"Sokkal jobban jártam volna anyagilag, ha elmegyek, de maradni akartam"

Miután a nyáron meghosszabbítottad a szerződésedet Újpesten, úgy fogalmaztál, hogy „Benczédi Balázs ügyvezető beavatott abba a hosszú távú projektbe, ami miatt nem mondhattam nemet.” Mivel győzött meg, mik ennek a projektnek a legfontosabb részei és mi lehet a vége?

- Azt hiszem, már látszik is, hogy elkezdődött valami új, láthatod a különbséget. Úgy gondolom, hogy ez a klub minden évben egyre messzebbre fog jutni. Az idei szezonban a legjobb hat közé jutást tűztük ki magunk elé, de egyelőre haladjunk csak meccsről meccsre. Nem is szeretek túlságosan előre nézni, mindig csak a következő mérkőzésre koncentrálok. Amint bennmaradtunk tavasszal az NB I-ben, az ügyvezető felhívott, hogy elmondja, mit akarnak csinálni Újpesten. És én azonnal elfogadtam az ajánlatot. Pedig már szabadon igazolható lettem volna júniusban, 10 góllal a hátam mögött bőven voltak is ajánlataim, pláne, hogy nem is csatárként, hanem középpályásként szereztem ennyi találatot. Anyagilag jóval kecsegtetőbb megkereséseim voltam, de én nem akartam elmenni Újpestről. A szívemre hallgattam és a családomra, nem a pénz számított, hanem hogy részese legyek ennek a hosszú távú projektnek.

Akkor ez egy személyes, mintsem szakmai döntés volt elsősorban.

- Így van, fontos volt számomra, hogy Újpesten maradhassak.

Pedig több ajánlat is befutott érted, például Törökországból, Lengyelországból, illetve ázsiai bajnokságokból is. Anyagilag is megérte itt maradnod?

Sokkal jobban jártam volna anyagilag, ha elmegyek, különösen az ázsiai ajánlatok voltak kecsegtetőek, de engem ez nem érdekelt. Jól érzem itt magam, az Újpesttel akarok valami komoly eredményt elérni.

Úgy tudjuk, Szaúd-Arábiából még mindig van megkeresésed.

- Hívtak onnan is, de ez már a múlt. Az ügynökömet többen is megkeresték, de igazából már a konkrét tárgyalásokra sem adtam esélyt, inkább aláírtam Újpesten.

Az Újpesthez tehát hűséges maradtál, ugyanakkor szembetűnő, hogy a karriered során elég sok csapatnál megfordultál. Miben más a mostani helyzet, hiszen itt a jelek szerint gyökeret vertél. Te változtál meg?

- Igen, ez azért is van, mert a családom is nagyon élvezi, hogy itt lehet. Nagyon szeretik az Újpestet, a három gyermekem gyakran énekli is az itteni dalokat, imádnak eljönni a meccsekre is.  Bár azt nem mindig értik, miért nem mindig itthon játszik a csapat… de a feleségem is nagyon megérdemli már a biztonságot, az állandóságot, mert nagyon sokat áldozott értem. Nap mint nap hagyja, hogy tegyem a dolgomat, menjek az edzésekre, a meccsekre, hogy felkészüljek a következő napra.  Mintha egy focicsapat lennénk otthon is, és ő a legfontosabb csapattársam, aki tényleg mindent megtesz értem, nagyon tisztelem őt. Ez nálunk nem probléma. Megérti és ismeri azt a nyomást, ami rajtam van, mert látta már, hogyan zajlik egy-egy napom. A múltban sokat váltottam klubot, de az is hozzátartozik, hogy kétszer, Izraelben és Dél-Koreában a Covid-járvány miatt bontottam szerződést az aktuális csapatommal, még úgy is, hogy ezzel én jártam rosszul anyagilag, de fontosabb volt, hogy a családom jól legyen. Miután másodszor is eljöttem Izraelből, egy olyan helyre akartam menni, ami közel, autótávolságra van Szerbiához, mert a feleségem akkor volt terhes a harmadik gyermekünkkel. Szóval ez is egy oka volt annak, amiért sok klubváltásom volt, de nem vagyok erre a számra büszke, arra viszont igen, hogy most itt lehetek, hogy boldog vagyok, és remélem, hogy még hosszú évekig itt is leszek.

"Mi a fene folyik itt, az ég tele van rakétákkal?!"

Összesen három kontinensen is megfordultál, játszottál Szerbiában, Litvániában, Új-Zélandon, illetve Ausztráliában, valamint Portugáliában, Izraelben, Dél-Koreában és Azerbajdzsánban is, mielőtt ide kerültél. Melyik állomásról maradt meg leginkább valami emlék?

