ZTE - ÚJPEST 0-2
Márton Gábor (ZTE): - Sajnos megint az történt, amiről most már hetek óta beszélünk. Pontrúgásból megint kaptunk egy gólt, azon kívül a 11-es volt, de nagy helyzetükre nem emlékszem. Mi meg valami miatt a kapu előtt egyszerűen rosszakat döntünk, merthogy megint bőven volt lehetőségünk. Nyilván tovább kell gyakorolni, nyilván a játékosoknak rutint kell szerezniük, mert sok a tapasztalatlan futballistánk NB I-ben. Ez egy kicsit ilyen megfoghatatlan dolog, hogy az edzéseken rengeteget gyakoroljuk, beszélünk róla. Ilyenkor meg valahogy úgy látszik, ez így kimegy a fejéből, tehát gyakorolni kell tovább, dolgozni kell tovább, becsületesen dolgoznak a gyerekek egyébként egytől egyig, és azt mondom, hogy a játékra nem is lehet panasz.
Hogy ha lehetőségeket nézzük a két csapat között, az Makó és Jeruzsálem, úgyhogy a játékra lehet építeni, csak pont is kellene már.
Bartosz Grzelak (Újpest): - Valóban 20 perc alatt sikerült döntésre vinnünk a dolgot,
de ha őszinte akarok lenni, az első húsz percben és az utolsó háromban játszottunk nagyon jól. A kettő között ez nem mondható el. Az első 20 percet követően egyáltalán nem futballoztunk megfelelően a pályán, az ellenfelünk sokkal jobban játszott, sokszor a szerencse is a pártunkat fogta, mert számtalan hatalmas ziccerük volt, ami nem ment be - de hát ilyen a futball. A múlt héten jól játszottunk, és csak egy pontot szereztünk, majd gyengébben játszottunk, mégis három ponttal térünk haza.
Nem volt egy könnyű mérkőzés a számunkra, hiszen két döntetlen találkozóból jöttünk, és ma nem az volt a cél, hogy szép focit játszunk, hanem hogy mindenáron szerezzük meg a három pontot. Nagyon büszke is vagyok a játékosokra, hogy egyrészt ezt teljesítették, másrészt pedig, hogy nagyon komoly harcos mentalitással léptek a pályára. De még egyszer ismétlem, többször is óriási szerencsénk volt, ugyanakkor a csapatszellem nagyon jól működött, és ez is volt a kulcsa a győzelemnek.
PAKS - FERENCVÁROS 3-1
Bognár György (Paks): - Büszke vagyok a játékosaimra, mert egyénileg is és csapatszinten is szerintem nagyon jól teljesítettek. A tervünk az volt, hogy az első negyedórát megnyomjuk, letámadjuk a Fradit. Abból indultunk ki, hogy csütörtökön azért egy tétmeccset játszottak, és viszonylag keveset rotáltak. Ez nagyjából bejött, az első félidőben szerintem egész jól játszottunk, a másodikban csak bekkeltünk, tartottuk az eredményt. Azt gondolom, hogy különösen nagy nyomás nehezedett ránk, de olyan minőségi helyzeteket nem nagyon dolgozott ki a Fradi, ami miatt nagyon kellett volna aggódni. Böde előző héten nem edzett végig, mert volt egy kisebb sérülése, ez látszott is a játékán, de mivel a hetet végig tudta dolgozni, ezért döntöttem úgy, hogy 60 percet biztosan tud játszani. És ha az a terv, hogy az első félidőben megnyomjuk, és próbálunk előnyt szerezni, akkor ahhoz ő is kellett, hogy ott legyen a pályán. Annyiban módosult a 60. perctől a játékunk, hogy ugye négy belső középpályással játszottunk a Böde mögött. Aztán nem nagyon tudtuk kihozni a labdát, nem volt, aki fölszedje a labdát, és így a Dani egyedül maradt elől. Ezért kellett a Tóth Barnával együtt a Vargát is behozni, aki azért egy összekötő kapocs volt a középpálya és a center között. Szerintem ez jó döntésnek bizonyult, mert a Varga így több labdát fel tudott szedni üresben.
Tavaly nagyon sok olyan meccset játszottunk, amikor két napot pihentünk a mérkőzések között, és az ellenfél meg egy hetet. És azt én éreztem a meccsen, hogy nem friss a csapatom. Ez most fordítva történt, most volt először, hogy valaki ellen úgy tudtunk pályára lépni, hogy egy hétig készültünk, az ellenfélnek pedig volt két napja regenerálódni. Teljesen mindegy, hogy valaki jobb képességű játékosokkal rendelkezik, azért a mentális és a fizikai fáradtságtól nem tud az ember olyan kiélezett lenni, mintha egy hétig tud erre készülni.
Bárkit meg tudunk verni, bárkitől ki tudunk kapni. Hát ez sok mindentől függ, egy mérkőzés. Nyilván a játékosaink nem gépek, el tudjuk fogadni azt is, hogy kikapunk, mert benne van a játékban, sőt azt is, hogyha többször, de aztán tudjuk, hogy többször megnyerünk majd. Úgyhogy nem nagyon aggódunk egy-egy vereség miatt, és azt gondolom, hogy ez nagyon fontos filozófia. Osváthnak a Győr ellen volt vagy 15 beadása, amiből egy se sikerült. Kihagytam a csapatból. Ugye a helyén a Győrfi játszott, és nagyon jó volt a Videoton ellen a "kisgyerek", de hát nyilván a Kehindével szemben az Osváth sebessége, és mondjuk úgy, hogy védekezőkészsége az mindenképpen jól jött. Nem beszélve arról, hogy szerintem használt neki ez a múlt heti kispad, mert emiatt is látszott rajta, hogy újra azt az Osváthot láttuk, akit az előtte lévő időszakban.
Pascal Jansen (FTC): - Szeretnék gratulálni Paksnak, az első félidő alapján nagyon is megérdemelten vezettek 2-0-ra. Sajnos a mai mérkőzést nem sikerült jól kezdenünk. A félidőben változtattunk három helyen is, hogy kicsit módosítsunk a taktikán és kicsit a mentális dolgokat is rendbe tegyük a pályán, mert sajnos nem nyújtottunk eleget. A második félidőben úgy gondolom, hogy megérdemelten szereztük meg a gólunkat, és elég helyzetet is dolgoztunk ki, hogy akár egyenlítsük, vagy átvegyük a vezetést, de sajnos ilyenkor a csapatok kinyílnak, és egy esetleges kontratámadás benne van a játékban.
(...) egyszerűen nem voltunk ott az első félidőben a pályán. Sokkal agresszívabb volt a Paks, a bal oldalon tudtak támadásokat vezetni. Engedtük őket beadni és lőni és ez egy nagyon nagy mulasztás volt a részükről, de abszolút ilyen játékkal készültünk a Paks ellen.
Hogyha megnézzük a mérkőzéseink első 20 percét, eddig pontosan az ellenkezője történt a pályán, pedig pontosan arra készültünk, hogy hasonló lesz a szituáció Paks esetében is. Hasonlóan jól kellene kezdenünk a mérkőzést, nagyon is meghatározó az első pár perc egy meccsben, a második gól pedig egy sokkal védhetőbb lehetőség lett volna. Sokkal nagyobb tempót kellett volna diktálnunk a pályán, jobban meg kellett volna futtatnunk a Paksot. Nem azt a játékot játszottuk a pályán, amit szerettünk volna.
