A 14. forduló után váltottak edzőt, 2 pontra a kiesőhelytől, most pedig pár hete azt olvashattuk, hogy NB I-es licencet kapott az Ajka. Ha egy szóval kellene jellemezni ezt a hatalmas ugrást, mi lenne az?
– Csoda. De ezért a csodáért mi tudatosan megdolgoztunk és nagyon összeállt minden. Hogy egy csapat jól működjön, ahhoz négy nagyon komoly dolognak kell teljesülnie: kell hogy legyen egy jó támogatói légkör (tulajdonosok, önkormányzat, polgármester úr, támogatók), egy jó menedzsment, egy jó szakmai stáb és egy jó játékosállomány. Ha ez a négy együtt van, akkor ott klasszul lehet dolgozni. Nálunk remek a hangulat, mindig lemegyek az öltözőbe, dumálok a játékosokkal, kezet fogok velük. Ha tehetem, mindenkivel váltok néhány szót, én hiszek ebben a pozitív attitűdben. Mi nagyon komolyan és szigorúan vesszük a munkánkat, de emberileg végtelenül lazán, mert a labdarúgás a legszebb dolog a világon. Nekem itt a focicsapatnál ez a hetedik szezonom, az első pillanattól kezdve élvezem itt a munkát.
Mit adott Jeney Gyula a csapatnak a kinevezése óta?
– Őt mindenképpen ki szeretném emelni, itt dolgozik nálunk több mint öt éve, de én már akkor láttam rajta, hogy sokra viheti, amikor még a megyei első osztályú Ajka Kristálynál, vagy a Cered VSE-nél volt vezetőedző, vagy éppen a Bozsik-programos utánpótlásban dolgozott. Nekem nagyon tetszik a stílusa. De nem mennék el szó nélkül Kis Károly mellett sem, aki három és fél évig dolgozott itt, teljesen rendben volt az az időszak is, végig top10-es csapat voltunk vele. Kis egy konzervatívabb stílust képviselt, Jeney egy kicsit lazább, de ugyanolyan szigorú rendszert képvisel, modernebb felfogásban.
Ajkán volt a legkevesebb edzőváltás az elmúlt években. Elve, hogy nem szeret edzőt váltani?
Abszolút ez az elvem. Azt gondolom, hogy az edzőnek a kiválasztása egy vezetői feladat. Ha valaki az edzőjét nagyon gyakran váltja, akkor a saját munkájáról mondja el a véleményét.
Én a munkában hiszek, van egy munkamódszerünk: minden héten legalább háromszor együtt kezdem a napot a szakmai stábbal az irodámban, együtt kávézunk és beszélgetünk, nem feltétlenül mindig csak a sportról, van mikor általános dolgokról is. Minden normális és sikeres rendszerben működnek ezek a kapcsolatok. Minden eddigi edző, akiket kiválasztottam, beleállt a melóba és saját szememmel látom, hogy keményen folyt, folyik a munka. Ha a munkát elvégezték, akkor annak meglesz az eredménye. Amit nagyon hamar tisztáztam a játékosokkal annak idején, hogy én stáb- és edzőpárti vagyok. Ha én kiválasztok egy edzőt, majd vele és a stábbal kiválasztjuk a játékosokat, akkor azt azért tesszük, mert alkalmasnak gondoljuk őket arra, hogy elvégezzék a kitűzött feladatokat. De meg kell jegyeznem, hogy az elnökségem első időszakában nálam sem csak így működött. Sok napnak kellett elmúlnia amíg ez a rendszer kialakult.
Önt megdöbbentette az NB II mostani idényében tapasztalható rengeteg edzőváltás?
– Nem, és igazából egy kicsit módosítanék is az előbb elmondottakon, hiszen nálunk is volt egy váltás. Akkor a 14. helyen álltunk ugyanezzel a játékosállománnyal, majd egy új impulzus jött és most a harmadik helyen vagyunk, miközben a keret összetétele nem változott. Ez elgondolkodtató ebben a formában. Nem olyan egyszerű kérdés ez, de abban biztos vagyok, hogy az ügyvezetők mindegyike az NB II-ben azért dolgozik, hogy a csapata sikeres legyen, ezért pedig mindent bevetnek. Azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy 2-3-4 edzőváltás van egy szezonon belül egy csapatnál, de ehhez ismerni kellene a belső viszonyokat, hogy ezek miért történnek.
Említette, hogy ön már régóta látta a potenciált Jeneyben, de amikor átadta neki a csapat irányítását, ezen a szinten semmilyen szakmai múlttal nem rendelkezett. Őszintén, ön legbelül hány meccset adott neki?