- Ha most visszatekintek, minden helyre jó szívvel emlékezek vissza, mivel az ember csak fejlődik azzal, ha más országokat, más kultúrákat és más embereket ismer meg. Jó dolgokat tudtam magammal vinni mindenhonnan. Ezek közül néhányat megpróbálok beépíteni a labdarúgásba és a családi életembe is. Például Izraelben, amikor ott voltam – és amit a legjobban kedveltem ezek közül az országok közül – nagyon tetszett az, hogy péntek délután mindenki kikapcsolja a telefonokat és a különböző eszközöket, aztán a családjukkal együtt készítik el a vacsorát. De itt ne egy szűk családra, hanem az egész rokonságra gondolj, akár 30-40 emberre. Aztán ha fiatal vagy és el akarsz menni valahová, megteheted, de csak vacsora után. Ilyenkor három-négy órát otthon vagy a telefonok, a technológia és tévé nélkül, otthon ülsz és beszélgetsz a családdal. Ez pedig igazán minőségi idő. Aztán ugyanez a szombati ebédnél is megismétlődik. De például a fociról minden országban tanultam valami újat, hogy hogyan kell profi módon, az apró részletekre is figyelve felkészülni. És ezért is kedvelem a mostani edzőnket, mert ő ezt érti. Megérti, hogy a játékos a legfontosabb a klubnál. Mi pedig ezt megháláljuk neki a pályán, mint ahogy megháláljuk a klubnak is. Mi mindannyian egy csapat vagyunk. Izraelben azt is megtanultam, mennyire fontosak a szurkolók a klubok számára, ott egészen más, személyesebb a kapcsolat. De tetszik az is, hogy Újpesten is nagy szurkolótáborunk van, remélem, még szorosabbra tudjuk velük fűzni a viszonyt, és akkor még többen lesznek.

Látjuk, mit történik ma Izraelben. Akkor milyen volt a helyzet, amikor Haifában, majd Tel-Avivban futballoztál?

- Haifában ritkán van probléma, mert vegyes a lakosság összetétele, általában nem támadják Izrael északi részét. De, amikor Tel Avivban voltam, a második évemben, volt egy nagyon rossz és riasztó élményem. Már majdnem befejeztük a szezont…erről egyébként még mindig megvannak a felvételeim és megnézem vagy épp megmutatom valakinek, ha Izraelről kérdeznek.

Épp az utcán voltam, hazafelé tartottam Aleksandar Pesictől, a Ferencváros mostani csatárától, aki akkor szintén ott futballozott és jóban voltunk. Beugrottam egy helyre, hogy egy kis ételt vegyek, aztán meghallottam a szirénákat, és elkezdtem rohanni az első menedék felé. Aztán Pesic felhívott, és kérdezte, hogy mi a fene folyik itt, az ég tele van rakétákkal, meg minden. És utána megkért, hogy menjek vissza, de csak másnap mentem át hozzá. Aztán volt, hogy együtt húztuk meg magunkat a lakásához tartozó bunkerben, ott ültünk és vártuk, hogy egy-egy rakétaeső véget érjen…

Pesiccsel így furcsa lehetett ellenfélként találkozni a derbin…

- Pesic már "fradista” (mondja magyarul Ljujic – a szerk.), nem annyira kedveljük egymást a pályán, a klubjaink sem, ott nincs barátság, de ez a normális, ennek így kell lennie. Ha nincs bajod az ellenféllel, ha nem így gondolkodsz, akkor nem is tudod, mi az a derbi. Viszont pályán kívül Pesic az egyik legjobb barátom. 

"Ha a Ferencvárosról kérdeznek, mit mondjak?"

Saját megfogalmazásod szerint egy „rosszfiú” vagy a pályán. Ez mit jelent pontosan a számodra, és volt már ebből komolyabb problémád? Azt láttam, hogy túl sok kiállításod például nem volt pályafutásod során, talán összesen kettő.

- Nem is tudom már, minek kapcsán említettem ezt, de talán arra gondolhattam, hogy nagyon szeretek nyerni és nagyon utálok veszíteni. Az biztos, hogy a pályán kívül tényleg más ember vagyok ahhoz képest, mint amit a pályán láthatsz, mert a pályán mindent megteszek azért, hogy pontot hozzak a csapatomnak. Szerintem egy meccsen nem lehetsz kedves az ellenfeleddel, akarnod kell a győzelmet, mindegy, hogy otthon vagy idegenben játszol, de a megfelelő mentalitásodnak meg kell lennie, hogy a pontokat szerezz, érted? Ehhez extra erőt kell kivenned magadból, főleg a meccseken, de akár az edzéseken is. Én addig ilyen is maradok, amíg csak futballozom. Ugyanakkor nem lehetek bolond, és nem hozhatom hátrányba a csapatomat azzal, hogy leütök vagy lerúgok valakit. A „rosszfiúság” számomra azt jelenti, hogy keményen, de labdát szerzel, lősz, rohansz, miközben felelőségteljesen végzed a dolgodat. Számomra nem az a rossz fiú, aki lábat tör, én szeretem mozgatni, a kezembe venni a dolgokat, úgy, hogy a csapatom számára hasznos legyek.

