13 fordulóval a bajnokság vége előtt még mindig az első helyen álltok, ráadásul a harmadik helyezett Fehérvárt hét ponttal előzitek meg. Most már csalódás lenne, ha nem szereznétek meg az első két pozíció valamelyikét?
- A negyedik hely egyértelműen az lenne, de most már egy kicsit a bronzérem is – kezdte Windecker József a csakfoci.hu-nak. - Az elmúlt években kerülgettük a dobogót, de aztán mindig lecsúsztunk róla. Most annyiban más a helyzet, hogy nincs rajtunk semmiféle nyomás, komoly pontelőnnyel rendelkezünk a Fehérvárral és a Puskás Akadémiával szemben, úgyhogy nyugodtan futballozhatunk.
Mégiscsak ti vezetitek az NB I-et, még ha a Ferencváros jóval esélyesebb is. Az öltözőben azért csak szóba került már a bajnoki cím.
- Nem teszek úgy, mintha nem foglalkoztatna, de próbálunk a realitás talaján maradni. Álomszerű lenne, ha ez megvalósulna, de tudjuk, hogy erre azért kicsi az esély. Tizenhárom forduló van hátra, ami nem kevés, ebből minimum tíz meccset meg kellene nyernünk és még az sem biztos, hogy elegendő az aranyéremhez.
2015 óta a Fehérvár és a Ferencváros vetélkedésébe csak a Honvéd tudott beleszólni. Nagyobb szenzáció lenne a Paks bajnoki címe, mint a Honvédé volt hét éve?
- Sokkal nagyobb. A Ferencváros az elmúlt öt szezont magabiztosan nyerte, nemzetközi szinten is egyre erősebb, egy ilyen Fradit megelőzni szinte egyenlő lenne a csodával. 2017-ben még kicsit más volt a helyzet, a Honvédnak nem volt ennyire komoly vetélytársa.
Az viszont már biztos, hogy neked pályafutásod legeredményesebb szezonja lesz a mostani, hiszen soha nem szereztél még 8 gólt egy bajnoki évadban. Most vagy a csúcson?
- A gólok tekintetében biztosan, de lehet, hogy az összteljesítményemet nézve is.
Ez nagyrészt a vezetőedzőnknek, Bognár Györgynek köszönhető, aki egy egészen különleges posztot talált számomra. alapvetően ugye védekező középpályás vagyok, de sokszor játszom 8-as vagy 10-es pozícióban is.
Természetesen nem szerveznem kell, cselezgetni vagy színezni a játékot. Az a feladatunk, hogy próbáljunk az ellenfél térfelén labdát szerezni, induljak be a kapu elé és az érkező labdákat juttassam a kapuba. Ez egyelőre elég jól működik.
Nagyon jól indult a karriered, az U21-es válogatottnak még csapatkapitánya is voltál, a nagy áttörés viszont nem jött meg. Miért?
- Ha a nagy áttörésen a felnőtt válogatottságot érted, az valóban nem jött össze. Nem mondtam még le róla, de tisztában vagyok vele, hogy 31 évesen, ráadásul úgy, hogy nagyon jó középpályásaink vannak, kicsi az esély arra, hogy én meghívót kapjak.
Sajnos volt három nagyon komoly sérülésem, amiből másnak talán egy is elég lett volna ahhoz, hogy kettétörjön a karrierje, ráadásul mindegyik akkor jött, amikor épp szintet léphettem volna.
2015-ben miután Győrből Újpestre kerültem elszakadt a térdszalagom, hónapokig nem játszhattam, majd, amikor 2018-ban kikerültem a görög Lavadiakoszhoz egy tétmeccs után súlyosan megsérültem, ahogy 2020 őszén is, akkor már a Paks játékosaként. Mindannyiszor teljes értékű játékosként tértem vissza, de fejben nem volt könnyű ezeket feldolgozni.
Ha már szóba került az újpesti időszakod, miután felépültél, jól ment a játék, majd a tulajdonos egy egészen kemény közleményben ment neked. Roderick Duchatelet ezt írta többek között: „Havi nettó 2 millió forint feletti alapfizetést, lakást, kocsihasználatot és étkezést ajánlva szerettük volna meghosszabbítani a lejáró szerződését, amit nem fogadott el.” Miért mérgesedett el ennyire a viszonyotok?
