2020-ban, 17 évesen igazolt a Puskás Akadémiához a székely-csángó születésű Corbu Marius. A támadó középpályás a felcsúti klub második csapatához került, de nem sokkal később a koronavírus-járvány miatt már EL-selejtezős meccsen is pályára léphetett. Hosszabb távon pedig sikerült neki az, ami még mindig igen ritka az NB I-ben: fiatalként beverekedte magát a csapatába, ahol alapember, majd húzóember is lett, ezután pedig egy külföldi bajnokság topklubjába, a ciprusi bajnok APOEL-hez szerződött. Corbu Marius a Csakfocinak adott interjújában elárulta, hogy miért akart nemcsak csapatot, de bajnokságot is váltani, elmondta, szerinte mi a legfontosabb tulajdonság, amivel egy fiatal sikeres lehet, és azt is, mivel győzte meg az APOEL-t, emellett arról is beszélt, mi az előnye annak, ha valaki nagyon mélyről indul. Interjú.
- A magyar bajnoki bronzérmestől a ciprusi aranyérmeshez igazoltál. Milyenek voltak az első napjaid az APOEL-nél?
- Úgy érzem, hamar sikerült beilleszkednem. Az egyetlen nehézség csak a meleg volt, ezt még mindig szokni kell. Persze most egész Európában nagy a forróság, de itt egészen más a helyzet a páratartalom miatt. Amikor kimentem a pályára, akkor azt gondoltam, hogy persze meleg van, de azért működni fog minden, aztán 10 perc múlva már megtapasztaltam, hogy miről is szól ez (nevet). De napról napra jobb a helyzet.
- Pedig jövő héten már kezdődik a BL-selejtezős párharcotok.
- Mindent meg is teszek, hogy bevethető legyek. Az edzőtáborról lemaradtam, ezért lehet, hogy fizikálisan még nem vagyok a többiek szintjén, de van még 7-8 nap addig. Most nem is csinálok semmi mást, csak edzem, pihenek, eszem és vizet iszom. Magamat ismerve készen fogok állni, de persze majd az edző és a klub dönt erről.
- Olasz, holland és svájci csapatokat is szóba hoztak veled kapcsolatban. Volt alapjuk ezeknek a híreknek, és ha igen, akkor miért döntöttél Ciprus mellett?
Volt alapjuk, de leginkább azt vettem számításba, hogy az APOEL egy bajnokcsapat, és jó eséllyel ősszel valamelyik európai kupasorozatban is érdekelt lesz.
- Nem én leszek az, aki megmondja, hogy a magyar vagy az itteni bajnokság-e az erősebb, de a ciprusi bajnokcsapathoz igazolás előrelépés a karrieremben. Aztán persze mindig idővel derül ki, hogy egy döntés bevált-e vagy sem.
- Magyarországon nem tudtad volna ezt a szintet meglépni? A Fradi nem csábított például?
Nem tudok róla. De nem is csak az volt a célom, hogy klubot váltsak, hanem az, hogy bajnokságot is. A román élvonalból például hívtak, de nem az volt a prioritás, nem akartam egyelőre sem a magyar, sem a román bajnoksággal számolni.
- Miért?
- Egy játékos és egy ember életében is kell egy kis változás, hogy újabb jó eredményeket tudjon elérni, fejlődjön. Persze úgy akartam váltani, hogy ezzel előrébb is lépjek, és szerintem így is lett.
- Az nem játszott szerepet a döntésedben, hogy bár korábban elfogadtad a román felnőttválogatott meghívóját, nem mutatkoztál be ott, így egy év múlva meglett volna az az ötéves periódusod Magyarországon, amivel a FIFA is engedélyezte volna a magyar válogatottságodat?
- Nem szeretnék ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert amikor megpróbáltam, mindig rosszul jöttem ki belőle, ezért inkább nem beszélnék erről.
- Mit mondtak az APOEL-nél, miért szerettek volna téged leigazolni?
