A harmadosztályban szereplő III. Kerületi TVE a hivatalos oldalán jelentette be, hogy Szalai Vilmos az ünnepek alatt arra a döntésre jutott, hogy felhagy a profi labdarúgással, hogy a jövőben családjára és a családi vállalkozásra összpontosítson. A klubhonlap a döntés hátteréről faggatta a korábbi magyar válogatott támadó, Szalai Ádám testvérét.
– Lenne benne persze, de úgy érzem, hogy ez a tökéletes pillanat – válaszolta a korábban az Újpest, a Mezőkövesd és a Diósgyőr színeiben 40 NB I-es meccsig jutó védő arra a felvetésre, hogy 31 évesen még eltölthetett volna valamennyi időt a pályán. – Négy és fél év hosszú idő egy klubnál, de a döntésemnek valójában két része van: ez abszolút magánéleti döntés. Egyrészt december 23-án újdonsült apuka lettem, és úgy gondolom, minél több minőségi időt szeretnék tölteni a családommal, másrészt sokan tudják, hogy főállásban, heti és napi szinten a családi vállalkozásunkban dolgozom, ott minél több szerephez szeretnék jutni, amihez sokkal több idő kell. A jövőmet és a családom jövőjét tekintve szeretnék nagyobb és több lehetőséghez jutni, a jelenleginél is komolyabb kihívások elé szeretném állítani magam, ebből a szempontból tehát a jövőmet kell megalapoznom. De fontos szempont volt az is, hogy ennyi év után, azokkal az eredményekkel, amelyeket közösen elértünk a Kerülettel, úgy érzem, most van a legjobb pillanata annak, hogy befejezzem, mert így pozitív élményekkel tudom lezárni a karrierem.
Szalai kiemelte a III. Kerületnél töltött időszakában egyértelműen az NB III-as bajnoki cím és a feljutás volt a legnagyobb élménye, miután az azt megelőző évben a koronavírus miatt nem tudták befejezni a bajnokságot, így nem volt meg az esélyük arra, hogy feljutó helyen végezzenek.
– Rá egy évre viszont szó szerint agyonvertük az NB III-at, teljesen felszívtuk magunkat, és amikor az előző év történései után kitört belőlünk, hogy feljutottunk, olyan örömöt, olyan megkönnyebbülést éreztünk, ami nálam abszolút a top, pedig többször is nyertem már NB III-at a pályafutásom során, sőt NB II-t is – mondta a 31 éves játékos, akitől azt is megkérdezték, az edzők közül ki volt rá a legnagyobb hatással. – Sok edzővel dolgoztam együtt, így említhetném Véber Gyurit, akivel feljutottunk az NB I-be, Tomiszlav Sziviccsel is szerettem együtt dolgozni Diósgyőrben, de mégis Kemenes Szabit mondanám, aki alatt emberileg és szakmailag is nagyon sokat fejlődtem, ráadásul új szerepkörben kaphattam lehetőséget. Szabi, mint ember és edző is nagyon sokat adott a pályafutásomhoz, nem csak a csapatkapitányi poszt miatt. Úgy kezelt és használt engem, ahogy használni kell – nem volt könnyű dolog, de jól sikerült neki.
Szalai Vilmos kiemelte, hogy a sport és a foci ugyanúgy az élete része marad a továbbiakban is, nyilván nem profi szinten, de olyan biztosan nem lesz, hogy nem fog élményszinten sportolni.
Érdekesség, hogy a svájci sajtó épp a napokban pedzegette azt a lehetőséget, hogy akár Szalai Ádám is visszavonulhat még a nyár előtt.