– Az első pillanattól kezdve teljes jogú vezetőedzőként neveztem ki, habár igaz, ez kifelé úgy lett kommunikálva, hogy megbízott edző. Itt lehet hibáztunk kicsit, de azért volt ez, mert a bejelentés után még várni kellett kicsit arra, hogy aláírjuk vele a módosított szerződését. Az első pillanattól hiszek a szakmai stábban, mint a vezércikkben. Amikor Gyula idekerült segédedzőként, még az NB III második évében voltunk. Azóta folyamatosan láttam, hogy milyen viszonyt ápol a játékosokkal, hogyan kommunikál velük. Barátihoz hasonló viszony, ám de nagyon tisztán, őszintén és érthetően el is mondja a játékosoknak a véleményét, kritikáját.
Már most is nagy értéke a magyar labdarúgásnak, de hosszútávon is az lesz. Ő egy kuriózum, akit valószínűleg általában megosztó személyiségnek fognak majd titulálni, mert ahogyan a kispadnál tüzeli a csapatot, az nagyon extrém lehet sokak számára, amikor idegenbe megyünk, sokszor ez nem is szimpatikus a hazai közönségnek.
Az eredményessége azonban árulkodó a munkájáról.
Így van, viszont eredményességről akkor beszélhetünk a személyes véleményem szerint, ha három egymást követő évben tudjuk ezt nyújtani - és ezt számára is elmondtam. Akkor majd azt mondhatjuk, hogy felraktuk a focitérképre az Ajkát és Jeney munkásságát is.
Valóban nem sablonosak a nyilatkozatai, a nekünk adott interjújában sem a közhelyszótárból olvasott fel, és a meccsek után is eléggé őszintén beszél. Ön mit szól ezekhez a meglehetősen erős nyilatkozatokhoz?
– Rá ez jellemző, de róla egyébként azt kell tudni, hogy hatalmas szíve van és egy nagyon jó ember. Ami nekem nagyon tetszik, hogy emberi oldalról is megközelíti a szakmai kérdéseket. Nagyon sok játékosnak ad lehetőséget a meccseinken, sok játékost tud egyszerre tűzben tartani. Újítást hozott a mi életünkbe. Mint minden egyéniségnek, neki is van extra tulajdonsága, ami a kommunikáció. Általános szemmel nézve talán ez egy kicsit extrém, de a nagyoknak ez is lehet egy sajátossága.
Nem fél, hogy ilyen sikeres szezon után elviszik az edzőt?
– Sokszor mondom a szakmai stábnak, hogy itt Ajkán egy alkotókörnyezet veszi őket körbe, nagyon pozitív a légkör, amit nem sok magyar klubnál tapasztalok. Egy edző vagy egy játékos egy bizonyos közegben nagyon jól tud teljesíteni, másik közegben pedig nem biztos. Én például nem azért szeretnék NB II-es topcsapat, vagy NB I-es csapat lenni az Ajkával, mert életem nagy álma válna valóra, hanem mert akkor tudnám ezeket a szakembereket hosszútávon idekötni. Jeney a 14. helyen vette át a csapatot, és ha most továbbra is a 14.-15.-16. hely valamelyikén maszatolnánk, akkor senki nem figyelt volna fel rá,
most azonban nyilván benne van a pakliban, hogy valaki kivásárolja őt a szerződéséből és elviszi. Mi azonban szeretnénk itt tartani, vele és a stábjával szeretnénk feljutni az NB I-be most, vagy a következő szezonban, vagy amikor lehetőségünk lesz rá. Jön az, ha jönnie kell!
Ha már a közegről beszélt, akkor erre vezethető vissza az is, hogy a korábbi NB III-as gólkirályuk, majd az NB II-ben is parádézó Nagy Krisztián az NB I-es Kisvárdában még nem lépett pályára a mostani idényben?
