Mennyivel másabb manapság edzésre járni Kozármislenyben, mint 5 hónappal ezelőtt, amikor az osztályozón múlt a bennmaradás?

– Teljesen más, össze sem lehet hasonlítani. Nagyon egyben van a csapat, az előző idényben ugyanezt nem mondhattuk el, de végül elértük a célunkat. Nagyon hamar összekovácsolódtunk ezúttal igazi csapattá, tavaly ez a kohézió nem volt meg, most megvan. Ugyanaz a helyzet, mint amikor két évvel ezelőtt veretlenül feljutottunk az NB III-ból. Az előző szezonban valami hiányzott, sajnos nem tudom megmondani, hogy micsoda, de az biztos, hogy nem alkottunk ennyire erős közeget. A szurkolókon is érezhető a fociláz, nagyon látszik ez a létszámon, igaz ezzel az előző kiírásban sem volt baj, akkor is nagyon jó közönségünk volt, de az, hogy ebben a szezonban szinte majdnem minden hazai mérkőzésen telt ház van, az csodálatos. A legutóbbi találkozónkon például nagyjából -2, -3 fok lehetett, de így is rengetegen voltak, illetve azt is fontos kiemelni, hogy a kilátogató szurkolók legalább fele helyi.

A két évvel ezelőtti és a mostani csapatban van egy közös pont: Aczél Zoltán a vezetőedző.

– Nagyon sok mindent ad a csapatnak, óriási érdemei vannak a mostani szereplésünkben is. Nagyon látszik rajta, hogy dolgozott már magasabb osztályban és hogy a válogatottnál is volt edző, illetve hogy focizott is az élvonalban. Rendkívül jól át tudja adni nekünk az edzéseken és a meccseken is a taktikát, és szinte minden szituációt érthetően, jól el tud magyarázni.

A valós erőviszonyokat jelzi most a tabella?

Remélem, nem fog senki megsértődni a társak közül, de szerintem a válasz erre egyértelműen az, hogy nem. Szerencsére a foci azonban összetettebb sportág annál, hogy a tabellán az jelenjen meg, hogy melyik klubnak mekkora a költségvetése, kinek mekkora a fizetése. Ezt a pályán el lehet tüntetni, és a szívünkkel, a lelkünkkel, a hozzáállásunkkal el is tudtuk tüntetni eddig ezeket a különbségeket.

Mire lehet képes a Kozármisleny a szezon végén?

– A szezon előtt az volt a célkitűzésünk, hogy legyen meg a bennmaradás, és én jelenleg is azt mondom, hogy amíg nem érjük el az ehhez szükséges minimális pontszámot, addig továbbra is ez a célunk. Az öltözőn belül természetesen már esett szó egymás között ennél merészebb célokról is, én például személy szerint nagyon örülnék annak és azért fogok harcolni, hogy sikerüljön az első öt között végezni. Ha képesek leszünk kiegyensúlyozott teljesítményre, akkor ez akár még össze is jöhet, de ennél merészebb dolgokról, mint például a feljutás, szerintem felesleges álmodozni, mi is tisztában vagyunk azzal, hogy mik a lehetőségek itt Mislenyben, illetve azt sem tudom, hogy a tulajdonos úr vállalná-e egyáltalán a legmagasabb osztályt.

15 meccsen 11 gólt szereztél. Mi az, ami nagyon összeállt neked?

– Ez legfőképpen a csapat érdeme, illetve az, hogy ebben az idényben nem hátráltat sérülés. Nagyon sokat köszönhetek a társaknak, remekül kiszolgálnak és szerencsére elég jó százalékban értékesítettem eddig a helyzeteimet, illetve olykor én is kiszolgálom őket. Bízom benne, hogy még közel sincs vége, szeretnék én is minél jobban teljesíteni és sok gólt szerezni még, de ehhez nélkülözhetetlen lesz a csapat is. Pontos számot azonban nem szeretnék mondani, hogy hány rúgott góllal lennék elégedett, a szezon előtt sem határoztam meg semmi ilyesmit, csak az számít, hogy minél több mérkőzést megnyerjünk és minél előrébb végezzünk. Az azonban kijelenthető, hogy ez életem szezonja eddig.

Az NB III-ban voltak már olyan szezonjaid, amikor 10 vagy 20 gól felett végeztél, az eddigi legerősebb NB II-es idényedben azonban 3 találatig jutottál. Valaminek mégis kellett történnie...

– Aczél Zoltán bizalma mindenképpen fontos, azt folyamatosan megkapom tőle és ezt nagyon élvezem, úgy gondolom eddig élek is vele, vissza is adok számára valamit. Az előző edzőknél talán nem volt ekkora fokú a bizalom felém, de úgy különösebb tényezőt nem tudnék kiemelni, talán csak még azt, amit már említettem is, hogy ebben a szezonban szerencsére nem hátráltat sérülés. Az előző idényben kétszer négy hónapot is kihagytam.

Jelenleg 30 éves vagy. Ott motoszkál a fejedben, hogy akár NB I-es szerződést is kaphatsz, ha ilyen ütemben jönnek végig a gólok?

Őszintén megmondom, hogy igen, nagyon szeretném kipróbálni magam az NB I-ben, egy régi álmom. Már egy kicsit úgy éreztem az utóbbi időszakban, hogy nagyon messze vagyok ettől, de most bízom benne, hogy a csapatnak és nekem is lesz egy jó szezonom, és érkezik megkeresés az élvonalból. Szívesen megnézném, milyen az a közeg, a légkör.

