Bár még csak húszéves, igen sok mindent megélt már az ETO FC Győr idei szezonban alapemberré váló fiatalja, Tóth Rajmund. Messze nem kínáltak neki mindent aranytálcán gyerekkorában sem, volt, hogy súlyosabb sérülés törte meg, de csak egy rövid időre, nemrégiben pedig a rosszindulatú üzengetésektől kellett magát függetlenítenie, hogy újra és újra sikerrel vegye az eddig elé tornyosuló akadályokat. Talán ezért is volt pontosan tisztában vele, hogy amikor a szezon elején betették a kezdőbe, tudta: bármi áron, de a csapatban ragadnia. Télen a mexikói élvonalból csábították, és váltott is volna, de miután a klubok nem tudtak megegyezni, maradnia kellett, de egy pillanatig sem bánkódott miatta. Tudja, hogy Marco Rossi is figyeli, de azt is, hogy néhány jó meccs még kevés a válogatottsághoz. Két lábbal a földön járós interjú.

Nem vagyok olyan típus, aki elszállna, sőt…

Szerződést hosszabbítottál, zsinórban a harmadik bajnoki győzelem is összejött és még egy nemzetközi toplistára is felkerültél. Ilyen egy tökéletes hét?
- Igen, mondhatjuk. Mindegyiknek nagyon örülök, 2025-ben eddig tényleg minden úgy alakul, ahogy elterveztem, egyénileg és csapaszinten is. Már ősszel is éreztem, hogy jó csapatunk van, de valamin mindig elcsúsztunk, és bár a vége felé egyre jobban játszottunk, akadtak még hullámvölgyek. Most viszont nagyon egymásra találtunk, vannak jó egyéni teljesítmények is, ennek köszönhető, hogy visszajöttünk a bajnokságba.

Átgondolja ilyenkor az ember, hogy nem feltétlenül vezetett egyenes út idáig, gondolok arra, hogy korábban beszéltél már a nehezebb körülmények között való felnövésedről, vagy a súlyosabb sérülésedről?
- Persze, ez mindig a fejemben van, ezért is vagyok hálás, hogy most itt tartok. Részben magamnak is köszönhetem, hogy soha nem adtam fel, mindig volt bennem egy olyan dac, hogy akkor is megmutatom.

De bízom benne, hogy ez még csak a kezdet, és lesznek ennél még szebb pillanatok is, gondolok itt a válogatottságra vagy arra, hogy topligában szeretnék futballozni.

Mennyire kell ilyenkor odafigyelned arra, hogy a földön maradj?
- A neveltetésemből adódóan sem vagyok olyan típus, aki elszállna magától, mindig bennem van, hogy ennél is több és több van még ebben.

Sőt, olykor-olykor inkább önbizalomhiánytól szenvedek. De próbálom kizárni a külső tényezőket, a családommal is megbeszéltük, hogy a lehető legkevesebb információt osztják meg velem, ha olvasnak rólam valamit.

- A CIES toplistáját is a klubomtól tudtam meg, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Hogy telik ilyenkor egy győztes meccs utáni hétfő?
- Csapatszinten is van regeneráció, illetve egyénileg is megvan már a rutinom, hogy mit szoktam csinálni. Mindig figyeltem a többieket, az erőnléti edzők is segítettek, én is megtapasztaltam, mi esik jól a testemnek, így állt össze a saját rendszerem.

Próbáltam felkészíteni a családomat, hogy ez kemény lesz

Honnan ez a tudatosság?
- Egészen kiskorom óta az volt a célom, hogy labdarúgó legyek, a családom is folyamatosan támogatott, és egyre jobban próbáljuk ezt tudatosan építeni. Arra például ők nem számítottak, hogy amikor volt a mexikói átigazolási ügy, akkor ilyen-olyan üzenetekkel bombázzák majd őket. Nekik ez a része nehezebb is volt, nekem könnyebb, mert pontosan tudtam, hogy ilyen helyzet is el fog jönni, mondtam is nekik, hogy próbálják figyelmen kívül hagyni ezeket, úgyhogy végül jól tudtuk kezelni.

Kaptál hideget-meleget?
- Volt mindenféle.

