Az ETO FC 33 éves, korábbi román válogatott középpályása és egyik csapatkapitánya, Paul Anton hosszasan beszélt a magyar futballról és klubjáról hazája egyik lapjának. A Győrbe még 2023 nyarán igazoló alapember (az idei szezonban 18 tétmeccsen 1 gólpassznál jár) az interjúban több érdekes témát is érintett, ezekből idézünk az alábbiakban.
Az ETO-ról és annak céljairól
- Tavalyelőtt, amikor beleegyeztem, hogy idejövök, tudtam, hogy mik lesznek a célok és hogy mik a klub igényei. Tudtam, hogy mit várnak tőlem, és sikerült is feljutnunk. Kicsit nehezebben kezdtük az évet, mert a nyáron vezetői szinten voltak változások, várni kellett, amíg nem tisztázódott a helyzet az új sportigazgató kapcsán. Utána új játékosok érkeztek, majd beindultak a dolgok, pozitív eredmények jöttek, kilenc meccsünk is volt vereség nélkül. Kievickéltünk a tabella aljáról, aztán egy nagyon jó téli felkészülés után 5 meccsen 11 pontot szereztünk. Pedig játszottunk a Ferencvárossal, az Újpesttel, erős csapatokkal. Jelenleg a tabella közepén állunk, de közelebb vagyunk a dobogóhoz, mint a kiesésőzónához. Idén egyértelműen az a cél, hogy megszilárdítsuk a helyünket az első osztályban. Persze jó lenne az első hatban végezni, ezt a célunkat sem adjuk fel. Nem tudom, tudjátok-e, de kilenc év után sikerült feljutnunk az NB I-be. A klub 11-12 évvel ezelőtt még bajnok volt, aztán jöttek a problémák. A korábbi tulajdonosnak ha jól tudom, "gondjai voltak" a törvénnyekkel, aztán a klub lejtmenetbe került, a harmadik és a második ligát is megjárta - nyilatkozta Anton a sport.ro oldalán.
A Magyarország és Románia közötti különbségekről a futballinfrastruktúra és feltételek terén
Magyarországon nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az infrastruktúrára és elég nagy összegeket fordítanak minden évben az akadémiákra is. A legtöbb klub pénzt fektet az infrastruktúrába, a pályákba, a felszerelésekbe és a létesítményekbe. Itt egy évek óta működő rendszer van. De lassan ezt látom Romániában is...szerintem helyes út, ha újra Európa "nevelőországává" akarunk válni. Alulról kell kezdenünk, mindenekelőtt az infrastruktúrával. Feltételeket kell kínálnunk, és aztán teljesítményt kell követelnünk.
(...) A Puskás Aréna egy nagyon szép stadion, lenyűgözött az építészete. Ez valami egészen különleges stadion, nem minden nap látni ilyet. A legtöbb stadion új itt, kivéve a miénket. Mint mondtam az elmúlt 9-10 évben a klub úgymond "névtelenségben" volt... de valószínűleg a közeljövőben a miénk is modernizálódik majd.
Vannak "kis Szoboszlaik”, azaz komoly potenciállal rendelkező magyar fiatalok az NB I-ben?
Igen. Tudni kell, hogy Magyarországon tényleg nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalokra, ez egy kicsit más, mint Romániában. Abban az értelemben, hogy nem kényszerítenek arra, hogy fiatal játékosokkal játsszál a pályán, de így teszel, akkor sok pénzt kapsz a szövetségtől. Tehát nem kötelező, de jól kereshet vele egy klub. Aztán te meghozod a döntésedet. De amellett, hogy megvan a pénzügyi előnye, van néhány fiatal, akiben nagy potenciál van. Akár Debrecenben, Feherváron, de a legtöbb csapatban van 2-3 fiatal, akik előtt nagy jövő állhat.
Hol lenne az ETO helye a román bajnokságban?
- Nem tudom, nem tudnék ilyen összehasonlítást tenni. Szerintem az itteni futball egy kicsit más,
Romániában van szerintem több minőségi és talán több tehetséges játékos. Itt a nagyobb hangsúly van a fegyelmen, a szervezettségen, a kollektivitáson, az intenzitáson. Valahol olyan, mint a német futball szigora.
Hogyan látják Magyarországon, Győrben a román focistákat?
- A magyar egy olyan nemzet, amelyik védi magát, de miután látták, hogy mennyire komolyan vesszük és alkalmazkodunk, elfogadtak minket, románokat is (Deian Boldor és Claudiu Bumba az ETO másik két román légiósa - a szerk.). Nem volt probléma, hogy engem választottak meg az egyik csapatkapitánynak, főleg, hogy annyi év után az első ligában vagyunk, az utóbbi időben elért eredményekkel, amely a csapatot a legjobb hat közé emelte. Közben háromszor játszottunk a Ferencvárossal és nem tudtak legyőzni minket, pedig a legerősebb és legnagyobb költségvetésű csapat. Úgy érezzük, hogy sajátjaiként kezelnek minket, nem pedig idegenként.
Valóban, a nehéz pillanatokban, amikor a csapat veszít, mint például a szezon elején, amikor négy vereséggel kezdtünk, normális dolog mindenhol a világon, hogy megjelenik a kritika, hogy megkérdőjelezik az értékedet. Az utóbbi időben, amikor már jöttek az eredmények, úgy éreztük, hogy megbecsülnek minket, és soha, sem az utcán, sem az öltözőben nem éreztünk rasszizmust vagy gyűlöletet velünk szemben. Ezek elsősorban politikai, történelmi dolgok, de mi nem azért jöttünk ide, hogy politikát csináljunk, hanem hogy focizzunk, hogy mindent beleadjunk a pályán. Ez csak egy sport, nem hiszem, hogy más felhangokat kell adni neki.