– Abszolút erre vezethető vissza. Krisztián 2021 nyarán távozott tőlünk, de már korábban is voltak kecsegtető ajánlatai, akkor viszont még meg tudtuk őt győzni a maradásról. Mondtuk neki, hogy ez az ő közege, itt szeretik, elnézik neki azokat a dolgokat, ami minden embernél más és más, de egy kitűnő játékosról beszélünk. Szerintem ő egy NB II-es topjátékos, de mondja meg nekem: hogyan mondhatná azt egy elnök annak a 29 éves játékosnak, aki élete lehetősége előtt áll, hogy maradjon? Egyszer talán lehet mondani, de kétszer nem, mert el kell engedni "a gyerekek kezét". Ugyanez volt Kovács Nikolasszal, aki most Pakson játszik, vagy például Soltész Dominikkal, aki a Honvédnál és a Lokinál is megfordult utánunk. Egy elnök apaként is dolgozik ezekkel a fiúkkal, meg kell nekik adni a lehetőséget, hogy próbálják ki magukat. Bár Kisvárda is egy kiváló alkotóközeg szerintem, de lehet, hogy most egy olyan környezetbe került, hogy nem tudta megugrani azt a szintet, hogy stabil játékos lehessen, de azért az NB III-ban játszik és rugdossa is a gólokat. Lehet azt mondani, hogy ez egy visszalépés a számára, de a lehetőséget senki nem vette el előle és ez a legnagyobb értéke ennek a projektnek. Bízom benne, hogy a következő évei jól sikerülnek.
Önök viszont vélhetően jól jártak ezzel az átigazolással, hiszen kivásárolta őt a Kisvárda.
– Ez így van, kivásárolták, de Magyarországon és főleg az NB II-ben a játékoseladásból származó bevétel az összköltségvetés öt százalékát sem éri el egy évben. Ez egy emocionális kérdés, nem feltétlenül üzleti gondolkodás, amikor egy NB II-es csapat értékesít egy játékost, hiszen egy NB I-es csapat sem, vagy csak nagyon kevés klub ad tegyük fel 100 millió forintot egy NB II-es játékosért, ezért legtöbbször csak egy jelképes összegért távoznak. Minimális pénzt kaptunk érte.
Melyik NB I-es klub áll legközelebb önhöz szellemiségben, működésben?
Általában azok a klubok szimpatikusak, ahol csak magyar játékosokat alkalmaznak, tehát a Paks, a Kecskemét és a Vasas. Kecskeméten és Pakson szerintem nagyon hasonló, családias közeg van, mint itt Ajkán, szigorú szabályokkal, de a sport- és szórakoztatóipar fellegvárai ők. A Vasas nagyon nehéz helyzetben van, de szintén nagyon tetszik a játékospolitikája.
Viszont ki kell emelnem, hogy jelen pillanatban ott tart a magyar és általában az európai foci, hogy ha nemzetközi szinten szeretnénk komoly eredményeket elérni, akkor az kizárólag nagyon extrém esetben sikerülne csak magyar játékosokkal. Ilyen szempontból nagyon jó úton járnak azok az NB I-es klubok, amelyek a nemzetközi kupaindulásért harcolnak.
Az Ajka képes lenne az NB I-ben elindulni, ha most úgy alakulna?
– Természetesen képesek lennénk. Szeretném leszögezni, hogy Magyarországon nagyon sokan félreértelmezik a bajnokságok rendszerét. A Magyar Labdarúgó Szövetség nagyon sokat tesz azért, hogy nyugodt körülmények között tudjunk dolgozni. Ma az NB I-es, NB II-es és NB III-as klubok szakmai és anyagi támogatottsága alkalmassá teszi őket arra, hogy a megfelelő osztályban elindulhassanak. Hogy aztán a magasabb osztályban már milyen eredményt tudnának elérni a klubok ezzel a támogatottsággal, plusz amit a tulajdonosok hozzá tudnak tenni, az már szerintem szakmai munka kérdése is. Kétségtelen viszont, hogy az elmúlt időszak inflációs környezete, a rezsiemelkedés nagyon megviselte a klubokat, amely fedezetére nincs jelenleg megoldás nagyon sok helyen. Egy példa: egy Ajka-Békéscsaba mérkőzés az idegenbe utazónak, amennyiben 2 napra érkezik kb. 2 millió forintba került, míg egy évvel ezelőtt ez az összeg 1 millió forint körül volt.
Azt hallottam egyébként, hogy ön minden szezon előtt úgy indul neki a bajnokságnak, hogy szeretnék megnyerni.
– Amikor én elindulok egy bajnokságban a csapattal, azt a bajnokságot én meg akarom nyerni, különben el sem indulok, ez az alap. Természetesen van olyan szituáció, amikor a realitások mást mutatnak. Ha valaki ránéz az NB II-es tabellára és klubokra, normál esetben valahol a 11.-16. hely között lenne a helyünk. Az, hogy mi a harmadikok vagyunk jelenleg, annak a következménye, hogy másképp dolgozunk, mint más klubok, illetve más klubok máshogy dolgoznak, mint ahogyan lehetőségük lenne rá. A legnagyobb erényünk, hogy a vezetőségben négyen vagyunk.
