A Teljes terjedelem készített interjút Dárdai Pállal, a jelenleg a berliniek kelet-európai vezető játékosmegfigyelőjeként és nagyköveteként dolgozó magyar szakemberrel. A beszélgetés során több érdekes téma is szóba került (az alábbiakban ebből idézünk), például, hogy miért nem vitte többre az 1996-os, olimpiára is kijutott magyar válogatott, ami kapcsán arra is fény derült, Dárdai szerint mekkora áldozatot hozott Georges Leekens a nemzeti csapatért.
- Nagyon egyszerű. Ezért nem akarta apu azt se, hogy a válogatott kapitányságát átvegyem. Annyira rossz közeg volt, annyira lehúzó. Sajnos a régi generációs újságírókat ez motiválta, nem tudták megérteni, hogy nem vagyunk Puskások, Benék, Albertek. Olyan terhet tettek a játékosokra, olyan mércével néztek, ami nem reális. A ti korosztályotok Lisztesen, Dárdain, Királyon nőtt fel, Fehér Csabiról annyit nem lehetett hallani, mert Hollandiában volt, de a Bundesligát lehetett követni. Szabics Imre is ott volt kicsit Stuttgartban, sajnos utána eligazolt, és sérülései is voltak.
Tehát rajtunk nőtt fel mindenki, de egyikünk se volt akkora, mint egy Szoboszlai. Ezt el kell mondani. Amikor hazamentünk a magyar közegbe, kaptunk három darab zoknit, gatyát és mezt egész hétre, ezt osszátok be. Én vittem kézi mosószert, magamnak mostam. Megérkeztünk nagy önbizalommal, aztán mentünk lefelé, 15 perc után jött az “ébresztő, ébresztő”. Meccs után vagy iksz vagy kikaptál, és alig vártad, hogy a határon gyerünk vissza, ki Németországba, ahol már pacsiznak, hogy de jó, holnap meccs van, visszajöttetek.
- És megint ebben a közegben vagy, ahol roskadsz az önbizalomtól, te vagy a legjobb, minden a segged alá van téve, nincs kifogás, bizonyítani kell. Ezt a részét szépen megcsinálták azóta Magyarországon is, én már tudtam úgy dolgozni, hogy jó pályákon, jó közegben. És sikerült is kijutni egy Eb-re.
A legnagyobb áldozatot és felelősséget Georges Leekens csinálta, mert ott senki nem tudott volna segíteni. Amikor az a generációváltás volt... Ő föláldozta magát. Nekem minden tiszteletem, hogy azt bevállalta, és szerintem tudatosan vállalta be, az elnök úr régi ismerőse volt. Ez egy idősebb emberről lepereg, már nem fog sok mindent dobni az életrajzán. Korrekt módon azt letolta.
- Aztán nagyon jól sikerült Marco Rossi mesterrel a munka, összeállt egy olyan csapat, amelyik kezd beérni, mindig jön egy-két játékos. Nagy húzás volt azért Orbán magyarosítása is, mert sok közünk nincs hozzá. Ez összeállt, lett egy stadion, egy kultúra.
Dárdai azt is elmondta, annak kapcsán is fontos lehet a magyar futballban bekövetkezett változás, hogy fia, Bence melyik válogatottat választja majd felnőtt szinten.
Bence életében - főleg hogy ilyen fiatalon a Bundesligában van - annak kapcsán, hogy mit fog választani, biztos, hogy jót tesz, hogy a magyar közeg most így néz ki. Jó helyen edzenek, jó stadionokban játszanak, vannak jó játékosok, nem egyedül neked kell a világot megváltani. Ez most így rendben van, csak jöjjön mindig még 1-2 játékos hozzá.
Dárdai egy edző legfontosabb tulajdonságairól is szót ejtett, aminek kapcsán a magyar válogatottról is "sztorizott".
