle, hiszen én is hallottam, hogy mennyire szigorú és kőkemény. Mivel egyáltalán nem ismertem, nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle. Azonban már a harmadik edzés után kiderült számomra, hogy iszonyatosan felkészült, minden apró részletre odafigyel, egy taktikai zseni.
Néha ugyan harsányabban teszi szóvá, ha valamit nem jól csinálunk, de erre szüksége van egy magyar játékosnak.
Valljuk be, ha nem fognak minket keményen, olykor hajlamosak vagyunk a lazaságra. Nála ilyesmi nincs.
Akkor ezek szerint jó kezekben van a Vasas és te is?
- Maximálisan. Akkor is ezt mondanám, ha egy percet sem játszottam volna nála. Ugyan még rövid ideje dolgozunk együtt, de azt már most kijelenthetem, hogy az eddigi magyar edzőim közül ő legjobb, de összességében is TOP 3-as Marco Rossi és Peter Hyballa mellett.
Mennyi időre van szükséged, hogy a Vasas alapemberévé válj?
- Az attól függ, hogy mennyi lehetőséget kapok. Ha eleinte 20-30 percekre be tudnék állni, akkor az jelentősen növelné az önbizalmamat. Azt gondolom, hogy folyamatos játék mellett pár hét alatt visszanyerhetem a formámat. A Nyíregyháza elleni volt az első meccsem az idei szezonban, így érthető, hogy az egyszerűségre törekedtem.
Nem akartam forogni, cselezgetni, mert ha abból labdát veszítünk, lekontráznak és gólt kapunk, akkor „megöltek” volna.
Természetesen egyre bátrabban kell majd játszanom, jöhetnek a hosszú indítások, a cselek, a távoli lövések.
Akár már vasárnap a Soroksár ellen?
- Meglátjuk, hogy dönt a mester. A teljes keret nagyon motivált, mindenkinek van esélye bekerülni a kezdőcsapatba. A Nyíregyháza ellen ugyan 11-esekkel kiestünk a kupából, de a játékunk rendben volt, az első félidő után 3-4 góllal vezethettünk volna. Jó úton járunk.
Idén nem nagyon látszik, hogy mely csapatok lehetnek a feljutás egyértelmű esélyesei az NB II-ben. Ez azt jelenti, hogy a Vasasnak könnyebb dolga van, mint mondjuk az előző szezonban volt?
- Már akkor is fel kellett volna jutnunk. Könnyű azonban most sem lesz, hiszen látjuk, hogy hat fordulót követően nem állunk feljutó helyen. A keret és a szakmai stáb erősségét nézve azonban reális esélyünk van az NB I-re. Más nem is lehet a célunk.
Vida Mátét hol képzeljük el mondjuk egy és öt év múlva?
- Remélem, hogy egy év múlva már az NB I-ben játszom a Vasassal. Szeretném, ha még előttem lenne 6-7 sikeres szezon. Azt is el tudom képzelni, hogy a Vasasból vonulok majd vissza, de ha jól alakulnak a dolgaim, egyszer még kipróbálnám magam egy külföldi bajnokságban.
