Soha nem akart edző lenni, vezetőedző meg főleg, kinevezése óta azonban övé az NB II egyik legjobb mérlege, párharckereső, agresszív együttese ellen pedig a másodosztály nagycsapatai sem szívesen játszanak. Különc figura, azon harcol az elnökkel, hogy hadd ne kelljen igazolnia, hiszen így sem kapnak ki soha, és azt állítja, csak a frankót mondta, amikor azt nyilatkozta: lefocizták a Diósgyőrt. Atlétának tartja magát, akit addig nem érdekel a játék foci része, amíg a játékosai nem "mennek, mint a gép" és nem sprintelnek eleget, igaz, náluk erről szó sincs, futballistáit láthatóan imádja, pedig már szívesen leszúrná őket. Reméli, egyszer majd nekik is "csalnak" a bírók, de egyelőre azzal is megelégedne, ha nem fújnának le minden egyes apró érintést. Jópofiból senkit nem rak be a csapatba, de nem bánja, ha elmegy egy-két meccs azon, hogy mindenki lehetőséget kap. Interjú az NB II legvagányabb edzőjével, az Ajkát irányító Jeney Gyulával.

- Ha azt a 12 meccses időszakot nézzük, amióta te vagy az Ajka edzője, akkor a csapat a harmadik legjobb formában lévő együttes az MTK és a Diósgyőr mögött, igaz, már amúgy sem vagytok messze a dobogótól. Ha előbb neveznek ki, most a feljutásért küzdenétek?  

Az elnök úr mérnök, mindig számolja a pontokat, most 8 győzelemmel, 2 döntetlennel és 2 vereséggel állok, azt mondta, ezzel a 80% körüli mérleggel simán feljutó pozícióban lennénk, ha így nyomjuk végig a szezont.

- Persze tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Már az elején láttam, hogy a játékosállományunk nagyon erős, komoly keretet rakott össze Kis Károly mester, aki ebben mindig profi volt, és a stábom is rettentően jó. Az, hogy még mit találtam pluszban, legyen az én titkom (nevet) - nyilatkozta a csakfoci.hu-nak az Ajka 45 éves edzője, Jeney Gyula.

- De mégis: mit mondtál a játékosoknak, amikor átvetted a csapat irányítását? 

- Soha nem készültem arra, hogy edző legyek, arra meg végképp nem, hogy vezetőedző. Ez csak úgy megtalált engem. Sokan mondták, hogy van hozzá affinitásom, játékosként is sokszor voltam csapatkapitány, mindig irányítottam a társaimat. Az elmúlt években rengeteg működő és nem működő apróságot észrevettem.

Megláttam, hogy sok csapat hogy játszik az NB II-ben, ott ültem a kispadon, szorosan az ellenfélé mellett, figyeltem azt is, mit kér a többi edző a játékosaitól, tehát ezt az egészet szívtam magamba. Az öt év alatt összegyúrtam valamit, amivel az NB II-ben nagyon jól lehet szerepelni.

- De ez mit sem érne, ha nem lenne ilyen brutálisan erős keretem. Nem megbántva őket, mert volt, hogy megszenvedtünk ellenük, de sok csapat játékosállományában nincs meg az a minőség abban a tekintetben, amit én szeretnék játszatni vagy amit az NB II megkövetel.

- Milyen játék számodra az ideális? 

- Nagy iramú, agresszív futballt szeretnék látni, bizonyos pozíciókba terelni a csapatokat, és ott labdát szerezni. Sokat készülünk az ellenfelekre, de a legfontosabb számomra a fizikum, erre épül az egész. Játszottunk például több nagy múltú és komoly játékosokból álló csapattal, amelyek három olyan belső középpályással álltak ki, akikkel én nem tudnék. Nem azért mert nem jó futballisták, de én nem tudnék olyanokkal játszani, akik nem mennek, mint a gép, vagy a párharcban gyengék. Sokan mások inkább a passzolós játékban hisznek vagy a labdabirtoklásban. De nálam nem ez a fontos, hanem az erő és a párharcok megnyerése.

- Hogy lettél mégis vezetőedző, ha azt mondod, nem ez volt a terv?

