A magyar futball rossz irányáról

- Más világ, más anyagi lehetőségekkel. Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész. Ha a gyerekek 9 és 12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, nem lesz belőlük futballista. Hiába építenek nekik pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt és öltöztetik őket szép szerelésbe. A szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában. Ezen lehetne változtatni, ha az élvonaltól az NB III.-ig minden klubot kötelezne az MLSZ, hogy építsen ki partnerkapcsolatot egy általános iskolával és egy gimnáziummal. Az máris 40-80 gyerek egyesületenként, akik kellő óraszámban kapnak képzést délelőtt és délután is. Belőlük lehet labdarúgó. Aki a PlayStationt nyomogatja, abból nem.

Fiai választásáról

- Először is három fiam van, Marci és Bence is kiemelt tehetség a Hertha BSC-ben. Már a középsőt is behívják a korosztályos német válogatott szűk keretébe, de játszatni nem tudják, mert csak magyar papírja van. Ez volt a helyzet Palkóval is, de most, hogy nagykorúvá válik, elintézte saját magának az útlevelet, kettős állampolgár lett. Berlin az otthona, de szívesen hazajár nyaralni a Balatonra meg Pécsre, a nagypapához, felnőttként döntse el, hogy melyik válogatottba megy, ha hívják. A Szent Koronát is megmutattam neki, de nem szólok bele. Palkó egy kreatív támadó, de testben és fejben még gyerek. Marci erősebb felépítésű, védekező középpályás, csapatkapitány az U15-ben, észjátékos, stratéga a pálya közepén. A legkisebb, Bence még csak U12-es, de vagy börtönben köt ki, vagy nagy futballista lesz, olyan karakterjegyei vannak. Már most vezérfarkas, sokszor úgy kell visszafogni.

A meghiúsult Dzsudzsák-transzferről

- Dzsudzsák leigazolására 2015-ben lett volna reális esély, de Törökországot választotta a Dinamo Moszkva után. Ha akkor ide jön, úgy jár, mint Salomon Kalou: rendesen leedzem, és formába lendül. Jót tett volna neki, de limitáltak a lehetőségeink. Balázs olyan sztárjátékos, aki mindig meg volt fizetve, nem várhattam el, hogy a két szép szememért alább adjon az igényeiből. Nekünk mérlegelnünk kell azt is, hogy akit szerződtetünk, azt egy napon haszonnal értékesíthessük tovább, harmincéves kor felett pedig ezzel nem számolhatunk.

Kleinhiesler és Szalai helyzetéről

{div class:widget-box}{module Lájkolj minket!}{/div}- Kleinheislert nehéz betenni egy rendszerbe, ösztönösen játszik, csapong ide-oda. Külön művészet megtalálni a helyét a pályán, azok az idők pedig már elmúltak, hogy valaki szabadon játszik. Meg kell tanulnia alkalmazkodni. Szalai viszont rendkívül fegyelmezett, öröm vele dolgozni. Megdöglik a pályán, leköt két embert, ha kiszolgálják, gólokat is szerez. Ezt a fajta mentalitást még évekig kamatoztathatja a legmagasabb szinten.

A nagy klubok edzői ajánlatairól

- Érdeklődtek nemrég egy igazán nagy klubtól, hogy el tudnám-e képzelni náluk. Azt feleltem, hogy a következő hat-nyolc évben itt szeretnék maradni. Miután a gyerekek kirepültek, ha nem égtem ki, és még kellek valakinek, akkor bármiről lehet beszélni, de egyelőre nincsenek ilyen álmaim, vágyaim. Nem vagyok edzőzseni, mindig mindenért megdolgozom. Rám aggatták a jelzőt, hogy a Bundesliga gyermeke vagyok, és ez tényleg így van, hiszen nagyon régóta ebben a közegben élek.

A teljes interjút itt olvashatod - kattints!