Nikházi Márk augusztusban vette át a Budafoki MTE-t, az azóta lejátszott 11 mérkőzésen 4 győzelem, 5 döntetlen és 2 vereség a csapat mérlege, ami az NB II nyolcadik helyére volt elég az őszi szezonban. A 35 éves szakember a klub hivatalos oldalán értékelte az eddigi idényt.
– Először is, a 2024-es esztendő nagyon fontos év az életemben, hiszen Budafokon megkaptam első az vezetőedzői megbízatásomat. Kissé váratlanul ért Dajka László lemondása négy forduló után, meglepődtem a döntésén, hiszen addig közös jövőről beszéltünk és aszerint is alakítottuk mindent. Onnantól kezdve viszont, hogy ilyen lehetőséget kaptam, hosszú távra terveztem, bár nyilván akkor még nem tudhattam, mennyi ideig tart majd. Igyekeztem, és azóta is igyekszem mindent beleadni. Izgalomra nem is volt időm, mert egyből bele kellett vetni magamat a munkába, minden az én kezembe került, Filkor Attila sportigazgatóval, Göblyös Dávid erőnléti edzővel és Vezér Ádám kapusedzővel átbeszéltük a terveket – válaszolta Nikházi, majd arra is kitért, milyen volt a debütálása. – Az első meccsét nagyon várja az ember, mint mindent, amit új. Huszonhat éves korom óta, még játékosként a futball mellett már az utánpótlásban is dolgoztam az aktuális klubomnál, azaz nem úgy érkeztem a szakmába, hogy hirtelen belecsöppentem volna, és túl gyors lett volna az átmenet. Bár összességében úgy gondolom, talán lehetett volna még néhány tanulóévem, de ha így alakult, akkor én is kihasználom, mert többet tudok tanulni, gyorsabban tudok együtt fejlődni a csapattal és a klubbal.
A vezetőedző elmondta, kicsit dinamikusabbá tette az edzéseket, a négyvédős, egycsatáros játékrendszeren viszont nem változtatott, inkább a felfogáson, a játékhoz való hozzáálláson akart változtatni, támadóbbá tenni.
– Új, szigorúbb házirendet hoztam, de a srácoknak is elmondtam, ezeket a szabályokat nem azért hoztam, mert büntetni szeretnék, és erre egyébként nem is volt még szükség, hanem azért, hogy betartsuk őket. Olyan dolgokról is kellett velük beszélni, amelyek a civil életben is fontosak egy profi sportoló számára. Az edzéseken és a közös vetélkedőkön sajátos pontrendszert vezettem be, minden hónap végén győztes hirdettem, és aki a legtöbbet gyűjtötte, motiváló jutalmat kapott.
Próbáltam mindenkit arra ösztönözni, hogy minél jobban győzni akarjon, mert a szenvedélyt is a mindennapokban kell gyakorolni, hogy a hétvégén jól működjön. Egy szavam sem lehet, a játékosok beleálltak, megtaláltuk a közös hangot – folytatta a szakember, aki úgy látta, hogy a legjobb teljesítményt a Kozármisleny ellen nyújtották hazai pályán, illetve az utolsó őszi fordulóban, Szegeden, de a rossz meccsekre is kitért. – Ugyanakkor van negatív példa is, a Békéscsaba elleni hazai bajnokin egy góllal kikaptunk, de volt kapufánk, a gólvonalról vágták ki, és elkerülhető gólt kaptunk. Sajnos én is hibáztam, az előző héten nem olyan felfogásban készültünk és léptünk pályára, mint kellett volna, de megbeszéltük és tanultunk a hibáinkból. Fontosnak tartom, hogy a hibákat közösen beszéljük át, mert akkor olyan reakció sülhet jöhet ki belőle, mint a szegedi volt. És ne feledjük a mezőkövesdi pontszerzést sem, háromgólos hátrányból felállni óriási bravúr. És végül egy olyan meccset is említenék, ami nekem nagyon fontos, Tatabányán volt az első felnőtt meccsem vezetőedzőként, ami örök emlék marad, főleg úgy, hogy sikerült is győznünk.
Nikházi végül hozzátette, az eddig teljesítményüket a közepesnél eggyel jobbra értékeli, az erős középmezőnybe tartoznak, ugyanakkor bőven van még lehetőség ebben a csapatban, és inkább hiányérzete van, mintsem elégedett lenne, mert mindig lehet fejlődni.