Ezért lettél éppen te az Újpest csapatkapitánya?

- Az edzőnk bízott meg ezzel a feladattal, ami megtisztelő a számomra, hálás vagyok és tudom, hogy ez nagyobb felelősséggel is jár, de én a kapitányi karszalag nélkül is ugyanilyen lennék a pályán.

Miután legutóbb a Ferencvárossal játszottatok, adtál egy hangzatos nyilatkozatot otthon a Banja Luka elleni FTC-párharc előtt, mondván szurkolsz a Fradi kieséséért, akiket amúgy is jobban utálsz már, mint a Zvezdát. Ennek milyen visszhangja lett a klubnál? És kinek szólt a nyilatkozatod, a szurkolóknak?

Én nem kedvelem a Ferencvárost, ők sem kedvelnek minket, miért ne mondhatnám ezt el? Akinek ez csak egy játék, az nem gondolkodik jól, ez több, mint egy mérkőzés. Én magam szurkoltam a Paksnak vagy a Puskásnak, hogy érjenek oda a csoportkörbe, és remélem, hamarosan az Újpestnek is lehet rá majd esélye. De ha a Ferencvárosról kérdeznek, mit mondjak? Elmondom, amit érzek, nem fogok finomkodni, azt mondom, amit gondolok, nem vagyok politikus, nekem ez nem okoz problémát.

De ilyen ez egy Partizan-Zvezda vagy épp egy Boca-River rangadó esetében is. Szerintem a derbik épp erről az ellentétről is szólnak, ezek az igazán különleges mérkőzések. Megy a duma előtte, utána, picit pocskondiázzák egymást a nagy ellenfelek. Én egy olyan országból jövök, ahol ezt tanultuk. Nem vagyok itt 20 éve, de ez idő alatt is rájöttem, hogy nem szeretem a Ferencvárost…

Mennyire volt bosszantó így, számodra az utolsó pillanatban kikapni a derbin?

- Nagyon fájdalmas volt…nem volt ugyan sok lehetőségünk, de szerintem jól védekeztünk, és már idegesek voltak, hogy nem tudtak betalálni.  Remélem, a következő derbi már jobban alakul a számunkra.

Hogy látod, csökkent a különbség a két csapat között az elmúlt évekhez képest?

- Sokkal közelebb vagyunk, és remélem, a következő időben még közelebb kerülünk majd. Mi és a szurkolóink is ezt akarjuk.

"Mi, délszlávok ilyenek vagyunk, még akkor is, ha ott volt a háború"

Ha már rivalizálás: egy érdekes helyzet az az újpesti öltözőben, hogy egy szerb és egy horvát vezéralakja is van a csapatnak, te, és a nyáron érkezett Brodic. Lehetett hallani, hogy volt, aki tartott attól, hogy ebből akár még gond is lehet, ehhez képest nagyon jó a viszonyotok a hírek szerint.

- Brodiccsal valahol már akkor jól összekapcsolódtunk, amikor ideérkezett. Elhívtam hozzánk kicsit beszélgetni, tudtam, hogy nem könnyű neki megfelelő otthont találni, ha külföldiként érkezik, aztán gondoltam, jobb, ha minél jobban megismerjük egymást.

Mi, délszlávok ilyenek is vagyunk. Ha most elmegyek a világ végére, lesz ott egy szerb, egy horvát, egy bosnyák, aki meghív magához, még akkor is, ha ott volt a múltban a háború. Nem mondom, hogy az már nem számít, de az országok, nem pedig egyes emberek között zajlott. De nekem nincs problémám senkivel, mert a szüleim megtanítottak arra, hogy az ember az ember, az nem bosnyák, vagy muszlim, vagy fekete afrikai. Én így nőttem fel, egy olyan városban, ahol a muszlimok is ilyenek.  És én is ugyanezt fogom tanítani a gyerekeimnek.

