Szántó Tamás ma már alapember az osztrák Rapid Wienben. A 20 éves középpályás nem akar az NB I-be igazolni, elmondja miben segített neki a Bayern gólzsákja és azt is, hogy miért nem tartja még magát érettnek a válogatotthoz.

Fél éve itthon szinte még senki nem tudta, hogy ki az a Szántó Tamás. Idén ősszel azonban berobbantál a Rapidba, ahol évek óta futballozol. Gyerekként miért választottad Ausztriát?

- 14 múltam, amikor a Sopron utánpótláscsapatával a Rapiddal játszottunk - kezdte Szántó a csakfoci.hu-nak. - A meccs után az osztrák edzők megkérdezték, hogy lenne-e kedvem náluk futballozni. Mivel volt, 15 évesen lettem a Rapid játékosa.

Sok hasonló korú játékosnak a foci rovására megy, ha hirtelen idegen helyre csöppen, ráadásul a nyelvet sem beszéli. Neked nem okozott gondot a váltás?

- Nekem olyan szempontból más volt a helyzetem, hogy naponta ingáztam Sopron és Bécs között. Az iskolát nem akartam megszakítani, így suli után édesapám mindig vitt a Rapid edzéseire, majd utána haza. Ez így ment két évig. Nem volt könnyű időszak, sem neki, sem nekem… Ekkor a nyelv hiánya még nem okozott gondot, mivel nem éltem ott, de szépen lassan megtanultam németül.

Egyenes út vezetett a felnőtt csapathoz?

- Minden a terv szerint haladt, lépkedtem egyre feljebb, persze voltak olyan periódusok, amikor a kispadra szorultam, az is előfordult, hogy az edzőm nem szeretett, de tudtam, hogy mit akarok, ezért semmi nem tudott kizökkenteni. Fontos volt a fejlődésem szempontjából az a két év is, amit a második csapatnál töltöttem, idén nyáron pedig felkerültem az első kerethez.

Mi az igazi posztod a középpályán és mik az erősségeid?

- A 8-as és a 10-es pozícióban is jól érzem magam, felváltva játszom a kettőt. Szeretem a támadásokat hatékonyan segíteni, ilyenkor jönnek a gólok is, de ha a védelem előtt kell bizonyítanom, akkor a védekezéssel sincs gondom. Persze messze nem vagyok még kész, komplex játékos.

Pedig itthon sokan már a felnőtt válogatottban is szívesen látnának.

- Korai lenne még az nekem. Egyelőre nem vagyok azon a szinten, hogy Bernd Storck csapatában szerepeljek. Akik most a posztomon játszanak, még előrébb járnak.  Soha nem próbáltam siettetni a dolgokat, nem futballoztam például soha a korosztályomnál feljebb, mindig kivártam a soromat. Még jövőre is pályára léphetek az U21-ben, ott szeretnék először bizonyítani.

Klubszinten, hogy képzeled el a jövődet. Ha itthonról megkeresnének, hazajönnél?

- Nem valószínű. Nem látom jelenleg értelmét annak, hogy hazajöjjek. A lehető legjobb helyen vagyok, egy erős bajnokságban játszom hétről-hétre, ráadásul az Európa Ligában is áll a csapat.

Mi a legnagyobb különbség az osztrák és a magyar foci között?

- Nyáron az Európa-bajnokságon láthattuk: Magyarország-Ausztria 2-0. Ezen kívül sajnos nincs összehasonlítási alapom, mivel soha nem játszottam az NB I-ben és egyáltalán nem nézek magyar élvonalbeli mérkőzéseket, nem azért, mert nem akarok, hanem egyszerűen nem tudok. Egy nagy különbséget azonban látok: otthon sokkal bátrabban nyúlnak a fiatalokhoz, itt sokkal kevesebb 20 év körüli futballista játszik rendszeresen.

Egyik felfedeződ Carsten Jancker, a német válogatott és a Bayern München korábbi gólerős támadója. Gyerekként milyen volt dolgozni egy ekkora játékossal?

- Amikor kikerültem Bécsbe, az U15-ben ő volt az edzőm. Egy tipikus német ember: magabiztos, szigorú, rengeteget követel. Nyitott, egyenes, személyiség, aki néha fájóan őszinte volt. Ritkán dicsér és sohasem elégszik meg semmivel. Nekem nagyon bejött a mentalitása. Mindig a földön tartott minket, ami 15-16 évesen nagyon fontos, hogy 2-3 rúgott gól után ne szálljunk el. Aztán most nyáron a felnőtt csapatnál találkoztunk újra, mivel ő az egyik pályaedzőnk. Mindig mondta, hogy lát bennem valamit. Sokat adok a véleményére, jó volt a karrierem szempontjából, hogy gyerekként vele dolgozhattam.

Egy-két éven belül hol szeretnél tartani?

- Egyelőre abszolút a Rapidban képzelem el a jövőmet. Remélem, minél előbb kinevezik az új vezetőedzőnket, akinek újra bizonyítani kell. Szeretnék kirobbanthatatlan kezdő játékos lenni, kupát, bajnokságot nyerni. Két év múlva pedig jöhetne a válogatottság…

PRIVACSEK ANDRÁS