Nem mondok konkrét csapatnevet, de amikor jön hozzánk a VIP-be egy másik klub vezetőségéből 6-7 ember, akkor azt kérdezem magamban, hogy mi ott az irány? Egy kis túlzással, ha egy klubnál több a vezető mint a játékos, akkor ott nagyon nehéz megfelelni mindenkinek. De ez szervezeti kérdés! Mi a kis stábban hiszünk, ezt alkalmazzuk. Más pedig mást, ettől egyedi!
Ha ránézünk a tabellára, azt is észrevehetjük, hogy számos ellenfél nagyobb focimúlttal rendelkezik és többségük nagyobb város is, mint Ajka. Hogyan tudják állni a versenyt?
– Kezdjük a tradícióval: az FC Ajka 100 éves az idén. Ha megnézzük az NB II-es klubokat, rengeteg 100 év körüli klubot találunk, tehát maradjunk abban, hogy a másodosztályban minden klub tradicionális. Az, hogy ezek közül a klubok közül ki szerepelt az NB I-ben 1950 és 1990 között, azt nem feltétlenül mindig az határozta meg, hogy hol volt jó foci, hol voltak jó játékosok, hiszen utóbbiakat parancsszóra vitték különböző NB I-es csapatokhoz, de ebbe most ne menjünk bele részletesebben. 1990 után voltak olyan nagy tradicionális városok, ahol megszűnt a foci, mert átvette a helyét a szinte teljesen a piaci alapon működő labdarúgás. Aztán jöttek a 2010-es évek, ahol egy más, pozitív szemlélet vette kezdetét, ami azt hozta magával, hogy kisebb városok csapatai is lehetnek NB I-esek és NB II-esek. Nagyon sok olyan NB II-es csapat van, amelyre azt mondják, hogy az NB I-ben a helye. De miért? Az NB I-ben annak van a helye, aki az NB II-es bajnokságban a két legtöbb pontot szerzi 38 forduló után, valamint annak, aki a 12 csapatos NB I-ben bennmarad a legjobb tíz között. Ha ez történetesen a Battonya, akkor a Battonya lesz NB I-es, mert így működik egy igazságos rendszer. Mindig azt mondják, hogy a foci a pénzről szól, ez részben igaz, de azt is biztosra tudom mondani, hogy az FC Ajkának a költségvetése nincs benne a top10-ben az NB II-ben.
Az Ajka abból a szempontból is üde színfolt, hogy nézőszámban elöl van az NB II-ben. Miért járnak többen Ajka-meccsre, mint máshol?
– A legnagyobb hiba a magyar fociban, amit már évtizedek óta nem tudunk megoldani, az a nézőszám kérdése. Ugye milyen jó volt végignézni az Újpest-Fradi vagy a Kecskemét-Paks meccset telt házzal? Oké, hogy nem 30 ezer ember volt, de először el kell oda jutnunk, hogy mindenhol 2-3 ezer néző legyen rendszeresen. Mi itt Ajkán nagyon szeretnénk, hogy legalább 3000 szurkoló legyen a meccseinken, ami egyébként már a májusi, augusztusi és szeptemberi hónapokban közelít is hozzá, hiszen 2000 feletti az átlagnézőszámunk ekkor. Aztán ahogy jön a hideg idő, úgy fogynak a nézők is. A legfontosabb kérdés, hogy ezt meg tujuk oldani. Amelyik klub ezt meg tudja oldani, az kizárt dolog, hogy ne legyen NB I-es. Ajkán szeretik a focit, és mindenkinek fontos a klubon belül, hogy legyen támogatottság, és itt nemcsak az anyagiakra gondolok, hanem a nézők támogatására is.
Amikor idekerültem, az első NB III-as meccsen kb. 80 szurkoló volt, de volt olyan decemberi találkozónk is, amikor 12-en voltak, nem volt nehéz megszámolni. Azért nem érdemes csinálni, de ha 2000 embert ki tudunk hozni minden második héten és szórakoztatjuk őket, az már egy megfelelő alap ahhoz, hogy megcélozzuk a 3000 szurkolót, aztán később pedig az 5000-et. De az is kétségtelen, hogy a szurkolói kultúrát is át kell alakítanunk. A csapat, az mindig a csapatunk, akkor is, ha éppen kikap, vagy ha éppen nyer! Ebben az európai klubok előttünk járnak kb. 25 évvel! Ott értékelik azt, amit hétről hétre látnak, nálunk meg divat véleményt nyilvánítani és inkább ellenszurkolni.
Ebben a szezonban pedig még az is motiválhatja a szurkolókat, hogy története legjobb eredményét érheti el az Ajka.
