Még az előző idényben Mészöly Gézánál, a Paks elleni februári Magyar Kupa-mérkőzésen debütált az Újpestben Geiger Bálint, aki azt követően még hat bajnoki mérkőzésen is szerepet kapott, akkor még balhátvédként. Bartosz Grzelak érkezésével azonban már az eredeti posztján, középső középpályásként játszik ebben a szezonban, az NB I-ben már adott 3 gólpasszt, a kupában pedig gólt is szerzett, továbbá bemutatkozhatott az U21-es válogatottban.
– Tömören összefoglalva, nagyon jól érzem magam. Rövid időn belül történtek velem felfoghatatlan dolgok. Még nem is emésztettem meg ezeket, de próbálok mindent a helyén kezelni, mindig szerény voltam, sose szálltam el, és erre most is törekszem. Ezentúl is azon leszek, hogy a lehető legtöbbet adjam ki magamból, a cél, hogy minél többször kerüljek be az U21-es, majd a felnőtt válogatottba is, és természetesen, hogy rendre játéklehetőséget kapjak az Újpestben – kezdte a klubhonlapnak adott interjúját Geiger, aki arra is válaszolt, milyen a közös munka a nyáron érkezett vezetőedzővel. – Szerintem elmondhatjuk, hogy a stáb és a csapat is kezd összeállni. Az első fordulókban még nem jöttek az eredmények, de én úgy éreztem, hogy akkor is domináltuk a játékot, és többször jó focit mutattunk. Bartosz Grzelakot egy remek szakembernek tartom, ő is sokszor elmondja a véleményét posztok vagy akár személy szerint is. Van, hogy külön hív minket beszélgetni, megosztani a meglátásait. Nagyon szeretek vele dolgozni.
Geiger kiemelte, hogy teljesen más szint ilyen kaliberű csapattársakkal futballozni, főleg az NB III után, a fiatalok állandóan tanulnak valamit az idősebb, tapasztaltabb játékosoktól. Posztriválisán, a francia élvonalat is megjárt Tom Lacoux-n például az első két edzés után látta, hogy ő is a rövidpasszos játékot képviseli, aminek nagyon örült, mert szeret összejátszani az ilyen kombinatív társakkal. Geiger aztán az U21-es válogatottbeli élményeiről is mesélt.
– Az könnyítette a helyzetet, hogy néhány héttel előtte volt egy összetartás, ahol már szintén ott lehettem, és kicsit megismerhettem a többieket. Jó volt újra találkozni olyanokkal, akikkel régebben együtt játszottunk, mint például Gruber Zsombor, Pécsi Ármin vagy Dénes Vilmos. Az egész helyzet olyan felfoghatatlan volt, egyik percben még otthon pihentem, majd jött a hívás, hogy mennem kell a válogatotthoz. Egy gyerekkori álmom vált valóra, főleg, hogy játszhattam egy félidőt is Szlovákia ellen, élveztem minden percét az ott töltött időnek – folytatta, majd elárulta, hogyan reagált erre a családja.
– Anyukám sírt, és azt mondta, hogy fel se tudja fogni, mik történnek velem. Mindig elmondják, hogy mennyire büszkék rám, ugyanakkor azt is tudom, hogy nélkülük nem lehetnék itt Újpesten és a válogatottnál sem, úgyhogy innen is szeretném megköszönni nekik, hogy mindig támogatnak. Gyerekkorom óta minden meccsemen ott vannak, mindegy, hogy hazai vagy idegenbeli. Mivel az apukám és a testvérem is focizott, nekünk abból állt a hétvége, hogy három mérkőzésre is kimentünk.
Édesapám amúgy a Stadler FC-ben futballozott, szintén középpályásként, így mindig elmondja a tanácsait egy-egy meccs után, de már anyukám is annyi találkozót látott, hogy neki is sok jó meglátása van. Általában próbálom megfogadni őket.
Geiger hozzátette, jelenleg örül, hogy bekerült a csapatba és csak ezzel foglalkozik, nem tekint a jövőbe.
– A játéklehetőségemre fókuszálok, nem szeretnék lejjebb adni belőle, mert ebben a stadionban kisétálni a gyepre leírhatatlan érzés. A debütálásomkor is rázott a hideg. Ilyen szurkolók előtt játszani hétről hétre nem sok csapatnak adatik meg.
