A Debrecen 109-szeres magyar válogatott játékosa, Dzsudzsák Balázs Katarban a Mandinernek adott interjút, amelyben több érdekes témáról beszélt, többek között arról is, hogy látja a nemzeti csapattal való kapcsolatát, tényleg a görögök elleni volt-e az utolsó meccse.
Mit mondhatnék? Én remekül érzem magam, erősnek és motiváltnak is – a kapitány is elmondta, hogy most nézek ki a legjobban, mióta itthon vagyok –, de anno elfogadtam Marco Rossi döntését, amikor nem hívott a válogatottba. De én úgy vagyok ezzel, hogy ha ötven- vagy hatvanévesen kellene jönni a válogatottnak bármiben segíteni, én azonnal ugranék, nálam nem létezik az a fogalom, hogy lemondani a válogatottságot.
- Éppen ezért nagyon hálás vagyok most az elnökségnek, Marcónak, a szövetségnek, hogy ezt a mérkőzést megkaphattam. Mindig számíthat rám a magyar labdarúgás, ha csak tanácsra vagy bármi egyébre is volna szükség, én itt leszek. De elfogadtam, hogy a pályafutásom ezen szakasza most lezárult.
A már egyedüli rekorder Dzsudzsák arról is beszélt, miért volt fontos neki a csúcsdöntés.
- Nem a 109 volt valójában a fontos, hanem a tény maga, hogy most van egy olyan új rekord, ami talán a következő generációt, Szoboszlaiékat, Nagy Ádámékat képes lesz motiválni, hogy meg akarják majd ezt dönteni. És tényleg nem azért mondom, de mást nem is mondhatnék a magyar labdarúgásból, mint Puskás Öcsit, aki hatalmas példakép volt nekem. Nálam sokkal jobb játékosok sem jutottak idáig és ehhez nyilván kell a genetika, és hatalmas szerencse is, hogy igazán soha nem voltam komolyabban sérült. Éveket sosem kellett kihagynom, legfeljebb egy-egy meccset. És a 109 azért is extra talán, mert én egyszer voltam Eb-n, és abban az évben volt plusz négy meccsem összesen, de azért olyan évek is voltak ebben, amelyek igencsak átmeneti időszakát jelentették a magyar focinak.
A Hollandiában, Oroszországban, Törökországban és az Egyesült Arab Emírségekben is légióskodott futballista saját legfontosabb tapasztalatát is megosztotta.
Az elengedhetetlen, hogy képes legyél kitűnően alkalmazkodni, akárhol vagy, hogy befogadjanak a társak, hogy talpra essél, mindegy, honnan dobnak le. Úgy kerültem ki anno Hollandiába, hogy egyetlen angol könyvet vittem ki magammal és valamit ugyan értettem abból, amit mondtak, de megszólalni nem mertem.
- De amikor Issaksontól kezdve Toivonenig mindenki elkezdett beszélni hozzám a csapatebédlőben ezerféle akcentussal, és kérdezték, hogy én miért nem beszélek, akkor mondtam, hogy mert nem tudok (nevet). Szóval elkezdtem, és hibáztam és hibáztam, de legalább gyakoroltam és a pályán is ugyanilyen voltam, vagyis ha egy az egynél hibáztam is, olyan magabiztossággal igyekeztem legközelebb ezen javítani, hogy erre mindenki felfigyelt.
Dzsudzsák az elmúlt napokban számos legendás futballista társaságában volt látható, ahol sokan barátként fogadták.
Nagyon jó érzés azt megélni, hogy ez az a szint, ahol nem az anyagiak, nem a hőzöngés, nem a kapcsolatok számítanak, hanem itt a vébén, egy ilyen legendákkal teli környezetben csak akkor vesznek komolyan, ha letettél valamit az asztalra.
- S ha módodban állt olyan játékosokkal egy csapatban játszani, akik maguk is igazi legendák. Tegnap, amikor indultunk a Legendák meccsére (ez a Legend’s Cup, a FIFA szervezésében a világbajnokság alatt zajló, egykori legendák meghívásával zajló minitorna - a szerk.), ültünk ott Kevin Kurányival és leballagott a lobbiba Roberto Carlos és odaszólt nekem, hogy „ugyanaz ám a számom még mindig!” és szó szerint számon kérte, hogy miért nem hívom fel (nevet). Így aztán együtt buszoztunk a stadionba és vissza, végig beszélgettük az utat, ott pedig Samuel Eto’o-val találkoztunk és beszélgettünk egy jót. Fantasztikus érzés, hogy nemcsak tudják a nevem, de úgy érzem, hogy a világ legjobb játékosai befogadtak. És 5-6-7 év elteltével is tudnak hova tenni, van miről beszélgetnünk, és az sem titok, remélem, előbb-utóbb én is meghívót kapok ebbe a nagyszerű és legendás társaságba.
Végezetül azt is elmondta, mi motiválja még a klubfutballban.
- A Debrecennel kupát kell nyernem, az az egy trófeám még hiányzik. A Puskásban játszani újra?! Naná, hogy ott akarok lenni és megnyerni végre a hiányzó Magyar Kupát!
A teljes interjú itt olvasható el
