A 32 éves Bajner Bálint kétszer is játszott a Borussia Dortmundban, és 2013-ban, egyetlen alkalommal lépett pályára a Bundesligában még Jürgen Klopp irányítása alatt. Ennek kapcsán is kereste meg a másfél éve klub nélküli magyar támadót a német spox.com, ahol szóba került Bajner Angliában tett meggondolatlan kijelentése, a 19 percig tartó Bundesliga-debütálása, Jürgen Klopp, Dél-Afrika, és az is, hogyan szólt bele a Covid-járvány a karrierjébe.
Az igencsak terjedelmes német interjúból az alábbiakban témakörök szerint idézünk.
"Amikor leszálltam Dél-Afrikában, az emberek felismertek, fotókat készítettek rólam"
Miért nincs csapata 2021 nyara óta? - ekkor hagyta el pályafutása 12. klubját, az NB II-es PMFC-t
- A pályafutásom során alig volt komolyabb sérülésem, de az elmúlt másfél évben ez a probléma viszonylag keményen hátráltatott. Pécsett egy szeméremcsont-gyulladással bajlódtam, ezért nem hosszabbították meg a lejáró szerződésemet. Ez végül egy jó évembe került. Amikor aztán újra egészséges lettem, harmadszorra is elkaptam a Covidot, pedig már három oltást is kaptam.
Az állítólagos dél-afrikai lehetőségéről
- Az egy felpörgetett médiatörténet volt.
Amikor leszálltam Dél-Afrikában, az emberek felismertek, fotókat készítettek rólam, és hirtelen azt mondták, hogy a Kaizer Chiefsnél próbajátékon vagyok. De ez nem volt igaz. Ami viszont igaz, az az, hogy novemberben meghívást kaptam a dél-afrikai első ligás SuperSport Unitedtől egy edzésre.
Közvetlenül az odarepülés előtt volt egyfajta rohamom. Alig kaptam levegőt, és be kellett mennem a sürgősségire. Ott szívizomgyulladást diagnosztizáltak, ami kivételes esetekben sajnos lehet egy posztkovidiális betegség is. Körülbelül két hónapig nem sportolhattam. Ezért szállt el ez a lehetőség.
"Minden idők legjobb Dortmundjában játszottam"
A Dortmundba igazolásáról.
- Egy válogatott szünetben, egy arab csapat ellen játszottam a második együttesben. A csapatunkban vegyesen szerepeltek profik, mint Sven Bender, és olyan másodosztályú játékosok, mint Jonas Hofmann, Koray Günter, Marvin Ducksch és Leonardo Bittencourt. Jürgen Klopp is figyelt minket. Az, hogy aztán rögtön gólt lőttem, természetesen kiemelkedő esemény volt számomra. Három nap edzés után aztán szerződést kaptam a BVB-nél.
Milyen volt az első találkozása Kloppal? És milyen volt a nagy Dortmunddal edzeni?
- Egy kicsit félelemmel teli. Hamar kiderült, hogy nemcsak teljesen laza, de szűkszavú is tud lenni. Emlékszem, hogy az egyik első edzésemen gólt lőttem a bal lábammal. Kloppo akkor azt mondta, nem is tudta, hogy kétlábas vagyok. Ez csak szerencse volt, mondtam - mire ő a rá jellemző nevetésben tört ki. Ha a szakmai hozzáértés és az emberi nagyság keverékét tekintem, számomra ő a világ legjobb edzője. Hihetetlen, hogy több mint tíz éve milyen jól fejleszti a fiatal játékosokat, és hogy mennyire tudja motiválni őket. (...) Nagyon gyakran, tulajdonképpen minden héten edzettem nála. De nem csak én, sok más játékos a második csapatból is rendszeresen edzéslehetőséget kapott a profikkal. A Bundesliga-debütálásom környékén több hétig is egyhuzamban az első kerettel edzettem. (...) Hatalmas volt a lemaradásom. Az abszolút "futballnincstelenek" közül jöttem, ezért nagyon tiszteltem ezeket a játékosokat. De hamar kiderült, hogy mindannyian teljesen normálisak voltak, és mindig segítettek nekem, hogy lépést tudjak tartani és fejlődni tudjak. Másrészt nem volt olyan nagy a különbség az első és a második csapat edzései között, így hamar tudtad, hogy alapvetően mit kell tenned. De nem volt könnyű azért. (...) Akkor 21, 22 éves voltam. Amikor ilyen fiatal vagy, és a két csapat között ingázol, stabil környezetre van szükséged ahhoz, hogy mindent megfelelően tudj kezelni. Szóval ez egy nehéz helyzet volt számomra, amit nem igazán tudtam hová tenni. Türelmetlen is voltam és túl nagy nyomást helyeztem magamra. Ha másképp kezeltem volna a dolgot, talán több Bundesliga-meccset is kaptam volna, nem csak egyet. (...) Minden idők legjobb Dortmundjában játszottam. De ezt akkor még nem tudtam. (nevet) Nézd csak meg az összes játékost, milyen szenzációs karriert futottak be mindannyian. Ha ezt összehasonlítod az elmúlt két-három évvel a BVB-nél, akkor ma már biztosan könnyebb lett volna számomra a helyzet. De örülök, hogy annak idején a klubhoz tartoztam, és belekóstolhattam ebbe a szintbe is.
