Két héttel ezelőtt, Ricardo Moniz távozása után hagyta el Zalaegerszeget a klub sportigazgatója, Dragóner Attila, aki a csakfoci.hu-nak adott interjújában először beszél távozása körülményeiről. Dragóner elmondja, miért döntött úgy, hogy az edzőváltás után ő is otthagyja a Zetét, amely éppen a kupadöntőre készülhetett, beszél arról, mivel leptek meg mindenkit az őszi szezonban és miért alakult sokkal gyengébben a tavaszi időszak. Elárulja, hogy a megkeresések ellenére miért nem adtak el senkit a télen, hogy mi indokolja a sok edzőváltást az NB I-ben, de egy Magyarországon szokatlan felkészülésről, Ikoba tavaszi góltalanságának részleteiről és arról is nyilatkozik, miért volt borzasztóan megterhelő ez a szezonja. Interjú.
- A helyszínen követted a Budafok-ZTE Magyar Kupa-döntőt. Mennyire volt nehéz mindez azok után, hogy az egész sorozatban részese voltál a menetelésnek, de a fináléban már nem lehettél a csapattal?
- Először visszaugranék ahhoz az időponthoz, amikor Zalaegerszegre kerültem - kezdte Dragóner Attila a csakfoci.hu-nak adott interjúját. - A tulajdonos úrnak és az öltözőben a fiúknak is mondtam, hogy a kupában lehet nagyot alkotni, nagyon komolyan vesszük majd a sorozatot és hiszünk a végső sikerben.
Január első napjaiban, a felkészülés kezdetén az edzői irodában a táblára kiírtam a kupadöntő napjának dátumát. Mindenképp el akartuk hozni a trófeát Zalaegerszegre! Hál’ Istennek bravúrral bejutottunk a döntőbe, utána már biztos voltam benne, hogy meg tudjuk nyerni. A mérkőzés előtt még a tulajdonos úrral megöleltük egymást, mondtuk egymásnak, hogy ez egy közös siker lesz.
- A siker közös, de aznap mégsem tudtál már segíteni.
- A döntő napján tényleg furcsa érzés volt, amikor mentem a stadionba. Tudom, hogy a sikernek rengeteg gazdája van, de ezért a döntőért az egész évben közösen dolgoztunk. Annak nagyon örültem, hogy ennyien elkísérték a csapatot, a játékosokra pedig büszke voltam, mert ez a fiatal csapat hitt a sikerben.
- Az aranyéremből neked is jutott?
- A helyszínen nem, de úgy érzem, hogy gondolnak rám.
- Térjünk rá a zalai távozásodra, vagy inkább - Ricardo Monizzal együtt - a közös távozásotokra. Ha minden igaz, tulajdonosi döntésre kellett mennie a vezetőedzőnek, ezt követően pedig te is felálltál. Miért alakult így?
- Azt gondolom, hogy mind a klub futballfilozófiájában, mind a stratégiában nagy szerepet vállaltunk. Amikor először beszéltem Végh Gábor tulajdonos úrral, akkor egy fiatal, támadófelfogású, szenvedélyes csapatra vágyott, amely persze eredményes is tud lenni. Ehhez olyan edzőre volt szükség, aki a napi munkában nem 8 órában gondolkodik, aki a tréningeken ezer százalékosan ég, és csukott szemmel mennek utána a fiatalok. El kellett hitetni a játékosokkal, hogy rengeteg munkával, hittel és akarattal eljuthatnak a csúcsra. Olyan tehetséges labdarúgókat sikerült beépíteni - Németh Dani, Szalay Szabi, Kovács Barni vagy Klausz Milán -, akik még NB I-es tapasztalattal sem rendelkeztek, mellettük ugyancsak 20-as éveinek elején járó magyarok mellett döntöttünk, akik szintén nem szereztek még sok rutint az élvonalban.
Agresszív futballt választottunk, amellyel sok NB I-es csapatot megleptünk. Nem gondolták, hogy ennyire felvállaljuk a magas presszinget, a támadójátékot. És ez jó ideig működött is.
