Tanulságos és kacskaringós karrier áll az élvonalba berobbant Kecskemét 27 éves csatára, Tóth Barna mögött, aki Újpestről indulva a Honvéd, a Siófok, a Monor, a Nyíregyháza, a Haladás és az Ajka érintésével jutott el az előző szezonban - akkor még NB II-es - Kecskemétre, és éppen akkor vált élvonalbeli labdarúgóvá, amikor már elengedte az NB I-et. Erről és több érdekes témáról is beszélt Tóth Barna a hiros.hu-nak adott interjújában. Többek között arról is, mennyire határozta meg a játékstílusát a 198 centiméteres magassága, és hogy miért ment erre majdnem rá a karrierje.
– Nagyon nagy mértékben (meghatározta a játékstílusomat). Olyannyira, hogy emiatt egyszer majdnem abba is hagytam, még Újpesten.
Amikor 16 évesen egy év alatt 15-20 centit nőttem, akkor ennek hatására szétesett a mozgásom. Kikerültem a kezdőcsapatból, nagyon csalódott voltam. Úgy gondoltam, jobb lesz, ha inkább a tanulásra koncentrálok. De nem engedtek el.
- A szakmai vezetők azt mondták, annyi edzésre jövök el, amennyire akarok. Ha tanulnom kell, maradjak nyugodtan otthon, de ne hagyjam abba a focit. És igazuk lett: alig fél év múlva visszakerültem, nem is a saját csapatom kezdőjébe, hanem felvittek az idősebbekhez. Utolértem magam fizikálisan. Azóta is alapvetően meghatározza a játékomat a magasságom. Dinamikailag, fürgeségben nyilván nem tudom azt hozni, mint az alacsonyabb játékosok, de erőben, fejelésben én tudom hozzáadni azt a pluszt. Védőkben kapok hozzám hasonló alkatú játékosokat, akikkel küzdhetek, de jó is az! - mondta Tóth Barna.
Az ebben a szezonban 18 NB I-es meccsen egy gólig és három gólpasszig jutó támadót arról is kérdezték, mennyire kell odafigyelnie az étrendjére, valamint az alkoholfogyasztásra.
– Ez egyéni. Én egy kicsit lazább vagyok ilyen szempontból. Szerencsére hízásos problémáim sosem voltak. Vannak fő szabályaim, hogy mire figyeljek, de nem vagyok túl fafejű. Ha például nagyon megkívánok egy hamburgert, akkor eszem egyet. De próbálok nem sütizni, sok cukrot vagy rosszabb szénhidrátot kevésbé bevinni, nem túl zsírosan enni. Alapvetően nem iszunk alkoholt bajnoki szezonban. A mester egy-egy győztes meccs után – attól függően, hogy mikor lesz a következő – néha engedélyezi, hogy megigyunk mondjuk egy, vagy maximum két sört. A bajnoki szezonon kívül mehetünk bulizni, és kicsit lazábban kezelhetjük ezt a témát.
Őszintén: egy pohár bort, ha otthon vacsorázom a barátnőmmel, akkor van, hogy megiszom, de két pohárral már nem, mert azt másnap az edzésen konkrétan érezném az izomzatomon.
Tóth Barna a Műegyetemen korábban műszaki menedzserként végzett, és később szeretné tovább folytatni tanulmányait. Jelenleg azonban 100 százalékig a futballra koncentrál, főleg azok után, hogy végre sikerült eljutnia az élvonalba.
– Újpesten nevelkedtem, és bíztam benne, hogy bekerülök a felnőttcsapatba, de ez nem sikerült. Átmentem a Honvédba, még utánpótlás szinten. Ott jól indultak a dolgok, kaptam profi szerződést. Akkor épp Rossi volt ott az edző a felnőtt, NB I-es csapatnál.
De kicsit talán későn érő típus vagyok, és mire azt éreztem, hogy képes lennék bekerülni a felnőttekhez, addigra már kikerültem a „fiatalszabályból”, és onnantól már nem voltam érdekes a felnőtt csapatnak. Ekkor kezdődött el az NB II-be való kölcsönadogatás.
- Később Monorra igazoltam, ekkor a Honvéddal már szerződést bontottunk. Ott már egy kicsit csalódott voltam, és átértékeltem a pályám. Arra jutottam, hogy megpróbálok a legtöbbet kihozni a focis karrieremből, élvezni a játékot és próbálok minél többet fejlődni ahelyett, hogy az NB I-et kergetném, mert az csak fölösleges stresszt és nyomást helyezett rám, miközben egyre távolabbi álomnak tűnt. Több igazolás következett, majd végül Ajkáról kerültem Kecskemétre másfél évvel ezelőtt. Azzal a céllal érkeztem, hogy egy jó szakmai közegben stabilan játsszak és fejlődjek, az NB I-et már elengedtem. Az, hogy feljutottunk az első osztályba, és ilyen jól szerepelünk, az álom kategória számomra. Amióta itt vagyok, minden nap csak úgy csodálkozom, hogy mit viszünk véghez.
A teljes interjú itt olvasható