– Nagyon remélem, hogy lesz fociláz, a harmadik hely a saját kezünkben van. Soha nem ért el az FC Ajka ilyen jó eredményt az NB II-ben. Hogy a második hely összejön-e? Az nem a mi kezünkben van. Ez egy nagyon csodálatos utazás, amit végigcsináltunk tavaly október óta, a hihetetlen erre a legjobb szó. Mérhetetlenül büszke vagyok a stábra és a csapatra, hogy ilyen helyzetbe hozták a várost.
"Az elnök úr mérnök, mindig számolja a pontokat" - mondta ezt nekünk Jeney. Ezt hogyan kell elképzelni?
– Mondok egy sztorit: április előtt, a válogatott szünet után 13 pont volt az MTK Budapest előnye, bementem az öltözőbe és mondtam nekik, ha az áprilisi 7 meccset megnyerjük, akkor mi tuti, hogy májusban a feljutásért fogunk játszani. Maradjunk annyiban, hogy mondtak néhány jelzőt az elmeállapotomra, legalábbis a szemekben láttam, hogy miket gondolnak, mert kimondani nem merték (nevet). Márpedig, ha mind a hetet megnyertük volna, akkor jelen pillanatban úgy állna a helyzet, hogy hét ponttal többünk lenne és 69 ponttal a másodikok lennénk. Nagyon sokat számolok, és nálam mindig az a kérdés, hogy milyen típusú csapatok ellen szerezzük meg a pontjainkat és milyen játékstílusú csapatok ellen nem szerzünk. A feljutás szempontjából például nagyon fontos kérdés, hogy az utolsó öt csapat ellen ki hány pontot szerez. Ezt nagyon kevesen gondolnák. Az első öt helyezett csapat egymás elleni eredményei a legtöbb esetben ugyanolyanok, tehát ott nem lehet nagy pontelőnyt szerezni. Mi az utolsó két fordulóban két kiesés ellen küzdő csapattal találkozunk, sajnos most hétvégén kikaptunk, így a realitás most már inkább a 3. hely.
A következő szezonban mennyire lesz reális célkitűzés a feljutás?
– Szeretnénk megnyerni a bajnokságot jövőre, a helyezésünk pedig a befektetett munkánk eredménye lesz. Ezerféle összetevője van annak, hogy hogyan végez egy csapat a bajnokság végén. Vissza lehetne nézni például, hogy hány tizenegyest nem fújtak be a számunkra, vagy épp ellenünk mennyit ítéltek meg. Aztán ott van az időjárás, volt olyan meccsünk, ahol 100 km/h-s szél volt, kikaptunk 2-1-re. Rossz napja lehet az ellenfélnek, a játékvezetőknek, a játékosainknak, a stábunknak, ez nagyon összetett dolog.
Azt gondolom, hogy az NB II következő idényében legalább 12-13 olyan csapat lesz, amely egyértelműen esélyes lehet a bajnoki cím megszerzésére.
Az a szép ebben a sportban, hogy elérhetsz akármilyen szép eredményt, a következő kiírás minden esetben 0 pontról indul. Én nagyon büszke leszek erre a csapatra akkor is, ha a következő szezonban 5. vagy 10. lesz, mert igazi családapák és sportemberek alkotják az FC Ajka keretét, érdemes lenne egyenként is megvizsgálni őket, hogy mennyire klassz emberek.
Mennyire marad egyben ez a keret a következő idényre? Azt is nyilatkozta nekünk Jeney, hogy Ön mindenképpen frissíteni akar, mert azt szokta meg, hogy jönnek-mennek a játékosok, míg a vezetőedző azt mondja, hogy ha ilyenek az eredmények, akkor minek?
– Ez azért nem teljesen van így, mondtam is neki az interjú után, hogy miért beszél sületlenségeket (nevet). Ha tehetném, még legalább öt évig együtt dolgoznék az összes jelenlegi játékossal. Félévkor is két játékos érkezett, őket is a stáb kérte, én ebbe nem szólok bele, mint ahogyan az összeállításba sem. A hétéves ittlétem alatt három játékost igazoltam én úgy, hogy én kezdeményeztem a szerződtetésüket, de a stábbal megbeszélve. Minden más esetben kizárólag a szakmai stáb dönt, most ők azt kérték, hogy próbáljak meg hosszabbítani minden játékossal. Ezek a hosszabbítások folyamatban vannak, gyakorlatilag minden játékossal megegyeztünk. Két-három olyan játékos lesz, akinek vagy lejár a szerződése, vagy a kevés játéklehetőség miatt jelezte, hogy máshol folytatná. Ugyanennyi játékos érkezése várható a következő szezonra.