- Nagyon korán megszereztem a B-licencet, igaz, az a tanfolyam akkor még nem olyan volt, mint mostanság. Amikor az NB II-es időszak alatt, 21 évesen az SBTC-nél játszottam, Simon Attila volt az edzőm, ő pedig instruktorként is dolgozott, de létszámhiány miatt nem tudta elindítani a tanfolyamot, ezért mondta 2-3 játékosának, köztük nekem is, hogy végezzük el, mert van hozzá érzékünk. Ez a 2000-es években történt, de soha elő se vettem a papíromat, ugyanúgy, ahogy a tanári diplomámat sem. Nem is foglalkoztam egy ideig ezzel, aztán 36-37 évesen, amikor játékosként már nem mindig voltam kezdő, a Stécénél megkérdezték, nincs-e kedvem az utánpótlással foglalkozni. Így indult. Ott, 2013-14-ben kezdtem el ráérezni, utána átvettem egy megye I-es csapatot, amellyel szinte egyből bajnokok lettünk. Azonnal a csodájára jártak a csapatomnak, de ott is olyan erős keretem volt, amivel nem lehetett nem megnyerni a megyét. Úgyhogy nagyon szerencsés lehettem, és itt Ajkán is az vagyok, hogy ennyit tanulhattam a mestertől és hogy az elnök úr is bizalmat adott nekem úgy, hogy ezen a szinten semmilyen edzői múlttal nem rendelkeztem. Ez azért ritka.

Itt pedig nagyon kedvelnek a játékosok, akikkel együtt is edzem, amúgy is 100 éve velük vagyok, és ez is óriási előny, hogy nem egy vadidegen fiatal gyerek jött be az öltözőbe okoskodni. Ebből alakult ki, hogy így elkaptuk a fonalat.

- Többször is kiemelted, milyen brutálisan jó a kereted. Olyan jók, hogy bárki játszhatna NB II-es topcsapatban vagy az NB I-ben? Ha igen, akkor miért nem ott vannak?

- Mindig megkapom, hogy ezt szoktam mondani. Az igaz, hogy vannak, akiket nehezen tudok beilleszteni, és mondjuk én soha nem igazoltam volna le őket, de ők is ugyanúgy akarják, mint a többiek. Szerintem minden adva van ahhoz, hogy csapatként erősek legyünk, persze, ezen is sokat vitatkoztunk a mesterrel. Másodedzőként többször mondtam magamban, hogy »nem hiszem el, hogy nem látod, milyen jó játékosaink vannak ezen a szinten«. Én abban is a játékosokra hagyatkoztam, hogy melyik rendszerben érzik magukat a legjobban. Mindig úgy csinálok, mintha 4-2-3-1-et játszanánk, ami gyakran elcsúszik három védőre vagy 4-3-3-ra, vagy akár 4-4-2-re is, ami az ellenfeleknek is sok problémát okoz szerintem.

- Azt mondod, Ajkán minden tökéletesen alakult, hogy ennyire jók legyetek. Máshol akkor nem is működne az a szisztéma, amit elképzelsz?

Én egy atléta vagyok, amíg nincs sok, nagy sebességű futás, addig nem érdekel a foci része, azt majd mellétesszük. De az baj, ha valaki párharcgyenge, nem tud sokat futni…

- Nálam már a 10-esnek, a szélső támadóknak is komoly védőfeladatuk van. Úgyhogy ilyen esetben biztos kellene hozni embereket, de tudnék én is alkalmazkodni, mert az elmúlt években sok tapasztalatot szereztem és most az A-licences képzésen is sokat tanulok. Mondok egy példát. Én már korábban is  Zsolnait akartam centerben játszatni. Erre úgy jöttem rá, hogy amikor idekerült hozzánk, játékosedzőként együtt játszottam vele a fakóban. A második csapatban felraktam centerbe, és én, 40 fölött is minden labdát fel tudtam neki passzolni, mert egyszerűen mindig jó helyekre mozgott. Ezért aggódtam, hogy Szarkával, aki sokkal robusztusabb hogy fogunk tudni majd játszani, de ő is egy olyan játékos, akit luxus kihagyni. Lehet tehát változtatni, persze, van, amiből nem engedek.

- Volt egy emlékezetes nyilatkozatod, amikor a Diósgyőrtől elszenvedett vereség után azt mondtad, hogy macska-egér játékot játszottatok az ellenféllel, és lefociztátok őket. Nem féltél, hogy ezt nem veszik jó néven?

