Rövid időn belül a harmadik bronzérem az NB II-ben
– A lényege sajnos mindhárom bronzéremnek ugyanaz volt: nem teljesítettük a legfontosabb célunkat, a feljutást. 2020-ban a világjárvány miatt nem harcolhattunk tovább, pedig az akkori formánk bőven adott okot a bizakodásra– kezdte a klubhonlapnak adott hosszabb interjúját Nagy Miklós sportigazgató. – 2021-ben pontazonossággal, kevesebb győzelemmel csúsztunk le az osztályváltásról, most pedig egy tetemes hátrányt ledolgozva, kis túlzással egyetlen gólon múlt a sorsunk. Hiszen ha a második félidőben bevesszük az ETO kapuját a sorsdöntő rangadón – amire bőven megvoltak a helyzeteink – és legalább a döntetlent kiharcoljuk, most az NB I-re készülhetnénk. Ugyanakkor kellő önkritikával mégsem mondhatjuk azt, hogy ezen a találkozón szálltak el az esélyeink, mert nem hagyhattuk volna odáig fajulni a dolgokat, hogy ki-ki meccsen lépjünk pályára a győri „katlanban”. Rengeteg fájó döntetlent játszottunk, sokszor az utolsó pillanatban engedtük ki a győzelmet a kezünkből – ha ezeknek az összecsapásoknak csak a felén jobban koncentrálunk a hajrában, gyakorlatilag fordulókkal a bajnokság vége előtt, pozitívan zárhattuk volna le a lényegi kérdéseket.
Február végén Desits Szilárd helyett Gera Zoltán lett a vezetőedző
– A történtek tudatában talán előbb, a téli szünetben már indokolt lett volna. És ezzel abszolút nem a két edzőt hasonlítom össze, vagy minősítem szakmailag, mert Desits Szilárd munkáját is elismerem. Azonban az őszi szezon után már érezhető volt, hogy új impulzusokra van szüksége a csapatnak. Talán ha előbb lépünk, akkor ezek az ingerek is előbb fejtik ki a pozitív hatásaikat.
Ám az ehhez hasonló, stratégiai kérdésekben egyéb szempontokat is mérlegelni kell és nem egyszemélyes, hanem klubszintű döntés születik, ami nem megy egyik pillanatról a másikra.
A Gera-Ferenczi-balhéról
– Egy szezon közbeni vezetőedzőváltás mindig kompromisszumokkal jár, esetünkben ez azt eredményezte, hogy két új stábtag, Gera Zoltán és Csizmadia Csaba csatlakozott a korábbi stábba.
Menet közben aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy gyökeresen más a szemléletük az erőnlétfejlesztés terén, Zoli inkább az angol iskolát képviseli, amelynek során leegyszerűsítve, a játékosok főként a labdával végzett gyakorlatokba építve kapják meg a terhelést, a Pista által preferált, hagyományosabb, száraz futásokkal szemben. Ez a szemléletbeli alapkonfliktus feloldhatatlan ellentéteket szült, ami nem tette lehetővé a további közös munkát.
Mélyebben viszont nem boncolgatnám ezt a témát, nem szerencsés, ha a klub belső dolgait a nyilvánosság előtt akarjuk megoldani, ezek olyan jellegű ellentétek, amelyek nem oda tartoznak. A vezetőedzőnek joga van meghatározni, hogy kivel kíván dolgozni és kivel nem, hiszen elsősorban övé a felelősség, így pedig a döntés joga is. Mindenesetre szükségessé vált, hogy a kialakult helyzetet feloldjuk, különös tekintettel arra, hogy az előttünk álló felkészülési időszak elsősorban éppen az erőnléti munkáról szól. Mivel azonban Ferenczi István régóta lojális és hűséges a Vasashoz, ennek fordítva is igaznak kell lennie. Azt a megoldást választottuk tehát, hogy helyet cserélnek Havrán Józseffel, így a jövőben utóbbi vezeti az erőnléti munkát az első csapatnál és Pista felel majd az NB III-as csapatunk erőnlétéért.
A költségvetésről
– A költségvetés mára összeállt, elfogadásra került és ami a legfontosabb, hogy továbbra is stabil lábakon áll a klub, az előző évhez hasonló nagyságrendű költségvetés ezúttal is a rendelkezésünkre áll majd.