- Ha csak rajtad múlik, te vártál még volna az edzőváltással? Ricardo Monizzal is bíztál a bennmaradásban?
- Meg sem fordult a fejemben a kiesés gondolata. Tudom, hogy a tulajdonos úr is nagyon sokáig büszke volt mind a játékra, mind a játékosok fejlődésére. Azt a döntést, ami következett, el kell fogadni.
A mai magyar labdarúgásban annyi pénz forog kockán, ha az első osztályból kiesik valaki, hogy ezt nem rizikózhatja meg a tulajdonos. Ahol edzőváltás van, ott ez 70-80 %-ban pozitívan hat a csapatra. Ha ez az arány fordítva lenne, nem lenne ilyen sűrűn változtatás.
- Az eredmények azt bizonyítják, hogy ez a döntés kellett ahhoz, hogy az eredmények pozitív irányba mozduljanak. De egy tényleg jó állapotban lévő csapatot adtunk át, sok minden jól is működött, persze a tavaszi eredmények sajnos nem úgy alakultak, ennek meg is van az oka.
Mi ez az ok? Az őszi jobb szereplés után mi tört meg?
Amikor nyáron elkezdtük a felkészülést, Magyarországon szokatlan, egészen elképesztően intenzív felkészülést csináltak végig a játékosok. Utána mindenki azt hitte, hogy a bajnoki ritmussal ezt a terhelést visszaveszi az edzői stáb. De nem így lett, tovább kellett építeni, fejleszteni a játékosokat, mert különböző állapotban voltak.
- Az ősz így fizikálisan, mentálisan és taktikailag is jól sikerült, megleptük a mezőnyt, és nem is volt sérültünk. Tavasszal ez már nem így folytatódott. Sérüléshullámok következtek, majd szinte az egész csapaton végig szaladt egy betegséghullám, volt 3-4 mérkőzésünk, ahol aki egészséges volt, az a kezdőcsapatban kapott szerepet. Ebben az időszakban különböző állapotba kerültek a játékosok, volt, aki túl lett terhelve, mert sok meccset játszott, volt, aki meccshiánnyal küzdött, fontos emberek hiányoztak és hullámzóvá vált a csapatjáték. Bár olyan játékelem is akadt, amelyben előreléptünk, ezt az eredmények nem tükrözték. Néhány balszerencsés meccset is játszottunk és az azokon elvesztett pontok hiányoztak, hogy a bajnokság záró szakaszában nyugodtabban léphessünk pályára. Persze olyan nincs, hogy valaki ne hibázzon, de próbáltunk hétről hétre tanulni belőle és javítani ezeken.
Mondhatjuk Németh Danit, Szalay Szabit, akik a kupadöntőt eldöntötték, akikkel Ricardo tényleg a mindennapjait töltötte, nem egyszer végzett velük az edzés után pluszfeladatokat egy héten, hanem a hét szinte minden napján ott volt velük, és különböző játékszituációkat gyakoroltak a támadókkal. Szalay konkrétan minden edzés után kinnmaradt, hogy szabadrúgásokat gyakoroljon, nem véletlen, hogy több gólt szerzett már így.
- De nem csak a fiatalok fejlődtek, meg tudott újulni jó néhány más játékos is. Ez a sok munka türelem- és időigényes, de azért rengeteg dolog visszaköszönt, ami büszkévé tesz. Ezzel együtt a csapatjátékunk minősége tavasszal számomra is elmaradt attól, amit vártam.
- Mi volt a fő ok, ami miatt úgy döntöttél, hogy te sem maradsz?
Érzelmi döntést hoztam. Akkor is így volt ez, amikor elfogadtam a ZTE ajánlatát, hiszen rengeteg pozitív beszélgetést folytattunk a tulajdonos úrral, hittünk közösen abban, hogy ez az irány működőképes, és én továbbra is hiszek benne 1000 százalékkal. Elfogadta a döntést, és úgy voltam vele, hogy ha valamit elengedek, akkor már más szerepkört sem tudok betölteni.
- Volt amit kifejezetten megbántál a zalai időszakod alatt?
