Sikeres volt a téli felkészülés, viszont a tavasz nehezebben indult
– Igen, remekül sikerült a téli felkészülés, minden jól alakult, úgy éreztem, az elvégzett munka gyümölcsét learathatom majd tavasszal – kezdte a klubhonlapnak adott videóinterjúját az MTK Budapest támadója, Róbert Polievka. – Aztán a Ferencváros elleni szezonnyitó előtt lebetegedtem, így két hétre kidőltem. Erős a keretünk, nagy a konkurencia, akik pedig játszottak, éltek az eséllyel, így ugyanott voltam, mint korábban: ismét keményen meg kellett küzdenem a helyemért.
Mi volt számára a legnagyobb nehézség légiósként?
– Nekem ez az első külföldi szerződésem, előtte egy évtizeden át csak odahaza játszottam, ismerős környezetben. Magam is éreztem, hogy egyszerűen idő kell a beilleszkedéshez, hogy megértsd a társaidat, akár csak kommunikációban, hogy megismerd a képességeiket, az új közeg mentalitását. Régóta készültem már arra, hogy kipróbáljam magam légiósként is, összejött, de még így is olyan dolgokkal találtam magam szemben, amit addig sose éltem át. Nem annyira egyszerű villámgyorsan alkalmazkodni, mint azt sokan gondolják. Nem tudtam ugyanaz a Polievka lenni, mint akit a szlovák bajnokságban már megismertek. Összetettebb kérdés ez: szükség van egyfajta állandóságra magad körül, hiszen nem lehet ugyanaz a felém áradó bizalom, mint amilyen Szlovákiában volt, ahol már pontosan ismertek, tudták, mire vagyok képes.
Az első félévben így nyomás alatt voltam, hiszen gólkirályként érkeztem, de éppen emiatt picit feleslegesen is tettem magamra a terheket - most már tudom, hogy ez hiba volt, így ez elsősorban az én felelősségem. Egyszerűen nem tudtam kiadni magamból azt, ami bennem van, az öltözőben is lassabban ment a beilleszkedés. De az érem másik oldala, hogy körülöttem tényleg mindenki megtett mindent azért, hogy mielőbb a csapat teljes jogú tagjának érezzem magam.
A klub, a vezetők, az öltöző, a stáb, a játékostársak hihetetlenül segítőkészek voltak. Hiába voltak nehézségeim, az első félévben is remekül éreztem magam, most pedig azt mondhatom, hogy fantasztikus itt lenni. Érzem a támogatást minden szintről, a lelátókról is. Próbálom úgy felfogni ezt az egészet, hogy próbáljak mindent megmutatni, ami benne van, és akkor a folytatásban is rendben lesznek a dolgok.
Nemrégiben gyermeke is született
– A feleségem odahaza, Szlovákiában készült a szülésre. Fejben ezért egészen máshol jártam. A vezetőedzőnk, Horváth Dávid is érezte, hogy jobb, ha elenged pár napra, ezért nagyon hálás vagyok neki. Emiatt kihagytam az Újpest elleni mérkőzést, de szerintem mindenkinek jobb volt ez így, mert nem tudom, hogy abban a helyzetben - miközben a feleségem egy másik országban van - mennyire lettem volna a csapat segítségére. Imádom a focit, de a család nálam mindenek felett áll, főleg ha egy új családtag érkezik. Családapaként én is tudatosabb, felelősségteljesebb lettem, nem vagyok már tini, néhány hónap múlva 29 éves leszek. Mostanra jobban tisztában vagyok azzal, hogy mit, hogyan érdemes kezelni. Az utóbbi két hét aztán meseszerűen alakult, remélem, hasonló lesz a folytatás.
Nagy nyomás szabadult fel belőle az első gólja után
– Mielőtt idejöttem, 5-6 évet csapatkapitány voltam korábbi csapatomban, nemigen ültem a kispadon.
Nehéz volt ezt elfogadni, de próbáltam reálisan látni a helyzetemet, és belátni, hogy komoly a konkurencia. Erős a keret, vannak itt fiatalok, akik nagyon ambiciózusak, ennél a klubnál ők megkapják az esélyt, és élnek is vele. Ezzel együtt nehéz volt megélni, mert soha ilyet előtte nem tapasztaltam. Leszögezném, hogy ez semmiféle konfliktust nem okozott körülöttem, egyszerűen csak a fejemben helyre kellett tenni a dolgokat, és elfogadni, hogy most más helyzetben vagyok.
Lehet, csak csere leszek, csak 10-20 percet kapok, de amikor beküldenek, akkor meg kell mutatnom, mire vagyok képes. Várni kell az esélyre, de ha jön, akkor meg is ragadni. Most ez az én utam, de csapatjátékos vagyok, ezért úgy tekintettem a helyzetemre, hogy a csapat sikere az nekem is csak jót tesz.
A ZTE ellen pontot érő gólt szerzett
– Igen, és nem is tudtam hirtelen, mihez kezdjek, hiszen mégiscsak az első bajnoki gólomat lőttem meg. Éreztem, hogy nem csak én, hanem nagyon sok ember várta már ezt a környezetemben. Talán az a nyomás, amiről az imént beszéltem, valahogy ezért is volt természetes, mert azon felül, hogy magammal szemben nagyok voltak az elvárások, másoknak ugyanilyen elvárásai voltak velem szemben. Szeretném ugyanilyen eredményesen folytatni.
A Szpari ellen jött egy újabb találat, ami látványosra is sikeredett
– Valóban szép volt. De sokszor kerültem ilyen helyzetbe a korábbi klubomnál, vagy amikor gólkirály lettem, és akkor ezeket a lehetőségeket tudtam értékesíteni, itt is vártam már, mikor jön egy ilyen szituáció. Abban bízom, hogy ilyen remek összhang marad közöttünk a folytatásban is a társakkal, mint ami a gólnál megvolt. A klubnál mindenki érzi, van esélyünk arra, hogy megcélozzuk akár a dobogót is. Mindenkinek ott van a fejében az, hogy miért is ne lehetne odaérni?
Ez a szezon eddig rendben van, voltak jó meccseink, jönnek az eredmények, de hiba lenne, ha nem nézegetnénk még inkább felfelé. A hajrára még beleerősítünk, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Ott van még a kupa is, ahol pár meccsre vagy az európai kupasorozatoktól.
Azt is komolyan vesszük, mindkét sorozatban szeretnénk a lehető legjobbak lenni. Mindenkit tisztelünk, mindenki legyőzhető, sajnos az ellenkezője is igaz, de lépésről lépésre akarunk haladni. A saját kezünkben van a sorsunk.
