A májusban az NB II-től búcsúzó Siófoktól a tulajdonosok elköszöntek, így kétségessé vált, hogy egyáltalán lesz-e felnőtt labdarúgás a Balaton partján. A nyári bizonytalan időszak után végül ősszel a harmadosztályban a 6. helyen zárt a korábbi NB I-es és Magyar Kupa-győztes gárda.
Amelynek ügyvezető igazgatója, Tóth Gergely az őszi szezont a klub hivatalos Facebook-oldalának értékelve kitért arra is, hogy milyen nehézségek voltak az új tulajdonosi kör előtt, amikor át kellett venni a csapatot.
- Az NB III-as induláshoz szükséges licenc ugyan be lett adva a Magyar Labdarúgó Szövetséghez, amit el is fogadtak, egyáltalán nem volt biztos, hogy a BFC Siófok el tud indulni a bajnokságban. Tagja vagyok a Siófoki Bányász SE elnökségének, gondoltam mi baj lehet, majd a saját fiataljaink játszanak... Aztán későbbi vezetőedzőnk, Mészáros József tudatosította bennem, hogy az NB III egy komoly bajnokság, aminek nem lehet csupán saját fiatalokkal „nekimenni”.
Bár néhány napra (de az is lehet, hogy csak órákra) felmerült, hogy nem indulunk el az NB III-ban, miután kiderült, hogy vagy NB III, vagy nulláról kezdjük a „megye III”-ban, egyértelmű volt, hogy minden áron el kell indulnunk a bajnokságban.
(...) A futballt teljesen új alapokra szerettük volna helyezni. Az elsődleges cél az volt, hogy a szakmai stáb siófoki szakemberekre épüljön. A másik, hogy olyan játékosaink legyenek, akik vagy eleve siófokiak, itt nevelkedtek, vagy évekig a klubnál játszottak; őket egészítsük ki olyan karakterekkel, akik bizonyítási vágyukkal segítségünkre lehetnek a nehéz időszakban. Talán senki sem sértődik meg, ha elmondom, hogy az első játékos, akivel megállapodtunk, kapusunk Hutvágner Gergely volt. Huti ragaszkodott Siófokhoz. Első beszélgetésünkkor még arról győzködtem, hogy menjen el, igazoljon oda, ahol biztosított a jövője… aztán 1 hét múlva már azt mondhattam: "Essünk neki, lesz csapat". Aztán jött Horváth Attila, Polesz, Benito és a többiek.
A klub átadás-átvétele végül rendben lezajlott, így Tóth is belevághatott a munkába.
- A nyár végére a felnőtt csapatért felelős ügyvezető lettem, azzal a vállalással, hogy megfelelő szakmai, illetve anyagi hátteret biztosítunk, amivel a klub az NB III-as bajnokságban nyugodt körülmények között tud működni. Főtámogatónk a Vabeko Kft., de a Siófoki Szakképzési Centrum és Siófok Városa egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy fennmaradhasson a felnőtt futball Siófokon. A csapatnál betöltött funkcióval gyakorlatilag azonos pillanatban önkormányzati képviselő is lettem, amivel szükségszerűen együtt jár az a felelősség, amit egy ilyen múltú csapat fennmaradása jelent egy városnak - tette hozzá.
Központi kérdéssé vált közben a Révész Gábor utcai stadion (avagy Bányász Stadion) sorsa is - nem kizárt, hogy a siófokiak idővel kiköltöznek az 1961-ben épült, azóta pedig több ízben is megújult arénából, amely egykoron az NB I-es ellenfelek, illetve szurkolóik kedvenc nyári helyszíne volt a Balaton közelsége miatt, és ahol még 15 ezer néző előtt válogatott meccset is rendeztek. Összesen háromszor járt itt a nemzeti csapat felkészülési mérkőzésen, az 1990-es évek közepén.
- A tavasz folyamán egy dolgot mindenképpen rendezni kívánunk: az ultrák visszakerülhessenek az eredeti helyükre, a kapu mögé. Biztonságtechnikai és az ő kényelmük szempontjából is jó lenne. Az ősszel megkezdtük az állapotfelmérést és a lehetséges megoldás kidolgozását, voltak egyeztetések is a hivatalos szervekkel, de mindig különböző akadályokba ütköztünk. A megoldáson természetesen dolgozunk. Ami a stadion kérdését illeti, hosszú távra tervezünk a Siófoki Bányász SE-vel és szeretnénk felfejleszteni a Kiliti edzőcentrumot olyan módon, hogy a klub idővel kiköltözhessen egy modernebb, minden előírásnak megfelelő, kulturált komplexumba - fogalmazott az ügyvezető.
