33 bajnoki: 15 gól, 6 gólpassz, felnőtt pályafutásod legsikeresebb szezonját éled. Mi állt össze ebben az idényben?

- Ezt nehéz megmondani, ez csak a második teljes idényem felnőtt pályafutásom során. Őszintén, nem könnyű az NB II-ben jól teljesíteni, de már tavaly is egész jó szezont futottam, és ezt idén tudom überelni. Így a szezon végére talán már az egész csapat kifejezetten arra játszik, hogy én megpróbáljak gólt lőni, és szerencsére most olyan időszakom van, amikor jól jönnek ki a dolgok - kezdte Molnár Rajmund a csakfoci.hu-nak.

Melyik gólod számodra a legemlékezetesebb a szezonból?

- Mindegyik gólomat fontosnak tartom, de talán az MTK ellenit emelném ki. Azzal vezettünk 2-0-ra idegenben, ott egy egyéni akció végén találtam be, nagyon megdolgoztam azért a gólért.

Molnár MTK elleni gólja

21 gólban működtél közre, ennek ellenére a Haladás nem tudott harcban lenni a feljutásért. Szerinted mi ennek az oka?

A nyáron sok játékost igazolt a Haladás, én is a bajnokság kezdete előtt egy héttel érkeztem. Eleinte nem ismertük egymást, most kezdem azt érezni, hogy csapatként kezdünk összeérni.

- Nyilván kellene még idő ahhoz, hogy teljesen összekovácsolódjunk. A szezon előtt azt fogalmaztuk meg, hogy szeretnénk az első hatban szerepelni, én azt gondolom, hogy ezt a célt el fogjuk érni. A Haladás egy nagy múltú klub, szeretne visszakerülni oda, ahova tartozik, ezért még dolgozni kell, de a klub jó úton halad.

Vecsésen kezdted a futballt, onnan az MTK-hoz, majd a Honvédhoz kerültél. Hogy emlékszel vissza azokra az évekre?

- Már öt évesen fociztam az óvodában Vecsésen, ahol az ottani edző meglátott, és szólt édesapámnak – aki régebben szintén futballozott –, ő pedig levitt az egyesülethez, ott kezdődött minden. Mindig megvoltak a céljaim. Kezdetben akadémista szerettem volna lenni, az a Honvédnál sikerült, ott bent is laktam az akadémián. Az egy más világ volt, de én szerettem azt az életet, amikor egész nap együtt laktam a csapattársaimmal.

Ki volt a példaképed gyerekként?

- Marco Reus régebben is nagy kedvencem volt, de most is felnézek rá. Sajnos a sérülései sokszor hátráltatták, de ő is nagyjából azon a poszton játszik, mint én. A játékstílusunk nem azonos, de azt tisztelem, hogy végig teljes szívvel a Dortmundért harcolt.

17 évesen aztán légiósnak álltál. Hol figyelt fel rád a Benfica?

- Amikor az utánpótlás-válogatottal Olaszország ellen játszottunk, akkor több játékos-megfigyelőnek is megtetszett a játékom. Ezt követte az U17-es írországi Európa-bajnokság, ahol Izland ellen győztünk és gólt is szereztem. Ott lettek biztosak abban, hogy leigazolnak, bár előtte már voltam kint próbajátékon, ahol meg is feleltem. Ezután még az Eb-n megnéztek élesben, és akkor mondták azt, hogy legyek az ő játékosuk.

Rajtuk kívül még a Fulhamnél voltam próbajátékon, ahol szintén megfeleltem. A gond az volt, hogy a felnőttcsapat pont akkor esett ki a Premier League-ből, emiatt hatalmas játékosmozgás volt, ami érintette a fiókcsapatokat is, ezért úgy döntöttek végül, hogy anyagilag nem érné meg nekik a szerződtetésem.

Mi a legfőbb, amit Portugáliában megtanultál?

- Nagyon hamar felnőttem kint. Egyedül éltem, fiatalon kellett helyt állnom egy idegen országban, magamra voltam hagyva, ezáltal tudatosabb lettem. Ez talán a futballpályán is meglátszik, próbálok minél felnőttesebben gondolkozni.

Mi volt az oka, hogy nem tudtál megragadni kint? Ha most játszanál Lisszabonban, mit csinálnál másként?