- Lehet, hogy nem gondolkodtam annyira jól, de én őszinte vagyok.

Ha valahova elmegyek, és lefociznak, majd azt nyilatkozza az ellenfél, hogy ez macska-egér volt, akkor azt mondom, hogy basszus, az volt. Addig megyek el, amíg szerintem nem sértő. Ezzel nem akartam senkit megbántani, csak a frankót mondtam.

- Nem is baj, hogy azt nyilatkoztam, mert utána biztos sokan megnézték legalább a meccset, és azt mondhatták, hogy ez tényleg így volt. Kuznyecov a meccs után szinte nem tudott megszólalni. Lehet, hogy néha erős szavakat használok, és ebben kicsit vissza kellene vennem, de meccs után felfokozott állapotban van az ember, és egyébként is így gondoltam.

- És amikor ugyanebben az értékelésedben a szerinted elmaradt 11-esnél azt mondtad, hogy nem tudatosan ugyan, de a játékvezetők csalnak a nagycsapatok javára?

- Már közben is gondoltam rá, hogy javítanom kellene, és nem azt mondani, hogy csalnak, hanem hogy többször tévednek. Mert mint mondtam is, mivel ez nem tudatos, ezért nem csalás, hanem tévedés. De figyelj, én azt hittem, hogy ezt mindenki tudja, és ezzel nincs is gond, ez 100 éve így van. Ha játékvezető vagy, és a Real Madridnál, ahol 70 ezer emberből 65 ezer a Realnak szurkol, van egy kétes szitu, akkor nem fogod befújni a 11-est ellenük, hogy 65 ezer ember szidjon. A másik oldalon meg lehet, hogy befújod, mert akkor csak ötezer ember szid, 65 ezer meg tapsol. Ezzel nem akartam tehát rosszat mondani, nem zavart, hogy nem fújták be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy 5-6 perces nyilatkozatból mindössze néhány másodpercnyi rész volt, csak aztán a Diósgyőr összevágott belőle egy másfél perces videót, feltették a Youtube-ra és felkapták. De mostantól erre is figyelnem kell.

Az az utáni héten le is kellett volna nyilatkoznom, csak akkor már nem akartam balhét, hogy az A-licencen pont a Diósgyőr-meccset követő héten oktatták a médiát. Ott elmondtak egy-két dolgot, ami lehet, hogy ha a fejemben van, akkor jobban átgondolom a mondatokat (nevet).

- És mikor fognak az Ajkának “csalni”?

- Nem tudom, leszünk-e akkora klub, de jó lenne, ha elérnénk ezt is. (nevet)

- Az mennyire zavaró, hogy ha NB I-es vagy külföldi meccseket nézel, akkor már egyértelmű a VAR-rendszer, az NB II-ben viszont nincs? Sok a hiba szerinted?

- Pont most volt egy játékvezetői oktatás, így, az előadás után egyezzünk meg abban, tényleg nagyon nehéz és sokrétű feladat a játékvezetés, amiben sajnos könnyen benne van a hiba, ami náluk is komoly következményekkel jár. Ezért nekünk el kell fogadnunk, hogy néha tutiznak a sporik.

Arra mérges vagyok viszont, hogy mi agresszíven játszunk, és rengeteg olyat lefújnak, amikor épp csak kicsit hozzáérünk az ellenfélhez. Ha van egy spori, aki egy kicsit engedi a kemény játékot, az már felüdülés.

- Hány ilyen bíró van?

- Körülbelül kettő. Nem, inkább egy (nevet).

- Ez az első, komolyabb vezetőedzői megbízatásod, és rögtön igen jól szerepelsz a csapatoddal. Mennyire hívtad fel magadra a figyelmed a játékotokkal?

- Lehet, hogy inkább a nyilatkozataimmal (nevet). Sok csapatnál is hallottam a nevem, de ezek nem konkrét megkeresések, vagy nem is tudom adott esetben, hogy igazak-e. Egyébként is most januárban hosszabbítottunk szerződést, amely már rendes, vezetőedzői kontraktus. Sokan dicsérnek, sok pozitív visszajelzést kapunk.