- A legfontosabb egy edzőnél, hogy olyan feladatot adj a csapatodnak, amit meg tud csinálni. Ne mutogasd, hogy a Manchester City Pep Guardiolánál hogyan lép vissza, mert ezt háromszor megmutatod, és amikor jön a labda a játékos felé, az belegondol, hogy hogyan is kell csinálni, és ott vége az egésznek.
Nézd meg, mid van, rakd össze, funkcionáljanak a párok. Mert ha megcsinálják, akkor ezt lehet tovább vinni, és olyat is megcsinálnak, amit nem tudnak. De ha fordítva kezded, bajban vagy.
- A válogatottnál azért volt szerencsém, mert a játékosok nagy részével együtt játszottam, és tisztában voltam vele, hogy mit tudnak. Azt is láttam, hogy ezt eddig nem tudták kihozni belőlük, én meg ismertem annyira magamat, hogy kihozom. Szót fogadtak, partnerként kezeltem őket, de persze meg volt húzva a határ, nemcsak haverok voltunk. Nagyon szép pillanatok voltak, nagy élmények.
Örülök, hogy akkor valamibe bele tudtam nyúlni és segíteni tudtam, amit akkor talán senki nem vállalt volna és nem tudott volna megcsinálni.
Dárdai szerint van két örökérvényű igazság, ami alapján érdemes elkezdeni a labdarúgás tanítását a gyerekeknek.
Van két mondás, amit mindenkinek meg kellene fogadnia. Johan Cruyff: "A foci egy egyszerű játék, csak nagyon nehéz egyszerűen játszani". Ez tök logikus, ha elkezded nagyon komplikálni, akkor nagy bajban vagy. De van egy ennél is fontosabb, és erről nem is beszélnek. Garami Józsi bácsi mindig azt mondta: tanítsuk meg a gyerekeket passzolni és helyezkedni.
- Ha megtanítalak helyezkedni, hogyan fordulj, amikor kapod a labdát, már van egy helyzeti előnyöd, és szinte felgyorsulva tudod vinni a labdát, az ellenfél szarban van. Ha állva kapod a labdát, és ő jön rád, akkor előnyben van, mert neked kell reagálni. Ha megtanítalak passzolni és adsz egy jó kemény passzt, és jól helyezkedsz, mi vagyunk az urak. Aztán úgyis kidobja a gép, hogy ki tud cselezni, ki az, aki inkább szerelni, ki az, aki jól fejel. Ha ezt fiatal korban kétszer elmondod, már meg is tanulja a gyerek. Később ezt már nehéz.
A magyar szakember azt is elmondta, miként kell szerinte egy topcsapatnál, és miként egy közepesebb szintűnél munkához látni.
- A nagycsapatoknál nagyon fontos a harmónia, azt kell összerakni. A középcsapatoknál pedig a csapategység: ha kell, kirúgjuk a szögletzászlót, együtt jól berúgunk, nekiesünk az ellenfélnek, bármit is csináljunk, de azt együtt tegyük. Aki meg nem tud valamit, annak sokat ne hazudjál, egy egérnek ne mondd, hogy megeszed az oroszlánt, inkább mondd azt, hogy bújjon el. Nagyon becsapni se szabad a játékost, mert nagyot tud koppanni.
Korábban pedig már beszámoltunk róla, hogy egy esetleges negyedik Dárdai-Hertha-korszakra is reagált.
- Nem lesz, nem lesz (negyedik korszak) - mondta határozottan Dárdai. - Már harmadik sem lett volna, akkor is elmondtam. Megcsináltam, azt mondom, hogy potom pénzért, csak hogy ne érje szó a ház elejét. Az más dolog, hogy ha egyszer majd eljön az ideje, megérettem rá, hogy legyek "sportvorstand" (sportigazgató - a szerk.) vagy menedzser a klubnál. De így, hogy csak edző... Már nem szívesen. Ez nem az a pillanat.
A teljes és igen tartalmas beszélgetés az alábbi videóban látható
