Az elmúlt években többször felmerült veled kapcsolatban, hogy visszavonulsz, aztán mindig folytattad. Végleges a döntésed?

- 42 éves vagyok, tavaly még Ausztriában fociztam, de sok meccset ki kellett hagynom sérülés miatt, a hajlítómmal háromszor is gond volt - kezdte Rajczi Péter a csakfoci.hu-nak. - Kicsit megsértődtem magamra, hogy már nem úgy reagál a szervezetem a terhelésre, mint régen. Fizikálisan még mindig topon vagyok, de amikor az öltözőben már évek óta azt láttam, hogy a csapat fele a fiam lehetne, de az edző is fiatalabb nálam, akkor mindig elgondolkodtam a visszavonuláson. Most érkezett el a pillanat. Egy ideje tudom, hogy vezetőként szeretnék dolgozni a magyar futballban, elvégeztem az ehhez szükséges tanulmányokat, már maximálisan erre koncentrálhatok.

Pár éve azt mondtad nekünk egy interjúban, hogy azért szeretnél vezető lenni, mert úgy gondolod, itthon sokkal több a jó edző, mint a jó vezető. Most is így látod?

- Maximálisan, arányaiban semmit nem változott a helyzet.

Pályafutásom alatt több „vak” vezetővel is találkoztam. Bosszantó volt látni azt a sok böszmeséget, amit elkövettek.

Akadtak olyanok, akik csak a saját érdekeiket nézték és olyanok is, akik egyszerűen buták voltak. Kaposváron pont egy hozzá nemértő vezető miatt nem adatott meg, hogy az NB I-ben a nevelőegyesületemből vonulhassak vissza. Dilettánsnak neveztem, ami talán nem volt szerencsés, de az igazat mondtam. A YouTube-ról igazoltak olyan csatárt, aki gólt csak a tv-ben látott, de sikerült egy olyan légióst is megszerezni, akitől pár hét után meg kellett válni, mert a térde nem bírta a terhelést.

Hányszor húztad te a rövidebbet, azért, mert elmondtad valakiről az őszinte véleményedet?

- Előfordult. Ilyen vagyok, bátor, van karakterem, amire ráfáztam párszor. Emlékszem, Kecskeméten már olyan rossz volt az anyagi helyzet, hogy a takarítóknak, meg a szertárosnak a játékosok adtak kölcsön. Senki nem vállalta, hogy beszéljen Rózsa Pali bácsival, a klub akkori tulajdonosával. A sportigazgatóval, a csapatkapitánnyal és a csapatkapitány helyettessel felmentünk hozzá. de csak én mertem megszólalni, elmondtam neki szépen, úriember módjára, hogy köszönjük, amit eddig tett, de a csapat érdekében jó lenne, ha átadná a klubot egy új tulajdonosnak. Pislogott kicsit, hétvégén már a lelátón voltam, a szezon végén meg munka nélkül. Nem bántam meg ezeket az igazságbeszédeket, mert nem nyomta többé a lelkem, igaz, előrébb sem jutottam.

Te vezetőként mit csinálnál másképp, mint a többiek?

- Azt látom, hogy vannak klubok, amelyek vegetálnak, nincs koncepció, kapnak egy csomó pénzt és ülnek a langyos vízben, nem akarnak többek lenni. Én ezt nem tudnám csinálni, megpróbálnám vonzóvá tenni a klubot, a szponzorok és a szurkolók számára is. Nemcsak a semmibe beszélek, konkrét elképzeléseim is vannak erről, de mivel még nem vagyok pozícióban, nem szeretném elárulni, nehogy mások lenyúlják az ötleteimet.

Találkoztál azért jó vezetőkkel is?

- Soha nem dolgoztunk egy klubnál, de számomra Haraszti Zsolt az etalon. Hihetetlen, amit felépített Pakson az elmúlt 20 évben, az pedig, hogy a tiszta magyar csapat vezeti az NB I-et a légiósokkal teletűzdelt Ferencváros előtt, egyfajta csoda. Rajta kívül Kovács Zoltánt is felkészült, jó szakembernek tartom, de el kell ismerni Hajnal Tamás munkáját is, a fiatalabb generációból pedig Szabó Bencét emelném ki. Együtt dolgozhattam Révész Attilával vagy éppen Illés Jani bácsival, tőlük is több hasznos dolgot elleshettem.