Úgyhogy Brodiccsal gyorsan összebarátkoztunk és valahogy a pályán is azonnal egymásra éreztünk. Ő egy nagyon intelligens srác, és tudja, hogyan kell focizni. Biztos vagyok benne, hogy Horváth Krisztoferrel is jól össze fognak majd kapcsolódni, mi pedig segíteni fogunk nekik, hogy sikeresek legyenek, legyünk együtt.

"Az új vezetőség más, ők meghallják a játékosok hangját"

Most te vezeted az NB I-ben góllövőlistát, így lesz a végén is?

-  Nézd, nem gondolkodom ezen. Csatárként biztosan jobban számolgatnék, de én csak szeretek futballozni. Ha eljönnek az emberek a stadionba, áldozva a pénzükből és az idejükből, nekünk is adni kell nekik valamit. Különösen egy Újpestnél, ahol sok a szurkoló. Részemről akkor is 20-ból 20-szor berohanok a 16-son belülre, lövök és fejelek, amikor kell, hiába vagyok mondjuk éppen én a legfáradtabb játékos a pályán. Ilyenkor sem spórolok, sohasem agyalok, hanem megyek és csinálom.

Újpesten szinte teljesen kicserélődött a csapat. Mit gondoltál, amikor sorra tűntek el mellőled a volt csapattársaid? És milyen lett ez az új Újpest?

- Minden ilyen átalakulás nehéz és fájdalmas. De látod, hogy hétről hétre sok új játékos jön, fejlődik a csapat. És egy ilyen helyzet az egész klubnak is nehéz. Sajnos az első két meccset elvesztettük. De azt hiszem, mindenki látta, mi történt, elég szerencsétlenek voltunk. Elvesztettük ezeket a pontokat, de a végén jönni fognak majd- - most ezt a játékot kell folytatnunk és ezt a szintet megtartanunk.

Mik a legnagyobb különbségek mondjuk az egy évvel ezelőtti körülményekhez, hangulathoz képest a klubnál?

- A klub szervezettségét tekintve most sokkal jobb a helyzet. Természetesen több a minőségi edző és játékos. Ez az, ami elhozza az eredményességet.

De az új vezetőség is más, ők meghallják a játékosok hangját. Odamennek hozzád és úgy beszélgetnek velünk, mintha barátok lennénk, ha kell, tanácsot is kérnek. Láthatod, milyen emberek veszik körül a klubot, ha a vezetők törődnek velünk. Volt, hogy az elnök, Ratatics Péter a reggelinél leült közénk és megkérdezte, hogy szükségünk van-e valamire. Ezt a hozzáállást pedig nekünk a pályán kell meghálálnunk. Ha az elnök megkérdezi, hogy ehet-e velünk, aztán meg a hogylétünk iránt érdeklődik, az nagyon pozitív és inspiráló a játékosok számára.

Ez a fajta személyes kapcsolat rengeteg belső pozitív energiát ad, így mindenki még jobban hozzáteszi a magáét, és így az egész klub is jobbá válik. Szóval nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek.

Bartosz Grzelak már a negyedik újpesti edződ. Miben más ő leginkább, mint az elődjei?

- Ami a futball oldalát illeti, a nagyon apró részletekre is odafigyel, úgy, ahogy csak a nagyon jó edzőket látod. De nem csak ő, a segédedző, az egész stáb egy nagyon jó csapat, mert törődnek a részletekkel, amik az összképet nagyban befolyásolják. Ez nincs meg mindenkiben. Grzelak nagyon okos a játékhoz, komoly taktikai tudása van, ez látszik a meccseken, az edzéseken. És még akkor is lát javítanivalót, ha épp nagyon jó meccset játszunk. A bátor támadófocit preferálja, ez látszik is az eredményességünkön, az ő munkájuk hozománya a sok gólunk. És ami nagyon fontos, odafigyel rájuk és instruálja a fiatalokat, sokszor megállítja emiatt az edzéseket. A bizalom megvan a részéről az irányunkba, és ilyenkor a játékos el is hiszi, hogy jó, amit kérnek tőle, ami persze természetes is egy futballistánál, de egy ilyen edzőért kettőzött erővel hajtasz. És ami szintén nagyon fontos, hogy látja a játék során, hogy mi a probléma. Tudod, sok edzőt hallottam már, akik elmondják, hogy mi a gond, amikor előveszik a laptopot szerdán, de barátom, hát a meccs szombaton volt…

Grzelak sokat beszél és jó kapcsolatot ápol velünk. Egy olyan ember, akire a meccseken kívül is számíthatsz. Ő ad nekünk. Mi is adunk neki. A vezetők is adnak nekünk. Mi visszaadjuk nekik. A szurkolók adnak nekünk, mi visszaadjuk a szurkolóknak. Ugye milyen egyszerű ez?