A Fehérvár FC asszisztensedzőjével, Polonkai Attilával készített interjút a klubhonlap, a szakember beszélt többek között a jelenlegi Vidiről, valamint visszatekintett a játékos-pályafutására is.
A játékosok és a szakmai stáb közötti kapcsolat
– Úgy érzem, jó kapcsolatot alakítottunk ki az edzők és a játékosok között, ami szerintem kívülről is látszik. Jó úton vagyunk, megfelelő az öltözői hangulat. Megvan a munkaterv, mindenki – legyen az edző vagy játékos – tudja, mi a feladata. Pető Tamással nagyon jól lehet együttműködni, a vezetésével olyan közegben dolgozunk, amiben mindenki pontosan tudja a dolgát, mindenki motivált. Az én feladataim közé tartozik az egyéni videózásokban való közreműködés, de a csapatot érintő kérdéseket is mindig közösen beszéljük át. Remek a kapcsolat a stáb tagjai között, legyen szó akár a védekezésről, a támadásról, a kapusokról, az elemzésekről vagy az erőnléti, orvosi kérdésekről, egy csapatként, közösen működünk. Meggyőződésem, csak így lehet eredményes munkát végezni, így tudunk reflektálni az adódó helyzetekre.
A megfiatalított keret
– Örülök, hogy ilyen fiatal keretünk van!
Régóta azt gondolom, megoldható, hogy beépítsük a fiatalokat, miközben az eredményességre is odafigyelünk és az elvárások mentén sikeres csapatot formálunk. Ez persze időigényesebb, hosszabb folyamat, amihez türelemre van szükség. Soha nem féltem attól, hogy fiatalokat dobjunk a mélyvízbe, a Puskásban is számos pozitív tapasztalatot szereztem ezzel kapcsolatban.
Egy fiatal, hajtós csapatot a szurkolók is szívesen fogadnak, a szezon kezdete óta érezzük is, hogy mögöttünk állnak. Köszönjük nekik az eddigi támogatásukat, biztos, hogy Felcsúton sem lesz hiány a buzdításban!
A Puskás elleni vasárnapi bajnokiról
– Biztosan nehéz mérkőzés vár ránk. A héten felkészültünk, mindent átbeszéltünk, igyekeztünk mindent begyakorolni. Minőségi ellenfél otthonában játszunk, bízom benne, hogy jó eredményt érhetünk el, persze, hogy mi számít annak, az függ a meccs alakulásától is.
Bajnoki cím játékosként a Vidivel
– Csodálatos élmény volt, ahogy a meccs utáni ünneplés is, de ezt az egész itt töltött időszakomra elmondhatom.
A Vidi előtt is szerepeltem összetartó csapatban, ahol jól éreztem magam, de a korábbi állomáshelyeimen gyakran előfordult, hogy fél évig nem kaptunk fizetést. 29 éves voltam, amikor idekerültem, és Fehérváron éreztem először azt, hogy nekem csak a futballra kell koncentrálnom, nem kell azon aggódnom, mi lesz a családdal hó végén.
Nagyon erős csapatunk volt, 2-3 jó játékosunk is akadt egy-egy posztra, de a szakmai stáb minden alkalommal világosan elmagyarázta ki miért játszik, ki miért marad ki, így ebből nem volt probléma. Az első bajnokcsapat emberileg is remek gárda volt.
Három meccs a magyar válogatottban
– Válogatottnak lenni minden sportoló álma, örülök, hogy nekem háromszor is megadatott. Sokszor kérdezik tőlem, elégedett vagyok-e a pályafutásommal. Fiatalként persze mindenki többet akar, 17 évesen már megvolt az első felnőtt bajnoki mérkőzésem, aztán jöttek sorra a sérülések. Úgy gondolom, ezek okkal történtek, a nehézségek megerősítettek és mindig fel tudtam állni a padlóról. Hálás vagyok a családomnak, akik mellettem voltak és az orvosoknak, akik segítettek a gyógyulásban. Visszaverekedtem magam a klubcsapataimba, az utánpótlás-válogatottba, de összesen kilenc műtétem volt a pályafutásom alatt, többször a legrosszabb pillanatban sérültem meg. Ilyen előzmények után kész csoda, hogy háromszor válogatott lehettem. Kiemelném az angolok elleni, manchesteri összecsapást az Old Traffordon, ahol világsztárok ellen játszhattam. Ez meghatározó élmény az életemben. Talán a jóisten is úgy akarta, hogy ennyi viszontagság után ott lehessek egy ilyen mérkőzésen.
