A Svédországba való szerződéséről
– Az én szemszögemből is nagyon váratlan volt, eléggé gyorsan alakultak a dolgok. Az ügynökömön keresztül kerestek meg, én pedig az első perctől kezdve élni akartam a lehetőséggel. Mindig is az volt a célom, hogy külföldön szerepelhessek, korábban is voltak érdeklődések irántam, de csak olyan helyre akartam menni, ami valóban előrelépésnek számít, ahol van lehetőségem a játékra és a fejlődésre. Ahogy a két klubnak sikerült megegyeznie, már jöttem is ki – mesélt a gyorsan lezajló ügy hátteréről az m4sport.hu-nak a pályafutása során először légiósnak álló Csongvai.
A gyors debütálásáról
– Egy nap alatt a kezdőben találtam magam és végigjátszottam a mérkőzést. Ennyi idő alatt nehéz megszokni a légkört, igazából annak is örültem, hogy a csapattársaimnak be tudtam mutatkozni. Nagyon pozitívan élem meg, hogy rögtön fontos játékosként számolnak velem, és nem szépen lassan építenek. Persze ezt mindenki, a stáb és én is a helyén kezeli, nem elvárás, hogy egyből tökéletesen megértsem magam a társakkal. Mindenki nagyon segítőkész, és a nyelv sem jelent akadályt, hiszen mindenki tökéletesen beszél angolul.
Ezen a poszton számolnak vele
– Az egész NB I-es karrieremre igaz, hogy egyszer védőként, egyszer középpályásként játszottam. Természetesen itt is pozitívumként tekintenek arra, hogy több pozícióban is bevethetnek, de egyértelműen jelezték, hogy a középpályán szerepeltetnének. Mindkét pozícióban más-más pozitív tulajdonságaim tudnak kijönni, most a fizikalitásommal, az energiámmal talán nagyobb hasznára tudok lenni a csapatnak a középpályán. Ha majd idősebb, rutinosabb leszek, talán védőként még jobb teljesítményt nyújtok majd.
A Vidi elhagyásáról
Nehéz volt távozni, annak ellenére, hogy a profi karrierem kezdete óta arra vágytam, hogy külföldre igazoljak, erről Pető Tamás mindig is tudott. Természetesen megértem őt, nagyon nincs könnyű helyzetben.
A nyáron érkezett az új stáb, utána rengeteg játékos távozott, őket pótolni kellett. Ahhoz képest, hogy újra kellett építeni a csapatot, még ha hullámvölgyekkel is, de sikerült egy olyan őszt produkálni, ami tűrhető volt. Most szintén fontos láncszemeket veszített el a csapat, magamat is beleértve. Arról mindenkit biztosíthatok, hogy követni fogom a csapatot, szurkolok nekik, és nálam nem kérdés, hogy bármennyiszer is kell foltozni a hiányposztokat, bármennyire is nehéz a szezonkezdet, hiszem, hogy képesek lesznek normális szezont zárni.
Újpestről Fehérvárra
Nehéz döntés volt, jó szívvel gondolok vissza az újpesti időszakra, de utólag sem bánom, hogy távoztam. Annak ellenére sem, hogy a klub nagy nyomot hagyott bennem, hiszen ott lettem futballista. Lehet, hogy valaki másként látja, de egyáltalán nem nevezném bukásnak a vidis korszakom, még ha a szponzorcserét követő változások mást is mutatnak.
Az első fél évemben a kiesés ellen harcoltunk és éppen bennmaradtunk, akkor mentálisan nagyon erősnek kellett lennem, hinnem kellett benne, hogy jó döntést hoztam. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen az előző szezonban, még ha nem is sikerült a dobogó elérése, szép eredményt értünk el, jó focit játszottunk, pedig mindenki leírt minket. Persze nem tudom, mi történt volna, ha Újpesten maradok, de az előző év nagyon sokat hozzátett a személyiségemhez és a karrieremhez. A szintlépést, azt, hogy jelenleg itt tartok, a Vidinek is köszönhetem.
Mindkét NB I-es klubjánál cséká volt
– Ki kell mondani, hogy egyik csapat sem a legfényesebb éveit élte, amikor rám esett a választás. Normális esetben nem egy 21-22 éves, feltörekvő játékosnak kell az Újpest csapatkapitányának lennie, ezt tudtuk jó páran. Ettől függetlenül rendkívül nagy megtiszteltetés volt, igyekeztem a lehető legjobban elvégezni a feladatot. Sokat adott az önbizalmamnak, hogy ekkora felelősséget bíztak rám, elhittem, hogy nagy dolgokra vagyok képes. A Vidinél hasonló volt a helyzet, bár már sokkal tapasztaltabb voltam. Olyan karaktert tudtam a fiatalos öltözőbe vinni, ami meghatározó volt. Nagyon büszke vagyok rá, hogy két csapatnál is cséká lehettem, erre nyilván az AIK-nál is felfigyeltek, tudják, hogy vezéregyéniséggé válhatok.
A negatív kritikákról
– Már az Újpestnél megtanultam, hogyan kell ezt kezelni. Más fiatalokhoz hasonlóan először nekem is rosszulesett a kritika, elvette az önbizalmamat, de talán az az egyik erősségem, hogy hamar tudtam erre reagálni. Tudatosult bennem, hogy ezt ki kell zárni, nem szabad vele foglalkozni. Ha meg a csapatot kell képviselni, azt éretten kell kezelni. Nemcsak akkor vagy csapatkapitány, ha egy győztes meccs után meg kell tapsolni a szurkolókat, vagy fel kell emelni a kupát, a rossz pillanatokban is oda kell állni, vállalni kell a felelősséget.
Nagyon sok negatív élményem volt itthon csapatkapitányként, meg anélkül is, de ezt próbáltam mindig a saját javamra fordítani, hogy tanulhassak belőlük. Sosem én voltam a legjobb, legtechnikásabb futballista az NB I-ben, de talán a személyiségfejlődésem miatt tartok itt.
Miben tér el a svéd közeg a magyartól?
– Ki merem mondani, hogy Svédország legnagyobb klubjához igazoltam. A szurkolótábor elképesztő nagyságú, a szenvedélyük egészen hihetetlen. Ha csak a személyes tapasztalatomat, azaz az eddig lejátszott két meccset veszem alapul,
kijelenthetem, hogy ég és föld az itteni szurkolás a hazaihoz képest. Senkit nem akarok megsérteni, minden szurkolót nagyon tiszteltem otthon, de ez egy teljesen más szint.
Az első kupameccsünkön, ahol egy kiscsapat ellen játszottunk, nagyjából 20 ezren voltak kint, hihetetlen élmény volt. Legutóbb talán a derbin játszottam ennyi néző előtt, az itteni átlagnézőszám 30 ezer körüli, a rangadókon 45-50 ezer drukker lesz a stadionunkban. Az, hogy ilyen hangulat közepette játszhatok hétről hétre, nagyban közrejátszott a döntésemben.
A magyar válogatottságról
– Mindig alázatosan és őszintén állok ehhez a témához, más játékosokhoz hasonlóan nekem is a válogatottban való a szereplés a legnagyobb célom. Egyszer már megtapasztaltam azt, hogy milyen a keret tagjának lenni, azóta is motivál, hogy visszakerüljek. Tisztában vagyok vele, hogy csak azért nem fogok meghívót kapni, mert külföldre igazoltam. Ugyanakkor már most érzem, hogy itt mennyivel nagyobb az iram, és bízom benne, hogy ha egy szinttel feljebb is képes leszek a fejlődésre, akkor megkapom az esélyt a nemzeti csapatban.