Szeretném kiemelni, hogy ebben viszont továbbra sincs külön keret átigazolásokra, amely sportigazgatói szempontból rendkívül megnehezíti a dolgomat, így muszáj hangsúlyozni és ismételni önmagam: vagy ingyen igazolunk, vagy csak akkor tudunk pénzért játékost venni, ha eladásokból megteremtjük magunknak a forrásokat.
Nyilván én is folyamatosan találkozok szurkolói véleményekkel és igényekkel, de mindenkinek meg kell értenie, hogy az eddigiekhez hasonlóan most is csak egy nagyon szűk körből válogathatunk, hiszen egyéb klubszintű elvárásoknak is meg kell felelnünk: csak magyar, lehetőleg fiatal, ingyen megszerezhető tehetségek az elsőszámú célpontjaink. Ezek a játékszabályok, ezen belül tudok mozogni, ezt el kell fogadni. További tulajdonosi elvárás, hogy a bérkeret ne növekedjen, vagyis legfeljebb csak a távozó játékosok – tavaly 30 %-kal csökkentett – bérkeretének értékén belül tudunk erősíteni. Emellett be kell tartanunk a keretlétszámot is, ami az utánpótlás korú játékosok nélkül, de kapusokkal együtt 24 fős keretet jelent, ami véleményem szerint optimális is. Ezen irányvonalak mentén kell posztok szerint kvalitásban, mentalitásban és emberileg megtalálni az erősítést jelentő játékosokat és kialakítani a keretet a következő szezonra.
Csak bérlők a Fáy utcában
– De ha már a költségvetésről beszélünk, talán kevesen tudják, mégis kulcsfontosságú információ: a tavalyi évtől ismét csak bérlői vagyunk a Fáy utcai edzőcentrumnak és az Illovszky-stadionnak, amelyeket az államtól bérlünk. Ez igaz a Futball Clubra és az Akadémiára egyaránt, a gyakorlatban pedig azt jelenti, hogy a teljes éves költségvetésünk hozzávetőlegesen 20 %-át arra költjük, hogy tudjunk hol edzeni és mérkőzéseket játszani... Ráadásul, bár jogi értelemben csak bérlők vagyunk, a jobb körülmények előteremtése érdekében a hybrid füves edzőpályánkat saját beruházásban újítottuk most fel, részben TAO-s támogatásból, részben viszont önerőből, valamint – mivel addig csak egyetlen edzőpályánk volt (!) – hasonló konstrukcióban építettünk egy másodikat. Ezek a beruházások pedig további terheket jelentettek a számunkra.
A keret eddigi változásairól
– Ami a kölcsönjátékosokat illeti, közülük egyértelműen Bakti Balázs tette le a legtöbbet az asztalra, akit bár szerettünk volna megtartani, újabb kölcsönszerződésre nem volt lehetőség, ahogyan arra sem, hogy a Puskás Akadémia által kért, 60 millió forintos kivásárlási opciót érvényesítsük. Más lett volna a helyzet, ha feljutunk az NB I-be, ott ugyanis még megfelelt volna a fiatalszabály támasztotta követelményeknek is, abban az esetben minden bizonnyal tovább kerestük volna a megoldást a közös folytatásra.
Nekünk viszont most 2005-ös játékosokra lesz szükségünk, már csak az MLSZ új elosztási szabályzata alapján is – legalább egy ilyen labdarúgó szerepeltetése kötelező a normatív támogatáshoz, ugyanúgy mint a magyar szabály betartása. Mi pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy erről lemondjunk, úgy, mint tavaly az ETO, idén pedig a hírek szerint talán a Kisvárda.
Egy második, 2005-ös születésű futballista szerepeltetése pedig további támogatási bónuszt jelenthet, amit tulajdonosi elvárásként szintén belekalkuláltunk az idei költségvetésünkbe. Ez azt jelenti, hogy számunkra a második fiatal szerepeltetéséért kapott MLSZ támogatás nem többletbevétel lesz, hanem a tavalyi, tényleges költségek alapján összeállított idei költségvetés része, tehát szükségszerű lesz a második fiatal játszatása. De hogy ne csak a kötelezően szerepeltetendő fiatalokról essen szó, tisztában vagyunk azzal, hogy gyorsítani kellene a középpályás játékunkat, illetve szükség lenne egy klasszikus, 9-es pozíciójú centerre, aki megosztja a védők figyelmét és tehermentesíti Tóth Milánt. Mivel főként három belsővédős rendszerben játszunk és kimondottan erre a posztra jelenleg csak négy játékosunk van az első keretben, itt is jó lenne tovább erősíteni.