Egy-egy felkészülési vagy kupameccsen előfordult, hogy játszottam már NB I-es csapat ellen, de az, hogy az ember folyamatosan NB I-es együttesek ellen lépjen pályára és minden nap NB I-es csapatnál vegyen részt edzésen, az teljesen más lenne.

Van olyan NB I-es csapat, vagy NB I-es edző, akinek a felfogása közel áll hozzád? Korábban például Szabó Istvánnal (KTE) és Márton Gáborral (ZTE) is dolgoztál együtt.

– Így igaz, de különösebb megkeresés egyelőre nem érkezett a részükről sem, majd meglátjuk, mi fog történni, egyelőre nem szeretnék még ezzel foglalkozni, sok idő van hátra a szezonból. Nem nézegetem, hova tudnék elmenni, ki szeretném hozni az őszi szezon hátralévő meccseiből a maximumot.

Hogyan látod, miért nem sikerült még bemutatkoznod az NB I-ben 30 éves korodig? Külső tényezők befolyásolták ezt, vagy saját magadban keresed az okokat?

– A sérülékenységem mindenképp befolyásolta ezt. Amikor még korábban feljutottunk az NB III-ból, jöttek a sérülések, nem tudtam igazán megmutatni magam, nem úgy alakultak az eredményeink sem, valami nem állt össze és a kiesés ellen küzdöttünk, pedig volt már korábban is jó csapatunk az NB II-ben. Mindig rosszkor jöttek a sérülések, nem NB III-ban, hanem pont akkor, amikor magasabb osztályba kerültem.

Még valamit azért idehoznék, amikor ugyanis készültem erre az interjúra és beszéltem néhány emberrel rólad, volt, aki megemlítette, hogy későn érő típus vagy és csak mostanra nőtt be a fejed lágya. Szerinted mire gondolt az illető?

– Valóban lehet benne igazság, a helyzetkihasználásban volt hova fejlődnöm, illetve a játékérettségben is, most már sokkal jobban kiszolgálom a társakat, mint korábban. Sokkal jobban edzek és többet melózok, fiatalkoromban nem igazán készültem úgy az edzésekre, úgy voltam vele, hogy bármikor bárkit lefutok, de a hozzáállásom sajnos nem feltétlenül volt profihoz méltó. Nem igazán kedveltem az edzéseken a fitnesz részt, az erősítéseket, az utóbbi időben viszont beláttam, hogy ez rendkívül fontos része a focinak, emiatt is jöhettek a súlyosabb sérülések az NB II-ben. Amíg NB III-ban meg tudtam mindent csinálni sérülés nélkül úgy, hogy az edzés ezen részeit elcsaltam, addig az NB II-ben ez megbosszulta magát. Mostanra viszont már teljesen más a hozzáállásom, jobban összeállt az életem is, teljesen megnyugodtam.

Volt olyan időszak, amikor közel álltál ahhoz, hogy NB I-es legyél?

Amikor a 2016/17-es szezonban kiestünk a Kozármislennyel az NB II-ből, akkor volt egy NB I-es ajánlatom, a Diósgyőr megkeresett, de aztán valamiért nem jött össze.

Azt is mondták rólad, hogy te vagy az öltöző hangadója, jó irányba viszed a társaságot.

– Örülök, ha így gondolják és kívülről is ez látszik. Már én is a rutinosabb játékosok közé tartozom, igyekszem sokszor kinyilvánítani a véleményemet, összetartani a csapatot és egy irányba terelni mindenkit. A találkozók után is igyekszem összefogni az ünneplést, van egy dalunk, amit minden siker után eléneklünk és általában én vezényelem ezt.

Néhány héttel ezelőtt a 18 éves húgod végezte el a kezdőrúgást. Családcentrikus ember vagy?

– Mindenki nagyon közel áll hozzám, a húgom, a nővérem, a feleségem és az ő családja is. Majdnem minden meccsen a lelátón foglal helyet 6-8 ember a családból, a feleségem például szinte az összes idegenbeli találkozót is a helyszínen nézte végig. Most minden klappol, minden tökéletes körülöttem.

Hétfőn következik az éllovas Nyíregyháza elleni rangadó, amit a tévé is közvetít. Mit vársz a meccstől?

– Nagyon élvezetes mérkőzést várok, bízom benne, hogy jól felkészülünk és betartjuk a taktikai utasításokat, és egy sikeres találkozó lesz. Szerintem a csapatunk nagy része nem játszott még olyan tv-s meccsen, amit az egész ország láthat, nekem szerencsére volt részem ebben már többször is. Itt most mindenki megmutathatja magát, felfigyelhetnek néhány játékosra, úgyhogy ez plusz motivációt jelent, nem is emlékszem, mikor volt utoljára Kozármisleny-meccs a tévében. Erre a szituációra is fel kell készíteni a fiatalabb csapattársaimat, már beszéltünk is erről egymás között, meg fogom nyugtatni őket, hogy ettől függetlenül ez egy ugyanolyan találkozó lesz, mint a többi, ugyanúgy élvezni kell. Ez csak játék, ezt sokan elfelejtik még a legmagasabb szinteken is, aki ezt nem élvezi, az ne menjen focistának. Persze, van nyomás, sokan láthatnak minket a tévében, el lehet adni magunkat, de nem szabad, hogy ez görcsössé tegyen minket.