Mindig mondom is, hogy szerencse, hogy alapból nagyképű gyerek vagyok, nem tűnik fel, hogy megint kicsit elszálltam. (nevet) Nehéz néha ezt kezelni, és a földön maradni, de persze próbálunk ott lenni. Mindenesetre olyan, mintha az álmaimat élném.

- És emiatt a játékosok nem esnek át néha a ló túlsó oldalára?

- Mindig kaptunk azért egy-egy jelet, hogy vegyünk vissza. Nagyon megszenvedtünk például az Óvár ellen, szóval látjuk a hibáinkat, van belőle bőven, úgyhogy ebből nem volt probléma. De nem tudok a játékosok teljesítményére rosszat mondani, szinte egyikőjükkel sincs semmi baj. Nehéz negatívat mondani rájuk, pedig tudom, hogy kellene, szeretnék is, “jó is lenne” néha leszúrni őket, de feleslegesen nem csinálok műbalhét.

- Mi lehet a célja ma egy fiatal magyar edzőnek?

- Mivel én soha nem készültem erre, és nem is kerestem, ezért annyira friss, hogy nem gondolkodtam azon, mi lehet még benne. Ráadásul még nagyon keveset tettem le az asztalra, messze vagyok attól, hogy sikeres edzőnek mondjam magam. Én alapból jó kedélyű ember vagyok, a megye I-ben is jól éreztem magam, és nem is számítottam rá, hogy ilyen szintre egyáltalán eljutok.

- Nem tartod magad túlságosan játékospártinak?

- Mindig azt keresem, hogy jó hangulat legyen, szerintem óriási ajándék, hogy itt lehetünk, a játékosoknak pedig az, hogy nem kis pénzért futballozhatnak profiként. Nagyon laza vagyok, empatikus és játékosfejjel gondolkodom, de szigorúan és határozottan kérem, amit látni akarok tőlük. Sokat hallottam, hogy ezt így nem lehet, aztán kiderült, hogy de, lehet.

Dárdai mondta, hogy olyan edző akar lenni, amilyenről játékosként álmodott, és hogy ő se nagyon talált olyat. Én is ezt szeretném elérni. Azt mondom a futballistáimnak, amit hasonló szituációban hallani akartam volna, de soha senki nem azt mondta.

- 12 forduló van még, pont annyi, amennyi ideje vezetőedző vagy. Öt pontra vagytok a dobogótól, az lenne az álomeredmény?

- Igen. Azt mondtam az azóta megnyert Győr-meccs előtt, hogy ha az ETO és a Haladás elleni találkozóból négy pontot szerzünk, akkor hazudozhatunk, amit akarunk, de álszerénység lenne mást mondani, minthogy a dobogó a cél. Persze jön még hozzánk a Gyirmót és a Pécs is többek között, ráadásul mi kis túlzással jobbak vagyunk idegenben, mint otthon. Bízom benne, hogy ha mindenből jól jövünk ki, akkor reális lehet a harmadik hely.

- És ha meglesz a dobogó, nyáron erősítés és irány az NB I?

- Ezekről éppen sokat beszélgettünk az elnök úrral, az a problémánk, hogy ő mindenképp frissíteni akar, mert azt szokta meg, hogy hozzuk-hozzuk a játékosokat.

Én meg azt mondom neki erre, hogy »elnök úr, nem kapunk ki soha, szinte minden meccset megnyerünk, akkor minek igazoljunk? Hozzunk egy ugyanolyan minőségűt, mint amilyen már van, minek? Akkor már jobb az, aki itt játszik és ismerjük.«

Így is megszenvedem, mert sokan megérdemelnék, hogy többet játszanak. Ezt is mondták, hogy nem lehet majd mindig ötöt cserélni, meg mindenkinek szerepet adni. De ha emiatt elmegy 1-2 meccs, akkor elmegy.

- Nem túlságosan érzelmi döntések ezek?

- Persze hülye azért nem vagyok, nem magunk ellen játszom, csak azt mondom, hogy ha valaki közel van a kezdőbe kerüléshez, és nehéz eldönteni, ki játsszon, akkor mondjuk minden negyedik meccsen berakom a kevesebb lehetőséget kapót, és persze sok függ az ellenfélen is, hogy melyik játékosunk lehet a legjobb. De az nem lehet, hogy valaki nem játszik hónapokig, akkor utána hogy várom el, hogy jó legyen? Jópofiból persze senkit nem teszek be.