Nagyon nehezen indult be a karriered; az újpesti utánpótlásévek után 2015-ben a Honvédhoz kerültél, ahonnan kölcsönadtak Vácra, Siófokra, majd Monorra. Miért kellett félévről félévre NB II-es csapatot cserélned?
- Ez mindig egy nehéz időszak a fiatal játékosok számára, nekem mindenképp az volt. Ha most visszagondolok, egyértelműen mondhatom, hogy későn érő típus vagyok - kezdte interjúját Tóth Barna, a Paksi FC támadója a csakfoci.hu-nak. - Amikor kikerültem az utánpótlásból, szükségem volt időre, rutinra és mérkőzésekre, hogy stabil teljesítményt nyújthassak a felnőttek között. Ennek eredményeként a Honvédnál nem tudtam bekerülni az első csapatba, de mindig azon dolgoztunk, hogy a lehető legjobb lehetőséget találjuk, azaz minél magasabb osztályban tudjak játszani. Az első hely, ahová már nem kölcsönjátékosként érkeztem, Monor volt. Nyilvánvalóan nem könnyű, mert kölcsönben teljesen más szerepelni egy-egy klubban, ezért talán szerencsésebb, ha nem kölcsönjátékos az ember, de fiatalon elkerülhetetlenek az ilyen kompromisszumok.
Nem pánikoltál akkoriban, sosem érezted azt, hogy el vagy késve?
- Mondhatjuk, hogy voltak hullámvölgyek a pályafutásomban. Őszintén szólva, ekkor még az egyetemet is párhuzamosan végeztem, és pontosan a monori időszak kezdetén fejeztem be.
Abban az időszakban úgy érkeztem Monorra, hogy ha nem alakulnak jól a dolgok, és nem indul el pozitív irányba a karrierem, akkor valószínűleg a diplomámmal kezdek el komolyabban foglalkozni. Szerencsére a monori időszak nagyon jól sikerült, és ott végre elindult felfelé a pályafutásom.
Mi az, amit akkor másként csináltál, mint most?
- A hozzáállásom nem változott, mert a filozófiám nagyjából ugyanaz maradt: mindig igyekszem kihozni magamból a legjobbat, és aztán meglátom, hogy az mire lesz elég. Ez akkor is így volt, és most is. Nyilván most már jobban kiismerem magam, és tudom, hogy mi segít igazán.
Ami viszont érdekes, hogy akkor kezdtem el járni sportpszichológushoz, és ezt azóta is folytatom. Lehet, hogy már korábban el kellett volna kezdenem foglalkozni vele, nem pedig csak a monori időszak után, de tény, hogy sokat segített.
Miben segített pontosan? Abban, hogy jobban megértsd önmagad és a képességeidet?
- Átfogóan mondhatjuk, hogy igen, de sok különböző lépést is magában foglalt, kezdve azzal, hogy felismerjem az erősségeimet, elfogadjam magam, még akkor is, ha hibázom, vagy valamelyik játékelemben nem vagyok elég jó, és hogy ezeket kezelve tudjak eredményes lenni.
2018 és 2021 között is folytatódott számodra az útkeresés: a Nyíregyháza, a Haladás és az Ajka játékosa is voltál, végül két évvel ezelőtt, 27 évesen Kecskeméten sikerült bemutatkoznod az NB I-ben. Ezt későinek tartod?
- Nem tartom későinek ezt a 27-es számot, viszont igaz, hogy amikor már elengedtem azt a gondolatot, hogy esetleg NB I-es játékos leszek, akkor sikerült bemutatkoznom az élvonalban, ezzel pedig az álmom vált valóra. Természetesen, ha visszagondolok, jó lett volna, ha bizonyos lépcsőfokokat hamarabb megugrok, vagy gyorsabban fejlődöm, és már a 20-as éveim elején elérhetem ezt a szintet, de ezeket a lépéseket mind végig kellett járnom ahhoz, hogy most itt legyek, és stabilan játszhassak az NB I-ben.
Mekkora egyéni felelősséged van abban, hogy eddig kellett várnod az NB I-es bemutatkozásra?
- Nagy egyéni sikernek tekintem, hisz végig dolgoztam, kitartottam, és sikerült bemutatkoznom az NB I-ben. Természetesen mindig voltak segítők, akik bíztak bennem, és látták bennem a potenciált, ők sokat segítettek a mélyebb időszakokban.