Mi az elképzelésed, milyen szinten kellene elkezdened ezt a szakmát?

- Tudom, hogy még sokat kell tanulnom, de egy NB II-es vagy egy kisebb NB I-es klubot el tudnék vezetni, ha lenne mellettem vagy felettem egy tapasztaltabb szakember. Mivel még nem dolgoztam emberekkel, egy kis félsz van bennem, hogy a közvetlen kollégáimmal miként tudnék kijönni. A legideálisabb az lenne, ha őket én választhatnám ki, de tudom, hogy ez sok esetben nem így van. Játékosként, ha nézeteltérésem volt egy csapattársammal, edzésen „szétrúgtuk” egymást, majd utána lepacsiztunk és együtt ebédeltünk. Sportvezetőként humánusabb megoldást kell majd választanom, ha esetleg konfliktusom lesz valakivel.

A hazai tulajdonosok mennyire tudják, hogy neked ilyen ambícióid vannak?

- Nem vagyok a kirakatban, nem nyomom magam előre, nem hívogatok senkit. Ez talán baj, de én ilyen vagyok. Ennek ellenére több befolyásos emberrel futottam össze az elmúlt időszakban és sokan meglepődtek, hogy milyen jók a meglátásaim, jó benyomást teszek rájuk, már nem a futballistaként olykor problémás Rajczi Pétert látják bennem.

Mi van akkor, ha nem lesz olyan hazai tulajdonos, aki Rajczi Péterre bízná a csapatát. Van B opciód?

- Hiszek benne, hogy lesz, de természetesen van más elképzelésem is.

Nem beszéltem még erről és talán elsőre furcsán hangzik, de nagyon vonz a katonaság.

Az még nem forrt ki bennem, hogy azon belül mivel foglalkoznék legszívesebben, de például a különleges alakulatot szolgálni egy szép kihívás lehet. Az életemet is katonásan élem, szeretem az adrenalint, úgyhogy nem állna tőlem távol.

Tételezzük fel, hogy mégiscsak a futballban maradsz. Hiába játszottál az elmúlt tíz évben hat különböző klubban, a szurkolók az Újpesttel azonosítanak. Van rá esély, hogy ott kezd meg a vezetői pályafutásodat?

- Az csodálatos lenne, de amíg nem lesz tulajdonosváltás, addig erre csekély az esély. Mivel annak idején egyoldalúan bontottak velem szerződést, öt évig pereskedtünk, amit végül én nyertem meg. Nem mondhatom, hogy jó a viszonyom a jelenlegi tulajdonossal.

Az elmúlt években sokszor felmerült, hogy új tulajdonosa lesz az Újpestnek. Te mennyire vagy jól informált, mit tudsz a korábbi klubod jövőjéről?

- Korábban sokat beszéltek, pletykáltak erről, de most csend van. Azzal nehéz vitatkozni, hogy nem néz ki jól a csapat, nem most, hanem már évek óta. Ha mi abban gondolkodunk, hogy majd egyszer utolérjük a Ferencvárost vagy legalább megközelítsük, akkor új utat kell választanunk, mert látjuk, hogy ez nem vezet eredményre.

Ha nagyon optimista vagyok, akkor minimum öt év a lemaradásunk a Fradival szemben, de inkább tíz.

Nem beszéltünk még a játékos Rajczi Péterről. Hogy tekintesz vissza a karrieredre, milyen futballista voltál?

- Akaratos, elszánt, semmitől nem féltem, ugyanakkor nem voltam egy átlagon felüli tehetség. Nagyrészt az akaratosságomnak köszönhetem, amit elértem. Büszke vagyok rá, hogy a Barnsley-nál az angol edző engem és Ferenczi Pistát állított példaként a küzdeni tudás terén az angol játékosok elé. Ez elég komoly elismerés. A mai fejemmel talán racionálisabb döntéseket hoznék és kevésbé az érzelmek vezérelnének, akkor talán jobb szerződéseket köthettem volna jobb csapatokkal. Ha van egy kis szerencsém, akár kétszeres bajnok is lehetnék, 2003-ban és 2006-ban is az utolsó pillanatban csúszott ki az aranyérem a kezeink közül. De nem siránkozom, játszhattam a válogatottban., voltam az NB I gólkirálya, kipróbálhattam magam légiósként Angliában és Olaszországban is. Nem olyan rossz karrier ez.