Mint ismert, pénteken hivatalossá vált, hogy a Loki 2,5 évre szerződtette a 70-szeres magyar válogatott, a 32 éves Lang Ádámot. A bejelentést követően Lang hosszabban válaszolt a klubhonlap kérdéseire. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk az interjúból.
A hazatérésről
- Vártam már a környezetváltást, közel kilenc évet voltunk külföldön. A válogatott miatt egy évben többször hazajártunk, olyankor mindig jó érzésünk volt. Jó itthon lenni, nyilván megvannak az előnyei annak is, hogyha az ember külföldön tartózkodik, más kultúrát szív magába, de most már hiányzott az otthon, és egyébként az első perctől kezdve éreztették, hogy igenis én kellek, és ez nálam egy nagyon fontos szempont. Úgyhogy izgatottan várom az előttem álló időszakot.
A Debrecen melletti döntésről
Egy ajánlat volt még az asztalon, ami ugyanúgy komoly volt, tehát ugyanúgy szerették volna, hogy oda menjek. Viszont a Debrecen volt az első, amely megkeresett, és az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy nagyon örülnének neki, ha csatlakoznék.
- Ez is számít, hogyha egy új helyre megy az ember, mert nyilván sok az összetevő. Megnézzük, mik a céljai a csapatnak, milyen történelme van, milyen erős a keret, milyen célokért küzdhetnek, esetleg mi lehet a hosszútávú projekt. Ez mind közre játszott abban, hogy én úgy döntöttem, hogy ez lesz a következő lépcsőfok.
Talán azt is kimerem jelenteni, hogy jöhetett volna bármi, bár ez egy kicsit azért erős, de az első beszélgetés után már azonnal formálódott bennem az, hogy nekem ez lesz a következő állomás.
A Loki keretéről
- Sokukkal már játszottam együtt, találkoztunk is már az évek folyamán. Nyilván ez a magyarokra vonatkozik, a külföldiekkel meg majd, ahogy telik az idő, úgy többet tud kommunikálni az ember, meg ahogy nap mint nap együtt töltjük az időt, úgy majd megismerkedem mindenkivel. Mondhatom azt, hogy minden héten megnéztem egy-két mérkőzést, az egész NB I-ben is vannak olyan játékosok, akikkel tartom a kapcsolatot. Úgy mindig kicsit jobb meccset nézni, ha van kötődése is valamennyire az embernek, de követtem a ligát, meg képben vagyok. Magyar futballban nőttem fel, magyar vagyok, ide tartozom, úgyhogy követtem abszolút az NB I-et.
Célokról
- Kívülről nézve, nyilván máshogy látja az ember, ebbe most én így nagyon nem mennék bele, hogy véleményt formáljak. Viszont az ugye a számokban tény és való, hogy a csapat összességében sok gólt kapott, de nyilván rúgott is. Szerintem a kapott gólokkal voltak a problémák.
Most visszatekintve nekem ebből az őszről a Fradi-meccsen parádés támadójáték volt, öt gól, és a végén azért izgulni kellett, hogy mi lesz az eredmény.
- Nyilván nekem van egy karakterem, egy személyiségem, nem veszek félvállról semmit sem, hogyha én valamibe belekezdek, akkor abba beleállok maximálisan, és azt végigviszem. Nem szeretek veszíteni, sőt, mondhatom azt, hogy utálok, tehát legyen szó itt bármiről, és ezt a fajta munkamorált, vagy munkához való hozzáállást szeretném úgy átadni, meg ez talán esetlegesen lehet egy kis példa is másoknak, hogy hogyan gondolkozom. Nem mondom, hogy az én gondolkodásmódom az tökéletes, meg az a jó, mert mindenkinek más, viszont amit eddig elértem eddig az életben, nemcsak a futballban, azt annak köszönhetem tényleg, hogy ha egyszer elkezdek valamit, akkor tudom úgy irányítani az agyamat, hogy arra fókuszálok maximálisan. Az elsődleges célom az, hogy a teljesítményemmel kiérdemeljem azt, hogy minden héten játéklehetőséghez jussak, utána következik az, hogy ennek a lehetőségnek jó teljesítménnyel is kell párosulnia, illetve jó eredménnyel is, lépésről lépésre szeretnék haladni előre.
Mindig úgyis azt fog dönteni, ami a pályában van, tehát hogyha majd a szövetségi kapitány úgy dönt, hogy megint olyan formában futballozom, akkor meg fog hívni, ha úgy látja, hogy nem, akkor meg nem. Mindig a teljesítmény alapján dőlt el a sorsom.