- Szokták mondani, hogy "nem bántam meg semmit, mindent ugyanúgy csinálnék", na ez az én esetemben nem igaz. Azt persze nem bántam meg, hogy Zalaegerszegre mentem, mert nagyon megszerettem a várost, a közeget. De ez alatt az egy év alatt rengeteget tanultam, és igen, van, amit biztos, hogy nem csinálok majd még egyszer így.
- Mondasz egy példát?
Maradjunk annyiban, hogy intenzív év volt. Nem hiszem, hogy sokakkal előfordul, hogy szinte egy teljesen új csapatot kell összeraknia pár hét alatt, konkrétan a legfiatalabb keretet az NB I-ben, aztán van, hogy levonul a csapata egy incidens miatt, és fent kell tartani valahogy a pályán őket, majd néhány meccsre edzőként is helyt kell állnia.
- Aztán tavasszal a kupában menetelnek, de a bajnokságban már nem, és a végén jön egy edzőváltás is. Ez egy nem túl nagy apparátussal működő klubbal borzasztóan megterhelő, még akkor is, ha közben minden percét lehet élvezni.
- Szó volt arról, hogy a ZTE-nek a stabil működéshez évente értékesítenie kell egy-egy játékost. Télen hallani is lehetett, hogy bejelentkeztek Ikobáért, de Mocsi Attilát is több klubbal szóba hozták. Nem sikerült vagy nem akartatok eladni senkit?
- Kezdjük azzal, hogy elég sok értéket teremtettünk. A felnőtt- és az U21-es, U19-es, U17-es válogatottakba például 10-12 játékosunk is bekerült. Ezek után áron alul nem szabad elherdálni az értékeinket. Ugyanúgy meglesz majd Mocsi Attilára a jelentkező, de Ikobára és akár másokra is. Mostanra egy kupagyőzelem is mögöttük van, de jönnek a válogatott meccsek is, ezek mind értéknövelők lehetnek.
Amennyire lehet, ki kell maximalizálni azt a potenciált, ami egy játékosban rejlik. Persze bíztunk benne, hogy ha Edu (Ikoba - a szerk.) az őszi 10 gólja mellett rúg még 5-6 gólt, akkor a klub a játékéval is jól jár és anyagilag is. Ugyan kevesebb gólt lőtt tavasszal, de szerintem a nyáron is lehet értékesíteni a játékosokat, hiszen nyáron nagyobb a piac.
- Ikoba gyengébb tavaszi teljesítményében nem volt benne, hogy az átigazolási lehetőségek elvitték a fejét?
Sok minden elvitte Edu figyelmét a téli szünetben.
- Végülis úgy döntött, döntöttünk, hogy marad, utána lett egy sérülése, pont azért, mert a sok sérült és betegség miatt túl lett játszatva. Lehetett látni, hogy nem úgy megy neki, mint ősszel, de nagyon akart bizonyítani, és sokat dolgozott azért, hogy visszanyerje a formáját.
- Milyen reakciókat kaptál a szakmában, amikor biztossá vált a távozásod?
- Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, sokan mondták, hogy bárcsak 14-16 csapatos lenne az élvonal, akkor ezt a futballfilozófiát, stratégiát tovább lehetett volna vinni, és a Zalaegerszeg lehetett volna a példa itthon arra, hogy ennyi fiatallal is lehet eredményesen dolgozni.
- Mik a következő tervek? Vannak lehetőségeid?
- Azt, hogy merre visz az utam, még nem tudom. Most volt hosszú idő után pár szabadnapom, amikor édesapámmal és a családommal el tudtunk menni horgászni. Csütörtökön reggel indulok Olaszországba, meglátogatom a kisebbik fiamat (Dragóner Áron az olasz Empoli utánpótlás-játékosa - a szerk.), de bejárom a környékbeli klubokat is, tehát egy tanulmányúttal is összekötöm. Jövő héten befejezem a tanulmányaimat a DoublePass sportigazgatói képzésen is. Más jellegű elfoglaltságok ezek, de hiszek magamban és abban a munkában, amit eddig beletettem a karrierembe, akár Zalaegerszegen is.
Budai László