Ért korábban olyan kritika vagy vélemény, ami annyira dacos érzéseket keltett benned, hogy meg akartad mutatni, mire vagy képes?
- Az edzőimtől vagy a szakmában hozzám közel állóktól nem kaptam ilyen jellegű kritikát. Persze, voltak olyan esetek, amikor elváltak az útjaink, és ezek nem mindig estek jól, de komolyabb kritikák leginkább szurkolóktól jöttek. Azokat viszont úgy gondolom, hogy a helyén kell kezelnie egy játékosnak.
Amikor NB II-es játékosként figyelted az élvonalat, eszedbe jutott, hogy te is tarthatnál ott?
- Nem igazán tudtam, hogy pontosan milyen szintet képvisel az NB I, csak egy-egy kupameccs során tapasztaltam meg az első osztályú csapatok ellen. Inkább kíváncsi voltam, amikor pedig eljött az idő, rá kellett jönnöm, hogy sok szempontból például könnyebb is az NB I-ben focizni. Az NB II sokkal fizikálisabb, durvább bajnokság, míg az NB I-ben több a foci, és úgy érzem, hogy ott könnyebben tudok érvényesülni.
Sok olyan utat láttál a másodosztályban, amikor egy játékos a képességei alapján kiugorhatna, de az élet egyszerűen nem úgy dobja a lapokat, ahogy szeretné?
- Természetesen sok olyan csapattársam volt, aki egyértelműen komoly minőséget képviselt, csak valamiért éppen az NB II-ben játszott. Erre jó példa a kecskeméti csapatunk is, amely a másodosztályban még úgy indult, hogy egy középcsapat volt, de sikerült feljutnunk, és ott is rengeteg olyan játékos volt, aki az NB I-ben is megállta a helyét, sőt, voltak, akik a válogatottságig jutottak. Kecskeméten ugye alapból volt egy olyan filozófia, hogy olyan játékosokat kerestek, akiknek esetleg megakadt a karrierjük, vagy máshol nem számítottak rájuk annyira.
Mit szólsz jelenleg a KTE összezuhanásához?
- Sajnálom, hogy idén nem szerepelnek olyan stabilan, mert sok jó barátom van a csapatban, és nekik szurkolok. Az okokat megítélni viszont már nem az én tisztem, nem látok bele.
Érezted a rossz széria valamilyen előjelét az utolsó ottani évedben?
- Fogalmazzunk úgy, hogy a tavalyi szezonban úgy éreztem, hogy a Paksnál jobb helyem lesz, és egy stabilabb NB I-es csapatban tudok futballozni.
Szabó István menesztése hogy érintett? Beszéltél vele azóta?
Engem nagyon meglepett, hogy egy ilyen rosszabb hullám után menesztették. Utána természetesen beszéltem vele, mert jó viszonyt ápoltunk azután is, hogy eligazoltam, és azért nagyon sokat köszönhetek neki, mint ahogy maga a kecskeméti klub is. Nem féltem Pista bá’-t, ő egy nagyon jó szakember, aki biztos megtalálja még a helyét a magyar futballban, és sokat tud majd hozzátenni a jövőben is.
Volt valaha nála keményebb edződ?
- Az biztos, hogy az ő edzései, felkészülései ott vannak a legkeményebbek között, de mindemellett minden egyes edzés, minden egyes gyakorlat pontosan átgondolt volt nála. Egy nagyon tudatos felkészítést kapott tőle az ember.
Szabó István és Bognár György között mi a legnagyobb különbség?
- Két nagyszerű szakemberről van szó, de talán a játékosok kezelése a legnagyobb különbség közöttük. Bognár Györgynél a játékosok jóval nagyobb szabadságot kapnak, de mindkét edző nagyon jól látja a focit és remekül felkészíti a csapatát.
Bognár György fia, Bognár István szerint édesapja jelenleg a legjobban meccselő és a legjobb edző Magyarországon. Egyetértesz vele?
Az biztos, hogy szerintem jelenleg ők ketten (Bognár György és Szabó István - a szerk.) a legjobb edzők Magyarországon. Gyuri valóban egy nagyon jó edző ilyen szempontból, mert a meccselés az, amit nem lehet könnyen tanítani, de ő nagyon jól érzi ezt.
Bognár György alatt több csatár is remek szériát futott, például Varga Barnabás vagy Ádám Martin. Egy támadónak, mint te is vagy, egy ilyen típusú edző az álom, hiszen sok beadás és direkt támadó foci jellemzi?
