A válogatott szünetet követően a hétvégén folytatódik az NB I 2024/25-ös kiírása. A bajnokság végéig már csak kilenc forduló van hátra, az élmezőny pedig továbbra is nagyon sűrű, könnyen elképzelhető, hogy a végletekig kiélezett lesz a bajnoki címért folytatott versenyfutás - jelenleg első a Puskás Akadémia 48 ponttal, mögötte következik a Ferencváros 46-tal és a Paksi FC 44-gyel.
A jelenlegi állás szerint tehát reális esélye van annak, hogy a zsinórban hat bajnoki címet követően letaszítják a trónról az FTC-t, ami azzal is járna, hogy magyar edző emelheti magasba a trófeát, hiszen a felcsútiakat a szlovák-magyar kettős állampolgárságú Hornyák Zsolt, a tolnaiakat pedig Bognár György irányítja.
A Csakfoci ezért megvizsgálta, mikor fordult elő utoljára, hogy magyar szakember nyerte az NB I-et. Ehhez egészen a 2013/14-es szezonig kellett visszamennünk, akkor ugyanis Kondás Elemér zsebelte be a DVSC-vel az aranyérmet a 16 csapatos magyar élvonalban.
A külföldi edzők dominanciája nyilván azért sem meglepő, mert a Fradinál 13 éve nem neveztek ki véglegesen magyar szakembert - Máté Csaba többször is csak megbízottként dolgozott -, és a sokáig konkurens Vidinél is jó ideig a külföldi edzők voltak képben, amikor reálisan a bajnoki címért harcoltak.
Kondást követően csupa külföldi szakember következett, Joan Carrillo a Vidivel, Thomas Doll az FTC-vel, Marco Rossi a Honvéddal, Marko Nikolic a ugyancsak a fehérváriakkal ért el elsőséget, míg az előző hat idényben a Fradinál háromszor Szergej Rebrov, kétszer Sztanyiszlav Csercseszov, egyszer pedig Dejan Stankovic lett a bajnok edző. Ha pedig a mostani szezonban is folytatódik a kilencedik kerületiek hegemóniája, akkor Robbie Keane a külföldi bajnok szakvezetők sorát is gyarapíthatja.
Ha a Magyar Kupát nézzük, ott már sokkal több honi tréner sikerét könyvelhettük el az elmúlt években. Nem is kell messzire visszatekinteni, az előző kiírást Bognár György nyerte meg a Paksi FC-vel, míg azt megelőzően Boér Gábor volt sikeres a ZTE-vel, de a 2019/20-as kiírást is egy magyar edző nyerte meg a Honvéddal Pisont István személyében. (Cikkünk a táblázat alatt Kondás Elemér megszólalásával folytatódik)
Az utóbbi évek bajnok edzői az NB I-ben
Fotó: Transfermarkt
A Csakfoci a fentiek apropóján megkereste az utolsó, magyar bajnok edzőt, Kondás Elemért, akit a mostani bajnokság esélyeiről, akkori csapatáról és fennálló rekordjáról is kérdeztünk.
Kondás Elemér: Óriási a nyomás ilyenkor, ezt nem egyszerű kezelni
Hosszú idő után ismét van esély arra, hogy magyar edző legyen az NB I bajnoka, a tabella első három helyezettje négy ponton belül van, és két klubot magyar tréner irányít. Ön hogy látja, tényleg reális az esély?
- Igen, idén tényleg van sanszuk arra, akár mindkét csapatnak, hogy odakerüljenek - kezdte Kondás Elemér a Csakfocinak. - Bár tegyük hozzá, hogy a Fradinak nincs már nemzetközi kupameccse, így csak a bajnokságra tud koncentrálni. Úgy érzem, a Puskás és a Paks is masszív csapat. Igaz, előbbinek 1-2 meccse most nem úgy alakult, ahogy eltervezték, és az is kérdés lesz, hogy bírják majd a nyomást.
Mert ebben a szakaszban már minden meccset meg kell nyerni, ezzel együtt a nyomás is jön ilyenkor, amit nem egyszerű elviselni, ezt tapasztalatból tudom.
Hornyák Zsolt vagy Bognár György tudja levenni jobban ezt a terhet a játékosai válláról?
- Mindkettőt kiváló edzőnek tartom, bár nem egyforma típusúak. Gyuri kicsit lazább, másképp látja a futballt, mást vár a csapatától, míg Hornyák Zsolt jobban szervezi a focit, ebben bízik inkább. Mindkét csapat jó állapotban van, de nem szabad elfelejteni a Fradit, amelynek nagyon erős a kerete és minden erejét az NB I-re mozgosíthatja.
A Puskásnál kimondott cél a bajnoki cím, Pakson viszont (egyelőre?) nem. Utóbbi klub tud még mindig “kívülálló” lenni, ezzel levéve a nyomást magáról és a szélsőpályáról behúzni az aranyat?
- Pont az lesz a kérdés, kinek mi a célja. A Puskásnál kijelentették, hogy bajnokok akarnak lenni, az viszont kérdés, hogy a Paksnál mi lesz a prioritás.
Lehet, hogy számukra a nemzetközi kupaszereplés is tökéletes eredmény, emiatt nem kell annyira görcsölni, és ebbe a helyzetbe még az is benne van, hogy bajnokok lesznek. Óriási a nyomás ilyenkor a vezetőkön is és a játékosokon is, nem egyszerű ezt kezelni. Jó, ha vannak olyan játékosai az embernek, akik már nyertek bajnokságot.
Ön is rájuk támaszkodott a 2013/14-es szezonban annak idején?
- Hál’ Istennek nagyon egységes csapatot irányíthattam és egy jó közösség is volt Debrecenben, ahol egymásért küzdöttek a fiúk. Előttem az a DVSC már ötször is bajnok volt, abból a csapatból azért nekem is voltak ott játékosaim. Tulajdonképpen nem is volt kimondva, hogy bajnoknak kell lennünk, célként a nemzetközi kupaszereplést tűzték ki, viszont mi úgy voltunk vele a bajnokság vége felé, hogy ha már idáig eljutottunk, akkor húzzuk be az aranyat. Az utolsó fordulókban több olyan fordulópont is akadt, amelyekből jól jöttünk ki, ott már megvolt persze a nyomás, nem is a vezetőség részéről, inkább saját magunk részéről, hogy ha már ott állunk a kapujában, akkor nyerjük is meg. Ugyanez volt, amikor veretlenül akartunk NB I-et nyerni: hiába szereztük már meg az aranyat, az utolsó fordulókban el akartuk érni a veretlen szezont és sikerült is.
Hogy áll ehhez az egyre régebb óta húzódó rekordhoz? Örül, hogy az Ön nevéhez fűződik az utolsó, magyar edző által nyert arany vagy már átvehetné valaki a stafétát?
- Nem kell, hogy átvegyék, nincs ezzel probléma (nevet). Egy időben elmentek a klubok a külföldi edzők irányába, úgy néz ki, most ismét lehet magyar trénernek sansza nagy eredményt elérni. A 11 éve tartó időszak persze abból is adódott, hogy a Fradi ennyire megerősödött, ott pedig csak külföldi edző kapott lehetőséget.