Olyan is, aki nagyon kedves üzenetet írt, és olyan üzenet is, amit inkább nem is szeretnék minősíteni. De engem nem érdekelt, ki mit gondol. Nyilván a család érzékeny pont, ezért is próbáltam felkészíteni őket, hogy ez egy kemény dolog lesz. De szerencsére nincs olyan, amiről otthon nem beszélnénk, úgyhogy ezt is megvitattuk. Nem a legjobb érzés, de sajnos nem tudunk mit csinálni.

Az NB III-ban összesen 29, az NB II-ben csak 12 kezdőként megvívott bajnokid volt, ehhez képest az NB I-ben bő fél év alatt már 18-szor kezdhettél. Hogyhogy ennyire gyorsan meg tudtad ugrani most ezt az akadályt?
- Tényleg nem volt sok meccsem alacsonyabb szinteken, de azokon is próbáltam fejlődni. Aztán jött az NB I, és fejben is át kellett kattanjak, hogy ez már más kávéház lesz.

Mi volt a legnagyobb kihívás?
- Az, hogy a játék intenzitása magasabb, ezért gyorsabban kell gondolkodni. Itt nem volt idő plusz egy-két érintésre, ezzel küszködtem az elején. Figyeltem is rá, hogy ebben mielőbb fejlesszem magam, és hogy ez a meccseken ne jöjjön ki.

Az ETO keretében már az NB II-ben is sok külföldi játékos szerepelt, nem volt benned kétség, hogy fiatal magyarként szinte lehetetlen lesz odakerülni a csapatba?

Nem, mert ismerem magam, a képességeim. Olyan elhivatott gyerek vagyok, hogy tudtam, foggal-körömmel harcolok majd azért, hogy játszhassak. Amikor megkaptam a lehetőséget az első pár fordulóban, egyértelmű volt számomra, hogy bármi áron, de muszáj lesz bennragadnom a csapatban. Hál’ Istennek ez azóta sikerült.

Sok tehetséges fiatal van az ETO akadémiáján, miért éppen neked sikerült az áttörés?
- A pluszmunkát emelném ki, azt az erőfeszítést, amit a pályán és azon kívül tettem, ez vezetett ide. Mindenkinek ugyanannyi esélye van odakerülni, a kérdés, hogy mennyit tesz érte.

Sokan azt gondolták, hogy majd játszom a sértődösdit

A téli edzőtáborban már próbálgattak téged jobbhátvédként, a legutóbbi bajnokin ezen a poszton is játszottál. Előnyödre válik az új szerepkör, vagy inkább maradnál a középpályán?
- Először teljesen meglepődtem rajta, mondhatom, kicsit zárkózott is voltam, amikor kipróbáltak ott. Aztán egy este elgondolkodtam rajta, hogy minden szempontból csak az előnyömre válhat, ha tudok több poszton is játszani. Akár a meccs alakulása közben, ha a középpályáról ki tudok csúszni jobb oldalra, vagy onnan vissza. Illetve ha játszani szeretne az ember, akkor az nagy erény, hogy két poszton is be tudnak vetni. A lényeg, hogy minél többet a pályán legyek.

Félig-meddig már szóba került a téli, mexikói ajánlatod az FC Juáreztől. Ha a klubok megegyeznek, bátran belevágtál volna?

Amikor először érkezett az ajánlat, nagyon meglepődtem, és egy kicsit el is döntöttem magamban, hogy nem megyek. Aztán több információt szereztünk a bajnokságról, az életszínvonalról, minden egyébről, utána már úgy voltam vele, hogy ha az ETO számára is összejön egy olyan összeg, amit elképzeltek, akkor igen, belevágok.

- De itt nem volt számomra rossz döntés: az is jó lett volna, ha megyek, mert láttam meccseket és egy erős bajnokságról van szó, de még nagyon sokat kell tanulnom, így a maradásnak is örülhetek, hiszen jó csapatunk van, és az élvonalban játszhatok.

Nem voltál akkor kicsit sem csalódott, amikor kiderült, hogy a klubok nem egyeztek meg?
- Nem, előtte is felkészítettem magam arra a lehetőségre, hogy maradok.