- Igen, itt valóban kibontakozhatnak a támadó játékosok. Nekem is nagyon tetszett ez a felfogás, amikor Paksra érkeztem, de persze egy kis időbe telt beleszokni a taktikai elképzelésekbe és abba, hogy pontosan mit vár tőlünk a csatároktól. Viszont ahogy telik az idő, egyre inkább ráérzek a stílusra, és nagyon élvezem ezt a játékfilozófiát, ami nagyon élvezetes futballt eredményez.
Vele kapcsolatban a jó hangulatot szokták még kiemelni.
- Mindenki profin odafigyel magára, és nem visszaél a szabadsággal, hanem éppen ellenkezőleg, él vele. Ami a hangulatot illeti, Bognár György öltözőjében valóban nagyon jó a közösség, van sok összetartás, közös program. Munkában természetesen mindenki maximálisan koncentrál és odafigyel, de emellett sokszor látni a csapaton a lazább légkört is. A paksi közeg tényleg különleges ilyen szempontból, a játékosok között erős a kapcsolat, ami hozzájárul a sikeres teljesítményhez is.
A paksi közegnek egy emblematikus alakja továbbá Böde Dániel is.
- Abszolút. Az előzetes információk és a vezetők visszajelzései - amelyek a karakterét dicsérték - teljesen helytállónak bizonyultak. Valóban egy kiváló ember, aki mindig segítőkész az egész csapattal. Ez számomra különösen fontos, mert így rengeteget tanulhatok tőle. Ő partnerként kezel, figyel rám, mivel hasonló típusú játékosok vagyunk.
Minden nap új dolgokat fedezek fel tőle, apró trükköket tanulok, amik segítenek a játékban. Pályán kívül is odafigyel minden egyes játékosra, ő szervezi az összetartásokat és biztosítja a csapat hangulatát.
Személy szerint téged, mint csatártársát miben segít leginkább?
- Ha szükség van rá, mindig odajön, és mond egy-két hasznos tanácsot, hogy mire figyeljek, vagy hogyan fejlesszem a játékunkat. Amikor csalódott vagyok, vagy épp nem érzem jól magam, akkor is segít, például megmutatja, hogyan kell jobban fedezni a labdát, hogyan érdemes átvenni, vagy hogyan kell jól lefordulni. Ezek a tippek rengeteget jelentenek, főleg, ha egy olyan kaliberű játékos adja át őket, mint ő.
Illetve az első napokban, amikor még Kecskeméten voltam és nem költöztem át végleg Paksra, akkor kértem a csapattól, hogy segítsenek szállást foglalni. Dani rögtön felajánlotta, hogy nem kell szállást keresnem, szólt, hogy inkább menjek hozzá. Nagyon kedves volt tőle, mert náluk a vendégszobában aludhattam két éjszakát, vacsoráztunk együtt, ez pedig nagyon jól esett új játékosként.
Magasságod és erős testfelépítésed miatt nem vagy a védők legszebb álma. Ki számodra a NB I legkeményebb védője, aki ellen nem szeretsz játszani?
- Kinyik Ákos ellen nem igazán szerettem játszani, amíg nem lettünk csapattársak. Most talán Belényesi Csabi a legkellemetlenebb ellenfél, valószínűleg azért is, mert nagyon jól ismer.
Habár nem védő, de az újpesti kapussal, Riccardo Piscitellivel is volt két nagy csatád a szezonban. (A teljes történet itt olvasható el.)
- Igen-igen. Úgy gondolom, hogy mindkét gól szabályos volt, vagy legalábbis a másodiknál biztosan nem voltam szabálytalan. Az első gólnál is úgy éreztem, hogy szabályos volt, és a bíró meg is adta. A másodiknál viszont kicsit értetlenül álltam a döntés előtt, de elhiszem, hogy bírói szemmel ez egy nagyon nehéz helyzet volt, és a helyes megítélés valóban nagy kihívás. Belül azonban azt éreztem, hogy egyiknél sem támadtam a kapust.
Műszaki menedzser szakon elvégezted az alapképzést az egyetemen, de nyilatkoztad, hogy nem tettél le róla, hogy visszatérj az iskolapadba. Milyen irány érdekelne leginkább?
- Ha visszakeverednék, akkor valószínűleg egy pénzügy-mesterszak felé kacsingatnék, de természetesen a jövő sok mindent befolyásolhat, jelenleg biztosan a focira koncentrálok.