A mostani fejemmel jobban sikerülne a légióskodás. Ugye a koronavírus akkor nagyon betett azáltal, hogy csak a felnőttcsapatnak voltak bajnoki mérkőzései. Elég sokat voltam itthon, edzések és meccsek nélkül, és ekkor döntöttünk úgy, hogy hazajövök kölcsönben.

- Úgy érzem, beletettem mindent, amit tudtam, talán egy kis szerencse kellett volna ahhoz, hogy megragadjak kint. Ha nem is a Benficában, de valahol máshol külföldön.

Tervezel még légiósnak állni?

- Igen, abszolút, ezen dolgozom.

Ottani csapattársaiddal vagy edzőiddel tartod még a kapcsolatot?

- Szoktam beszélni még a volt csapattársaimmal, közülük valaki komolyabb helyre került, és sokra vitte.

Illetve Csoboth Kevinnel nagyon sok időt töltöttünk együtt, amikor ő is a Benficában játszott. Két magyar ilyenkor gyorsan megtalálja a közös hangot, jó, ha a saját nyelveden beszélhetsz valakivel külföldön.

Mi a legnagyobb különbség a Benfica akadémiája és az NB II között?

- A fizikalitás. A portugál futball nagyon más, amikor hazaigazoltam, akkor éreztem, hogy itt inkább az erejüket fitogtatják a játékosok. Az NB II-ben élet-halál harc van, különösen a szezon végén. A portugálok inkább futballoznak, sokat cseleznek, sokgólos mérkőzéseket játszanak.

Az NB II-ben 2021 márciusában az ETO színeiben debütáltál, rögtön egy Csákvár elleni góllal, aztán később Győrben az U19-ben és a megyei első osztályban jutottál inkább szóhoz. Hogy értékeled azt a korszakot?

- Jól indult az a győri kaland, de nekem akkor még volt a Benficánál szerződésem és nem szerettem volna hosszútávra aláírni, csak pár hónapra jöttem volna Győrbe. A klubnál ezt annyira nem szívlelték, ezért közömbösen tekintek vissza arra a fél évre. Bár abban a megye I-es csapatban Szuhodovszki Soma, vagy épp a Budafokkal Magyar Kupa-döntőig menetelő Horváth Olivér is játszott. Sokan csak kölcsönben voltunk ott, így az NB III-as feljutásért kellett nekünk akkor harcolnunk.

2021 szeptemberében végleg hazaigazoltál, a Csákvár csapatában egy szezon alatt 10 gólt és 4 asszisztot jegyeztél…

- Bár a mérkőzéseket a Csákvárban játszottam, elég sokat edzettem akkor a Puskás Akadémiával, így ott tudtam fejlődni. Nem mellesleg elég jó szezont futottam, amiben nagyon sokat köszönhetek akkori edzőmnek, Mónos Tamásnak, mert ő bízott bennem, megadta a játéklehetőséget, és ez fontos volt nekem akkor.

Korábban több magyar fiatal is hazatért Magyarországra egy neves külföldi akadémiáról, és felépítette magát. Beke Péter Hamburgból, Csoboth Kevin a Benficából, Schön Szabolcs az Ajaxból igazolt haza és fejlesztett magán. Te is épp ezt az utat járod?

- Mondhatom, hogy igen. Tudtam, hogy több van bennem, nem hiába játszottam a Benfica akadémiáján. Nem jöttek ki jól a dolgok, haza kellett jönnöm, de bíztam magamban, tavaly jó szezonom volt és idén is jól megy a szekér.

A felnőtt focit meg kellett szoknom, de itt vagyok 20 évesen, szeretnék még feljebb lépni, azt gondolom, meg is lesz rá az esélyem.

Mit emelnél ki, mint a legnagyobb erősséged?

- Az egy az egy elleni szituációkat mondanám a legkimagaslóbb erősségemnek és a kapu előtti befejezéseket. Ez különösen most jön ki, hogy a csatár mögötti poszton játszom, ahol szemből tudom a védelemre vezetni a labdát.

Ki a három legkiemelkedőbb játékos, akivel akár klubszinten, akár válogatott szinten együtt játszottál karriered során?  

Jeremy Sarmiento még a Benficában volt csapattársam, ő most az angol Brightont erősíti, vele jó viszonyt is ápolok. Németh Andrást emelném még ki, vele az utánpótlásban játszottunk együtt. Illetve Kata Mihállyal is fociztam együtt, még az MTK-ban. Az ő munkája és robotolása sok mindent megold a középpályán.

Póczik Dávid