Sokan azt gondolták, hogy majd játszom a sértődösdit, nem úgy fogok edzeni, vagy ott lesz a fejemben, és ezért nem úgy teljesítek, küzdök majd. De egyáltalán nem így volt, nem érdekel, hogy nem jött össze. Majd jön a következő lehetőség, remélhetőleg egy még jobb bajnokságból.

Az elsődleges cél azért inkább egy európai bajnokság?
- Most ez volt egy kézzelfogható lehetőség, és ez is tökéletes lépés lett volna, de nyilván Európa jobban vonz. Tehát igen, mindenképpen az lenne a legjobb következő lépcsőfok, hiszen itt akarok majd egy topligában játszani.

Mivel Világi Oszkár személyében az ETO-nak és a DAC-nak közös a tulajdonosa, ezért több játékosnál is felmerült, hogy hol lenne jobb a számára, adott esetben honnan lehetne könnyebben értékesíteni. A dunaszerdahelyi lehetőség nálad sosem volt képben?
- Nálam nem volt téma, hiszen Győrben nőttem fel, itt nevelkedtem, ennek a klubnak köszönhetek mindent.

Három kiemelkedő héttel még nem leszel jó futballista

Korábban szóba került már, hogy Marco Rossi is figyeli a játékodat. Volt azóta konkrétabb kapcsolatfelvétel a szövetségi kapitány részéről?

- Úgy tudom, a menedzseremmel már volt egy találkozójuk, és beszéltek rólam. De egyelőre azzal sem szeretném elcsavarni a fejem, hogy nyomást helyezek magamra, hogy válogatottnak kell lennem. A szövetségi kapitány majd tudja, mikor jön el a megfelelő pillanat.

Azzal is tisztában vagyok, hogy nem 1-2 jó meccs kell ahhoz, hogy valaki válogatott legyen. Én akkor tartok valakit jó játékosnak, ha legalább egy, de inkább több szezonig ugyanazt a magas teljesítményt tudja nyújtani. Attól, hogy valakinek van három kiemelkedő hete, még nem lesz jó futballista.

És te hogy állsz ezen a téren? Mennyire állandó a formád?
- Nagyon önkritikus vagyok. Volt olyan meccs, ami után úgy jöttem le a pályáról, hogy ilyet még egyszer nem csinálhatok. Aztán visszanéztem a találkozót, és láttam, hogy nem is volt ez olyan rossz, mint ahogy éreztem. Szokták mondani, hogy egy fiatal nagyon hullámzóan teljesít, én ezért próbálok kiegyensúlyozottan játszani. Szerintem jó úton vagyok, nem éreztem, hogy lettek volna nagy végletek.

Dolgozol esetleg sportpszichológussal, hogy a korábban említett önbizalomhiányt megfelelően kezeld, vagy hogy jobban érzékeld a meccsen, hogy jól vagy rosszabbul megy a játék?
- Igen, hiszen a mentális rész ugyanolyan fontos, mint például a regeneráció. Egy sportpszichológus feladata, hogy minden mentális kihívásra felkészítsen.

Például a téli átigazolási ügy alatt arról is beszéltünk, hogy azt miként kezeljem. Egy feladatot is el kellett végeznem, hogy mit kell tennem, ha már túl sok külső hatás ér az újságokból, vagy a Facebookról, ahol rögtön az jött velem szemben, hogy “ez már megint el akar menni”. Zavart, hogy sokan nem is tudták, mi történik, mégis írták a negatív véleményeket.

- Ilyenkor meg kell nyugtatnom magam, félretenni ezeket az eszközöket, csak a légzésre figyelni, kikapcsolni és nyugodtan átgondolni mindent. Úgyhogy ezeket is tudatosan kezelem, de olyan “kattjaim” is vannak, hogy még playstationözéshez vagy telefonozáshoz is kékfényszűrőt használok.

A tavaszi szezonra vonatkozóan is kiterveltél már mindent? Mik a legfontosabb céljaid?
- Csapatszinten a bennmaradás, de én titkon már előrefelé is tekintek, mert érzem azt az erőt a csapatban, hogy feljebb is lehet még lépni. Egyénileg pedig a statisztikákban szeretnék javulni, mert az egy gólpasszom igen karcsú, nagyon szúrja a szemem (nevet). Ebben próbálok még jobb lenni, hogy továbbra is hasznos tagja legyek az ETO-nak.

Budai László