A nyári átigazolási szezon eddigi legváratlanabb dobása, hogy a Kecskemét védője, Szűcs Kornél az angol másodosztályba szerződött. A napokkal ezelőtt kiszivárgott hír hétfőn lett hivatalos, mind az angol, mind a magyar klub bejelentette a megállapodás tényét, és Szűcs Kornélt már be is mutatta a Plymouth Argyle. Az átigazolás azért is meglepő, mert Szűcs egy évvel ezelőtt az akkor NB II-es Diósgyőrben nem kapott játéklehetőséget. A játékost tavaly nyáron ingyen megszerző KTE komoly nyereséget könyvelhet el az átigazolással.
A Csakfocinak sikerült elérnie az Angliában tartózkodó játékost, aki a klubváltás körülményeiről beszélt honlapunknak.
- Elképesztően boldog vagyok, és egyértelmű, hogy mondjuk két héttel ezelőtt nem gondoltam arra, hogy ez megtörténhet - kezdte honlapunknak Szűcs Kornél.
Azzal a céllal vágtam neki ennek a szezonnak, hogy az előző bajnoksághoz képest előre lépjek, és húzóember legyek Szabó Istvánnál a Kecskemétben. Ehhez képest, mostantól az a kérdés, hogy Wayne Rooney-tól mennyi lehetőséget kapok a Plymouthban. Ez így azért egyrészt nagyon gyors, másrészt kicsit sokkoló.
- Mikor értesültél a Plymouth érdeklődéséről?
- A bajnoki rajt előtt pár nappal az engem képviselő CMG vezetői jelezték, hogy komolyra fordult egy olyan, korábban csak tapogatózó érdeklődés, amiről én nem is tudtam előzőleg. Azt mondták, nem kizárt, hogy sikerül célba érni egy olyan csapatnál, amely már régóta figyel. Említették, hogy nincs kizárva az sem, hogy nagyon gyorsan felgyorsulnak a lehetőségek, mert a csapat komolyan érdeklődik, és én vagyok az első számú opciójuk a posztra. Aztán tényleg nagyon gyorsan felpörgött minden, 24 órával később már tisztában voltam vele, hogy a Plymouth hivatalos ajánlatot is tett a Kecskemétnek.
- Ez mikor volt?
- A Fehérvár elleni bajnoki rajt előtt két nappal, és a meccs előtti este kaptam a telefont a CMG vezetőitől, hogy a két klub megállapodott. Akkor kérdés is volt, hogy pályára lépjek -e egyáltalán a bajnokin, de én mindenképpen szerettem volna játszani, és jó döntés is volt, mert így a pályán búcsúzhattam el attól a csapattól, amelyiktől rengeteget kaptam. Egy évvel ezelőtt úgy igazoltam ide Kecskemétre, hogy az előző szezonban az NB II-ben sem kaptam játéklehetőséget Diósgyőrben.
Nyilván ős-diósgyőriként, saját nevelésű játékosként ezt nagyon nehéz volt megélni, de tudtam, hogy el kell onnan jönnöm, és máshol kell megpróbálnom bebizonyítani, hogy tudok az NB I-ben futballozni.
- Gondoltad volna akkor, hogy csak egy évig leszel a Kecskemét játékosa?
- Dehogy, és akkor egyáltalán nem gondolkoztam nagyobb célokban, minthogy beverekedjem magam a kezdőbe valahogy. A Kecskemét is óvatos volt, ami érthető is volt a részükről, így csak két évre szóló szerződést kötöttünk. Ezt követően nagyon jólesett most tavasszal, amikor jelezték, hogy üljünk le tárgyalni egy hosszabbításról. Májusban meg is állapodtunk, és akkor már emlékszem, arról beszéltünk Kovács András tulajdonossal, és Tóth Ákos sportigazgatóval, hogy amennyiben lesz értem jó ajánlat, akkor eladnak, de szerintem senki nem gondolta, hogy ez ilyen korán bekövetkezik.
- Mennyit tudsz a klubról, és a ligáról?
- Mostanra minden fellelhető infót elolvastam a Plymouthról, a klub is ellátott rengeteg anyaggal, nagyon profi összeállításokat kaptam. Részt vettem több videotelefonos meetingen is, szóval képben vagyok.
- Mit gondolsz arról, hogy miként tudsz haladni, milyen gyorsan megy majd a beilleszkedés, és mennyi játéklehetőséget kaphatsz?
Nyilván azért vettek meg, és fizettek értem, mert játszatni akarnak, de az is egyértelmű, hogy nekem is türelmesnek kell lennem, és az irányomban is lesz türelem. A Championship azért nagyon komoly szint, az utóbbi időben ott Magyarországról csak válogatott játékosok tudtak játszani, és ők sem voltak sokan. Én meg még a válogatott közelében sem voltam eddig, szóval ez nagy ugrás lesz.
- Mit tudsz arról, hogy mi alapján választottak ki?
- Olyan védőt kerestek, aki fizikailag, méretben, sebességben tudja azt, amit a liga megkíván, és szerettek volna kétposztos játékost, azaz olyat, aki tud belül, és a szélén is játszani. Azt elmondták, hogy sokat láttak játszani mindkét posztomon, tisztában vannak azzal, hogy van sebességem. Ezek voltak nagyjából a kiválasztás alapjai.
- Visszatérve a várakozásokra, mi a célod, mit vársz magadtól?
Azt tapasztaltam és azt tanultam a szüleimtől, hogy tisztességes munkával és kitartással jut az ember előre. Eddig ez nálam is működött, beletettem sok munkát abba, hogy idáig eljussak, és ami eddig működött, annak most is működnie kell.
Dolgozni fogok sokat, és szeretném megugrani ezt az akadályt is. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de a menedzsereim, akik 16 éves korom óta azt mondták, hogy egyszer külföldön fogok játszani, most azt mondják, lesz ez még ennél feljebb is. Én meg úgy vagyok vele, hogy akkor legyen!