- A klubnak az tetszett a játékomban, hogy a középpályán, a támadó átmeneteknél előre szeretek játszani, és ez nagyon hasznos lehet a csapatnak. Ez volt a legfőbb ok. Az itteni bajnokság támadójátékában pedig én is tudok majd fejlődni.
- Szerinted is ez a legfőbb erősséged?
Nem a játék egyes részeiben vagyok a legerősebb, a legnagyobb erényem a mentalitásom. 100 százalékosan végzem a dolgom, és ez így is lesz egész karrierem során, mert túlságosan lentről kezdtem, hogy ne ilyen legyek. A szerénység és az alázat marad majd mindig az erényem.
- Belülről jön ez a tudatosság, a szüleid nevelésének eredménye vagy máshonnan származik?
- Hálás lehetek, mert ilyen voltam egész életemben. Gyerekként volt egy célom, hogy profi labdarúgó legyek, és semmi más nem volt erősebb ennél. Őrült voltam a sportban, mindent megtettem és feláldoztam, csak hogy focista lehessek. Nekem ez volt a mindenem.
- Mennyit segített ebben, hogy egy kis faluból, Magyarcsügésről származol, ahol - ahogyan korábbi interjúdban elmondtad - nem akadt különbnél különb lehetőség a szórakozásra. Többek között ezért is focizott mindenki.
- Segített persze, ott minőségben az emberek még nem éppen olyan életet élnek, mint Magyarországon. Ha egy picit talán nehezebb az élet, akkor más típusú problémákat tapasztalsz meg, ezek viszont megerősítenek.
A tudatossághoz visszatérve, túl sok faktornak kell összejönnie, hogy egy gyerek őrült legyen. Mert ez az igazán jó szó arra, amire szükség van, hogy valaki őrült legyen a fociban. Ezt jobban kell szeretni minden másnál. Ha egy 15-16 éves gyerek sok mindent megtapasztal, és úgy érzi, hogy vannak jobb dolgok is a focinál, na ott kezdődik a baj.
- Ha viszont azt mondod, hogy semmi más nem olyan jó, mint a futball, akkor az kulcs lehet.
- Budapestre felköltözve neked is megvolt a lehetőséged, hogy a bulik vagy más szórakozási lehetőségek elcsábítsanak. Inkább ki sem próbáltad ezeket vagy csak nem tetszettek?
- Én gyerekként is azt akartam, hogy maximálisan elérjem, amit elérhetek. Ha majd befejezem a focit, visszanézek a karriemre, és azt mondom, hogy “ha itt nem így döntöttem volna ebben a kérdésben, lehet, többre vittem volna”, akkor valamit nem csináltam jól. El akarok jutni, amíg csak tudok, hogy lássam, valójában mennyire voltam képes. Ezért választottam ezt az utat.
- Sallai Roland is a Puskás Akadémiából került külföldre és - Palermo érintésével - szintén az APOEL-be. Eszedbe jutott a hasonlóság? Követnéd azt az utat?
- Persze, nekem is eszembe jutott. Nehéz kérdés, mert nagyon nagy játékosnak tartom Rolit, de mindenkinek a saját útja a fontos. Ha engem hozzá hasonlítanak hosszú távon, és nem járom be azt a karriert, akkor csak mindig leminősítenek majd, hiszen ő már most nagyon komoly eredményeket elért. Szóval büszkeség az összehasonlítás, de mindenkinek megvan a saját útja, és nekem azok az eredmények még csak álmok. Persze mindent megteszek, hogy elérjem azt a szintet, de az még messze van.
Mik a rövidebb és a hosszabb távú céljaid az APOEL-ben?
- Először is az, hogy beépüljek a csapatba, idővel pedig, hogy fontos játékosává váljak. Azért szép a foci, mert nem tudod, mi vár rád a következő napon.
Az is lehet, hogy egyik napról a másikra mindenki téged akar, de ha nem teljes gázzal mész előre minden nap, akkor ugyanilyen könnyen lefelé is vihet az utad.
Budai László
