Az egyik legsokoldalúbb és legképzettebb hazai védőnek tartanak. Miért mondott le rólad mégis ilyen könnyen a Diósgyőr?

- Nem teljesen értem, de az edző így döntött, amit elfogadtam – kezdte Hegedűs János, a Vasas védője a csakfoci.hu-nak. - A klubvezetés nagyon korrekt volt velem, Bajúsz Endre szakmai igazgató az őszi szezonban megígérte, ha lesz NB I-es lehetőségem, felbontjuk a szerződésemet és szabadon távozhatok. Ezt be is tartotta. 2-3 ajánlatom volt, nagyon örülök, hogy a Vasas játékosa lehetek.

Mi döntött a Vasas mellett?

- Éreztem, hogy nagyon akarnak, Nagy Miklós rendkívül korrekt volt a tárgyalások során. Emellett az is fontos számomra, hogy újra Kondás Elemérrel dolgozhatok együtt, aki Diósgyőrben már volt az edzőm és ott is remek munkát végzett. A döntésemnek voltak családi okai is: három hónapos a kisfiunk és szerettünk volna közelebb lenni a feleségem családjához, amely Szombathelyen él és az édesapámhoz, aki törökbálinti. Édesapámnak nagyon sokat köszönhetek, a kezdetektől támogat, ő mindig annak a csapatnak szurkolt, ahol épp játszottam, de fiatal korától a Vasasnak szorított, így neki is kedveskedtem ezzel a döntésemmel.

Keveset játszottál az idei szezonban. Milyen formában és fizikális állapotban érzed magad?

- Nyilván meccshiányom van, de egyébként teljesen rendben vagyok. Folyamatosan edzettem, plusz munkát vállaltam, maximálisan motivált vagyok, úgyhogy nem hiszem, hogy gond lesz. A nehéz helyzetben sokat segített a családom, a feleségemmel és a kisfiammal töltött idő alatt mindig feltöltődtem, ilyenkor maximálisan ki tudtam kapcsolni. Örülök, hogy egy új fejezet kezdődik a karrieremben, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy a Vasasnak erős kerete van, egyáltalán nem kiesőjelölt csapat a szememben. Tudom, hogy meg kell harcolnom a posztomért, hiszen remek védőtársaim vannak.

Szinte gyerekként robbantál be a felnőtt futballba. Nagy karriert jósoltak neked, de mintha az utóbbi időben lassabban haladnál előre. Mi ennek az oka?

- Jó meglátás, ezt én is így érzem. Szombathelyen volt egy kiváló félévem, amely után a Puskás Akadémiához kerültem, ahol azonnal feljutottunk az NB I-be, majd Magyar Kupa-döntőt játszottunk. Minden rendben volt, életem formájában futballoztam, behívtak a válogatott keretébe is, de a harmadik szezonom már nem sikerült jól Felcsúton. Akkor igazoltam Diósgyőrbe, de ott sajnos kiestünk az NB I-ből. Úgy érzem, a Vasasnál most újra a maximumra kapcsolhatok.

Rendkívüli pechszéria is hátráltatott a pályafutásod során, hiszen három nagyon komoly fejsérülésed is volt…

- A Puskás Akadémia játékosaként az első bajnoki meccsemen jött egy olyan könyökös az ellenféltől, amely után szilánkosra tört az orrom és agyrázkódást szenvedtem, sőt, az eszméletemet is elvesztettem egy kis időre. Két évvel később a Ferencváros ellen kaptam egy KO-t.

Aztán idén a Diósgyőr játékosaként feküdtem ki egy fejpárbaj után: agyrázkódás, elrepedt halántékcsont és törött álkapocs volt a diagnózis. Ez volt eddig a legbrutálisabb sérülésem.

- A rehabilitáció elején mindig nagyon nehéz fejben mindezt elviselni, de amikor felépülök, már nem foglalkozom ezzel. Utána ugyanúgy maximálisan megyek bele a fejpárbajokba. A nagy öregek mondják, hogy ilyenkor tegyem ki a könyökömet és akkor nem én fogok megsérülni. Nekem ez a stílus nem fekszik, mindig sportszerű voltam és az is maradok. Nem az a védő vagyok, aki kirúgja a gatyájából a csatárt. Ne azért féljenek tőlem a támadók, mert terrorizálom őket a pályán, féljenek azért, mert kicselezem őket vagy elveszem tőlük a labdát olyan helyzetben is, amire nem gondolnak.

Soha egyik edződ sem kért tőled „brutálisabb” játékot?

- Ha elő is fordult ilyen, mindig megpróbáltam a saját elgondolásaimat belecsempészni a játékomba, persze maximálisan betartva az edzői utasításokat. Ha egyszerűbb játékot várnak tőlem, akkor azt teszem, ha esetleg egy edző szabadabb teret ad számomra, akkor szívesen bevállalok egy-két kevésbé kockázatos cselt. Amikor nem a saját futballomat játszom, akkor általában nem tudom a maximumot nyújtani. Én soha nem leszek egy brutális védő, egyszerűen nekem nem az a játékom.

A nagy gólok viszont a sajátjaid. Védő létedre mitől vagy ennyire eredményes?

- Gyerekként csatár voltam. A Haladásnál kerültem egyre hátrébb. Szerencsére a gólszerzési szokásomat megtartottam belső védőként is.

Biztos vagyok benne, hogy a szurkolók jelentős részének a Fradi ellen szerzett 60 méteres gólod ugrik be rólad először. Emlegetik még neked ezt a találatot?

- Igen, ez a mai napig téma.

Furcsa, hogy amikor megrúgtam ezt a gólomat, a gratulációk mellett sok irigykedő üzenetet kaptam, sokan nem hitték el, hogy így akartam. Akkor bántott a dolog, de ma már csak mosolygok az ilyen reakciókon.

- Érdekes, hogy edzésen gyakoroltam, de egyszer sem sikerült betalálnom, a bajnokin pedig azonnal összejött. Fogadtam is utána egy ismerősömmel, hogy fogok még hasonló gólt szerezni…

A Vasasnak tavasszal a megbízható védőjátékod mellett akár a góljaidra is nagy szüksége lehet.

- Az csak hab a tortán, de persze, ha lesz lehetőségem a gólszerzésre, nem fogok megijedni. Szeretnék minél többet pályára lépni, minél többet megtenni a címerért, a klubért. Számomra mindig a csapat az első, soha nem az egyén. Egy nyugodt félévben bízok, amely után mindenki elégedett lehet majd. Ennek a Vasasnak az igazi siker nem a bennmaradás, de tisztában vagyok vele, hogy először azt kell majd elérnünk és utána álmodhatunk nagyobbat. Most az ünnepek alatt mindenki feltöltődhet, hogy aztán belevessük magunkat a munkába.

A ti családotokban mennyire van fontos szerepe a karácsonynak?

Nálunk mindig egy központi ünnep volt a karácsony. Soha nem a nagy ajándékozásokról szólt, hanem sokkal inkább az együttlétről, a szeretetről, a pihenésről, a nagy beszélgetésekről.

- Amióta édesanyám már nincs köztünk, egy kicsit talán nehezebbek ezek a napok, de megpróbálunk úgy élni, úgy viselkedni, hogy büszke lehessen ránk. A kisfiunknak is azokat az értékeket adjuk majd tovább, amelyeket mi kaptunk a szüleinktől.