- A tulajdonossal soha nem tárgyaltam, az egyik munkatársával egyeztettem, de az nem hangzott el a számból, hogy én nem akarok hosszabbítani. Valószínűleg félreinformálhatták, de arra emlékszem, hogy köpni, nyelni nem tudtam, amikor elolvastam a közleményt. Sajnálom, hogy nem volt lehetőségünk megbeszélni, azonnal kirakták a második csapatba, majd miután lejárt a szerződésem, Görögországba igazoltam.
Majd onnan kerültél Paksra. Ott teljes mértékben megtaláltad a számításaidat?
- Maximálisan. Pakson telepedtünk le a családommal, most született meg a második kislányunk, szóval nagyon jól érezzük itt magunkat. Nem vágyom sehová, hatalmas a motiváció bennem, hogy valami igazán nagyot alkossunk.
Haraszti Zsolt egy nekünk adott interjúban pont az emelte ki, hogy Pakson a rutinos játékosok is nagyon „éhesek”, nem túlélni akarnak, hanem sikeresek lenni.
- Pontosan így van, ez érezhető a mindennapokban az öltözőben is. Azt a fajta focit, amit Bognár Gyurinál játszunk, nem is lehet rutinból lehozni, nem lehet alibizni. Ha nem harcolsz, nem futsz, nem ütközöl, nem vagy párharcerős, akkor kikerülsz a csapatból.
Szembetűnő, hogy amíg régen a sokgólos meccsek voltak jellemzőek a Paksra, idén ez megváltozott. A Ferencváros mellett a legkevesebb gólt kaptátok, ugyanakkor ti sem rúgtok meccsenként négyet, ötöt. Miért ez a változás?
- Gyuri filozófiáját mindenki ismeri, neki egy 5-4-es meccs jobban tetszik, mint az 1-0-s. Ugyanakkor felmérte, hogy ezzel a kerettel másfajta focit kell játszani, és fontos, hogy minimalizáljuk a kapott gólok számát. Elől most nem vagyunk annyira kreatívak, mint amikor nálunk játszott Ádám Martin, Bognár István vagy Varga Barnabás, sokkal jobban eloszlottak a találatok. Most mindenkinek megvan a szerepe a védekezésben, a támadásban, nagyon fegyelmezett focit játszunk. Ki kell emelnem a kapusunkat, Szappanos Pétert is, aki rengeteget hozzátesz a csapatunk eredményességéhez: ha az ellenfélnek van 4-5 helyzete, ő ezeket nagyon jó arányban hatástalanítja, így az érdemei megkerülhetetlenek abban, hogy sokkal kevesebb gólt kapunk.
Minden jelenlegi és korábbi paksi játékos csak jót és szépet mond a körülményekről, a nálatok folyó munkáról, arról, ahogy a játékosokkal bánnak a vezetők. Tényleg minden ennyire ideális Pakson?
- Nálunk az nem csak egy szólam, hogy nagy család vagyunk. Őszintén megbeszélünk mindent egymással, akár mi játékosok, de ha kell, a szakmai stábbal vagy Haraszti Zsolt ügyvezetővel is. Neki óriási szerepe van abban, hogy itt mindenki jól érzi magát, ráadásul remek érzékkel nyúl bele mindig a keretbe, az újonnan érkezett játékosok pedig pillanatok alatt beilleszkednek.
Számodra mi most a legfontosabb cél?
- Az egyéni ambícióim kevésbé fontosak, csak arra összpontosítok, hogy a Paks minél jobb legyen. Szeretnék nemzetközi kupában futballozni és elérni azt, hogy folyamatosan élcsapat legyünk. Amikor 2019 elején idekerültem, Haraszti Zsolt pontosan azt vázolta fel nekem, ahol most tartunk.
Akkor kicsit távolinak tűnt, kellett egy kis idő, mire elhittem, hogy tényleg eljuthatunk erre a szintre.
Azt pedig soha nem gondoltam volna, hogy Pakson kívül is komoly szurkolói bázisunk lesz, de mára ez a helyzet, az ország minden részén szorítanak nekünk, ami azt bizonyítja, hogy valamit jól csinálunk.