Miért nem ragadt meg végül a második csapatban sem?
- Egész egyszerűen azért, mert hihetetlenül sok jó lehetőséget szúrtam el. Nem tudom, miért, talán nem voltam 100 százalékosan koncentrált. A rengeteg lehetőségem és kihagyásom mellett legalább 15 gólt kellett volna szereznem. Az edzőnk mindig arra biztatott, hogy edzés után végezzek még lövő gyakorlatokat, de egy bizonyos ponton ez olyan volt, mintha megbabonáztak volna. (...) Nagyon szerettem volna bekerülni ebbe a csapatba, és rendszeresebben együtt lenni ezekkel a játékosokkal. Emlékszem, hogy Marco Reusszal játszottam elöl a Magdeburg elleni barátságos mérkőzésen. Nagyon szerettem volna bizonyítani és jó benyomást tenni. De aztán fél méterről kihagytam helyette egy nagy lehetőséget. Ez napokig lekötötte a figyelmemet és lehangolt. (...)
Ha olyan eszem lett volna, mint ma, biztos vagyok benne, hogy másképp alakult volna a pályafutásom. (...) Minden bizonnyal többet értem volna el, és tovább játszhattam volna ezen a szinten, ha nem hagyom el Németországot. Ez hiba volt. De mint minden játékosban, bennem is megvolt a vágy, hogy egy nap Angliában, magasabb szinten játszhassak. De visszatekintve, a fejlődésem szempontjából jobb lett volna, ha Németországban maradok.
"Néha kétszer is meg kellett volna gondolnom, mit mondok"
Angliai elszólásáról: amikor az Ipswichben edzője 44 perc után lecserélte, a meccs után, úgy regált, azért cserélték le ilyen korán, "hogy a szurkolók megtapsolhassák".
- Viccesnek és ironikusnak szántam a megjegyzést. Fiatal voltam, és mindig azt mondtam, amit gondoltam és éreztem. Sajnos ez nem mindig okos dolog ebben a szakmában. Néha kétszer is meg kellett volna gondolnom, mit mondok, és nem lett volna szabad hagynom, hogy az érzelmeim irányítsanak. De nem tudhattam, hogy mit teszek ezzel a válasszal. (...) Tényleg nem tudom, miért nem adott nekem még egy percet. Jó kérdés, erre nem is gondoltam! (nevet) De egyáltalán nem voltam fitt, és egyszerűen rossz voltam ezen a meccsen. Görcsöltem, 20 perc után már tényleg kimerültem. Az is meglepetés volt számomra, hogy egyáltalán a kezdő tizenegyben voltam...
Az Ipswich után jött a Notts County, majd hazaigazolt Paksra.
- Az egy hiba volt. Nem lett volna szabad elhagynom a Nottsot, de úgy éreztem, hogy 24 évesen talán még magasabb szintre juthatok. Akkoriban két-három olasz klubnál is megfordultam, amelyek a Serie B-ben játszottak. Az egyik csapatnál már alá is írhattam volna, de az utolsó pillanatban egy másik csatár mellett döntöttek. Sajnos édesanyám akkor rákos lett - és később bele is halt a betegségbe -, ezért szerettem volna a közelében lenni, így visszamentem Magyarországra.
"Nem tartom erkölcsileg indokoltnak, hogy pénzt kérjek"
Olaszország, majd Pécs után csapatot keres a támadó. Másfél év klub nélküliség után hogyan látja a jövőjét?
- Miután lejárt a szerződésem Pécsett, minden átigazolási időszakban voltak ajánlataim - a magyar másodosztályból, Szlovákiából, Franciaországból. De mindet visszautasítottam, mert nem tartom erkölcsileg indokoltnak, hogy pénzt kérjek, amikor nem vagyok 100 százalékos állapotban, és alig tudok edzeni. Másfél évnyi sérülés, egyéni edzés és bizonytalan jövő után hamarosan végleges döntést kell hoznom a hogyan továbbról.
Lehet, hogy befejezi a pályafutását?
Igen. Vagy visszatérek Magyarországra, néhány hétig edzek, és meglátom, hogy eljutok-e egy olyan szintre, amivel elégedett vagyok, és amit élvezek. Még mindig nagyon motivált vagyok, és megvan bennem a szükséges mentalitás, úgyhogy szerintem még mindig képes lennék tartani a lépést néhány bajnokságban. Vagy abbahagyhatom a futballt, és foglalkozhatok a különböző családi vállalkozásainkkal Dél-Afrikában.
A bátyám és a nagybátyám ott él. Van néhány cégük. Elég komoly válaszútnál járok és most már tényleg döntenem kell, hogy 100 százalékban egy dologra tudjak majd koncentrálni.