Harmincévesen a hazai profi bajnokságok messze legfiatalabb edzője vagy. Ennek az előnyét vagy a hátrányát érzed inkább?
- Nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a koromnak, de az, hogy fiatal vagyok, sokkal inkább előny, mint hátrány - kezdte Gyürki Gergely, a Tatabánya vezetőedzője a csakfoci.hu-nak. - Tele vagyok energiával, ambícióval, hatalmas akarattal, ugyanakkor persze kevesebb rutinnal rendelkezem, mint egy idősebb kolléga. Róth Antal mondta a pro-licenszes képzésen, hogy nincs fiatal, meg idős edző, jó edző vagy rossz edző, csak sikeres van és kevésbé sikeres.
Te melyik kategóriába tartozol?
- Ha az előző két évből indulunk ki, akkor sikeresnek mondanám magam. Két év alatt óriási utat tettünk meg: felépítettünk egy csapatot, amely most az NB II-ben szerepel.
A kulcsemberek között vannak olyanok, akik több évvel idősebbek nálad. Ez nem zavaró?
- Ezt jól tudom kezelni, de azt hiszem a játékosok is. Mindenkinek megadom a tiszteletet, őszinte vagyok velük, legyen 18 éves vagy 34, de el is várom viszont. Egy demokratikus vezetőnek vallom magam, kíváncsi vagyok mások véleményére és nem kell, hogy mindig nekem legyen igazam.
Azt mondják rólad, hogy fiatal korod ellenére nagyon felkészült vagy és rendet tudsz tartani az öltözőben. Helytállóak ezek a megállapítások?
- Már játékosként tudatosan készültem erre a szakmára. Tatabányán még futballoztam, amikor az utánpótlásban edzőként dolgoztam. Folyamatosan képzem magam, megszereztem a B és az A licenszet, most pedig pro-tanfolyamra járok. Két éve felajánlották a felnőtt csapat vezetőedzői pozícióját, és mivel éreztem, hogy játékosként már behatároltak a lehetőségeim, elfogadtam.
Bátor döntés volt tőlem, de bejött és mivel tökéletesen ismertem a közeget, a játékosokat, az ellenfeleket, zökkenőmentes volt az átállás.
Vannak dolgok, amelyek elengedhetetlenek a sikeres szerepléshez. Nyilván a legfontosabb a munka, a futballisták mentalitása, de ugyanennyire oda kell figyelni arra is, hogy jó közösség alakuljon ki, támogató közeg legyen, ahová mindenki szívesen jön dolgozni, ugyanakkor a morális szabályokat be kell tartani. Mi itt Tatabányán erre törekszünk és azt hiszem, ebből a szempontból jól állunk.
Mennyire kellett újraépíteni nyáron a közösséget és a csapatot? 11 játékos érkezett a klubhoz, ami nem szokványos mennyiség.
- Ez nem nevezhető megszokott, normális fluktuációnak, de olyan nagy a különbség a két osztály között, hogy ezt most meg kellett lépnünk. Az igazolásoknál is fontos szempont volt, hogy ne csak a pályán legyen valaki a segítségünkre, hanem azon kívül is, olyan karaktereket kerestünk, akik beleillenek ebbe a csapatba. Semmit nem szabad azonban siettetni, megvan ennek is a saját folyamata, de a körülményekhez képest jól haladunk. Az itt lévők nagyon befogadóak, vannak köztünk olyanok, akik már a megye III-ban is velünk voltak. Mindent az eredményesség fog azonban meghatározni, ha jönnek a sikerek, akkor előbb érik össze a csapat is.
Eddig három fordulón vagyunk túl. Mennyire más az NB II, mint az NB III volt?
- Az első forduló első félidejében a Szeged intenzitásban nagyon felülmúlt minket, de aztán a második félidőre felvettük a ritmust és nyertünk. A következő két meccsen a Honvéd és a Kisvárda ellen nem szereztünk pontot, ennek ellenére meccsről meccsre jobban teljesítettünk. Most megyünk a Vasashoz, amelyik megint nem lesz egy könnyű mérkőzés. Az első négy fordulót mi arra használjuk, hogy kiderüljenek a hibáink és persze lehetőleg azért ne szakadjunk le nagyon. Az ötödik fordulótól várom azt, hogy már kicsit belerázódunk a másodosztályba és elkezdjük nyerni a meccseket.
Mire lehet képes a Tatabánya az NB II-ben?
- A klubvezetés a biztos bennmaradást tűzte ki célnak, amivel én is maximálisan azonosulni tudok. Egyelőre ennél merészebb terveink nem lehetnek. Két éve szinte 12 játékossal játszottuk végig a bajnokságot, majd ez a mag a következő szezonra 16-osra duzzadt, természetesen azt szeretnénk, hogy minél bővebb legyen a merítési lehetőségünk.
Azzal mindenkinek tisztában kell lenni, hogy a Tatabánya tíz évvel ezelőtt esett ki az NB II-ből és utána nagyon mélyre került. Most ugyan feljutottunk, de ez nem azt jelenti, hogy egy csapásra minden másodosztályú lett a klubnál.
Kevesen tudják rólad, hogy a Ferencvárosban nevelkedtél. Miért nem tudtál megragadni az Üllői úton?
- Kilenc évig futballoztam a Fradiban, eljutottam egészen a felnőtt csapatig, Ligakupa-meccsen pályára is léptem, azonban nem tudtam ott megragadni. Innen elkerültem a Pénzügyőrhöz, ahol megismerkedtem a közösségi szellem erejével, majd a Haladásnál tértem vissza a profi futballba. Legbelül már 19-20 évesen éreztem, hogy nem fogom befutni azt a pályát, amiről gyerekként álmodtam és rengeteget dolgoztam.
Ilyen fiatalon ennyire reálisan láttad a saját helyzetedet?
- Igen, fejben mindig is kicsit koravén voltam. Fel tudtam mérni, hogy az én képességeimmel, adottságaimmal mire vihetem.
Tisztában voltam vele, hogy fizikálisan nem vagyok azon a szinten, hogy az NB I-ben folyamatosan játszani tudjak, az NB II-ben pedig akkoriban kezdett el dominálni az erőfoci, míg az értékeim, a játékértés, a technikai tudás háttérbe szorultak.
Már ekkor tudtam, hogy edző leszek és ilyen szemmel is néztem az edzéseket, figyeltem az edzők munkáját. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen kitűnő szakemberekkel dolgozhattam, többek között Bozsik Péterrel, Supka Attilával, Mészöly Gézával, Lipcsei Péterrel vagy éppen Bekő Balázzsal.
A Fradiban pedig együtt dolgozhattál Dragóner Attilával, aki most a Tatabánya ügyvezetője.
- Gyerekként még labdát szedtem neki az Üllői úton, aztán később utánpótlásvezető volt, amikor ott játszottam. Akkor is egy jó kapcsolat volt köztünk, nekem tetszett a futballhoz való hozzáállása, a profizmusa. Hasonlóan gondolkodunk, talán ezért is tudunk itt Tatabányán ilyen jól együttműködni.
Az ő karizmája, munkája elengedhetetlen volt ahhoz, hogy alig pár hét leforgása alatt felépüljön Tatabányán egy NB II-es klub, NB II-es játékoskerettel.
Harmincévesen egy NB II-es csapatot irányítasz. Hol látod magad öt vagy éppen tíz év múlva?
- Ugyan fiatal edző vagyok, de tudom, hogy a mi szakmánkban csak máról holnapra lehet tervezni. Természetesen vannak vízióim, terveim, de nekem most az a legfontosabb, hogy a Tatabánya stabil NB II-es csapat legyen.
