A Ferencváros utánpótlása elsősorban akkor kerül reflektorfénybe, ha egy fiatalnak sikerül a nagy áttörés, azaz beverekednie magát a felnőttek közé. Az elmúlt időszakban ez Lisztes Krisztiánnak jött össze, aki ezt követően Németországba is igazolt, míg a mögöttünk hagyott napokban az Európa Ligában bemutatkozó Kaján Norbert hívta fel magára a figyelmet egy bődületes felső léccel. De milyen a Fradi utánpótlása a mindennapokban? Milyen a tökéletes fiatal a számukra? Miért gondolják úgy, hogy egy játékos kezét 23 éves koráig fogni kell? Kiket tartanak az "új Liszteseknek", elvárják-e az eredményeket a korosztályos edzőktől, és miért látják úgy, hogy nem kell feltétlenül azonnal kiszakítani a gyerekeket a családi közegből? Többek között ezekről beszélgettünk az FTC utánpótlás-akadémiaigazgatójával, Palásthy Norberttel. Interjú.
Milyen a tökéletes karakterű fiatal a Fradi számára?
A legfontosabb, hogy ha a Fradiba jössz, akkor bírnod kell a nyomást. Ez alapkitétel. Ennél a klubnál, amelyiknek Magyarországon több mint 2 millióan szurkolnak, nagyon gyorsan tudsz kritikát is kapni.
- Ha mentálisan fel vagy erre készülve, akkor minden könnyebb. Emellett fontos persze a győzni akarás, a fair play, a tiszta futball, az utolsó pillanatig való küzdés. A Fradi külön részt alkot a mai futballtársadalomban, itt mindig meg kell felelni - kezdte Palásthy Norbert a Csakfocinak adott interjúját.
Van, akinek ez belülről jön, kvázi könnyen megy, de mi a helyzet azokkal, akiknek nem?
- A mentális készségeket is lehet fejleszteni sportpszichológussal, tehát nem mondhatjuk azt, hogy az nem alkalmas a Fradiba, akiben ez nincs meg ilyen fiatalon. Már 12-13 éves kortól teszteket végeztetünk, ahol megmutatkoznak a karaktertípusok. Vannak vezéregyéniségek, vannak, akik visszahúzódóbbak, de utóbbiak is lehetnek higgadtak a játék során. Szóval fejleszthető ez, de kell egy alapbeállítottság, hogy a negatívumok leperegjenek rólad.
A Fradinál van egy kész kézikönyv, amiben a klub filozófiája, játékfelfogása, játékrendszerek benne vannak, és az alapján kell haladniuk az edzőknek a csapatokkal? A felnőttcsapat játékával ez összeegyeztethető bármilyen módon?
- Igen, az utánpótlásnál van ilyen kézikönyv, amely Kiss-Baranyi Sándor kollégám, utánpótlás szakmai igazgatónk szakmai vezetésével készült el. 2020-ban vettük át az utánpótlás vezetését. Közösen dolgozunk Hajnal Tamás sportigazgatóval, aki játékospályafutása befejezése után 2018-tól az egyik vezetője a ferencvárosi futballnak. Együtt meghatároztunk célokat, elvárásokat, és azt, hogy a kisebb korosztályoktól az NB III-ig próbálunk hasonló stílusban játszani. Megvan az alapkoncepció, hogy épül fel 4+1-ből, 6+1-ből, 8+1-ből, 10+1-ből ugyanaz a játékfilozófia, amit szeretnénk látni. Hiszünk a támadófutballban, a hátulról való építkezésben, a presszingben. Van az edzőknek szabadságuk is, ahol kipróbálhatnak más felállást, de az alap a 4-3-3, ez annyiban rugalmas, hogy a három belső játékosnak ebben mi a szerepe. Persze mindig vannak új trendek is, de a folyamatosságot ezek miatt nem szakítjuk meg.
Örök kérdés: mennyire reális cél, hogy a Fradi utánpótlásából valaki bekerüljön a mostani felnőttcsapatba?
- Az elmúlt években akadt rá példa, ezért bátran mondhatom, reális célkitűzés egy-egy fiatal számára, hogy bekerüljön. Persze, ahogy ezt például Kubatov Gábor, az FTC elnöke is elmondta, ezt az érintetteknek is akarniuk kell. Láthatjuk, hogy ez nem olyan egyszerű, még egy felnőtt magyarnak sem, nemhogy egy fiatalnak, de a klub mindent megtesz azért, hogy ne is legyen lehetetlen.
Abban is hiszünk azonban, hogy egy fiatalnak nem 18-19 éves, hanem 23 éves koráig kell fogni a kezét, mi eddig is próbáljuk őket benntartani a rendszerben, ami az NB III-as együttesünkből, az NB II-es Soroksárból és a Fradi felnőttcsapatából épül fel.
Ez magyar specialitás, hogy 23 éves koráig tekintünk fiatalnak valakit? Számos helyen sokkal bátrabbak a fiatalokkal, mint nálunk.
- Én inkább azt látom, hogy sokan azt gondolják, ha valaki 17-18 évesen kikerül az akadémiáról, akkor annak azonnal a felnőttcsapatban kell játszania, de ez nem mindig ilyen könnyű. Nagyon ritka, hogy valaki Yamal vagy Cubarsí legyen, és 17-18 évesen világklasszisként játsszon, lehet példálózni a délszláv mentalitással is, de teljesen más a társadalmuk, náluk könnyebben megy az integráció. Azzal egyébként maximálisan egyetértek, hogy mielőbb be kell építeni a gyerekeket a felnőttfociba, mi is erre törekszünk. Nyugat-Európában azonban sok helyen a világ összes tájáról - időnként sok-sok millió euróért akár - összevásárolják a tehetségeket, hogy 19-20 évesen már túladjanak rajtuk.
Magyarországon azért még nem látom, hogy lennének klubok, amelyek meg tudnák ezt tenni - akár csak európai szinten -, és aztán profitorientáltan játékosokat értékesíteni.
Mi kell ahhoz, hogy ez nálunk is elinduljon?
- Ez klubfilozófia kérdése.
Ha egy klub eldönti, hogy a legtehetségesebb játékosokat betesszük a csapatba, akkor ez nem edzőfüggő, akkor is berakják őket, ha az adott labdarúgó posztján van még jobb felnőttjátékos. Ebben az esetben az sem baj feltétlenül, ha elmegy miatta a meccs, a tapasztalatszerzéssel ugyanis növelik az értékét. 10-20-30 millió eurókért adnak el olyan játékosokat, akik mögött akár csak néhány meccs van. Furcsán hangzana a számból, ha én ebben nem hinnék, hiszem, hogy ezt a gátat mielőbb át lehet dönteni.
- Persze látjuk, hogy a Fradi egyedülálló közeg, ahol minden évben bajnokságot kell nyerni, és a csoportkörben, vagy az új lebonyolításban a főtáblán ott lenni. A velünk egy szinten lévő nemzetközi csapatok sincsenek tele az utánpótlás-játékosaikkal. A mi feladatunk, hogy kialakítsunk egy minőségi bázist, hogy adott esetben futballistákat adhassunk a felnőttek közé. Az elmúlt négy évet tekintve jelenleg 21 labdarúgó szerepel az NB I-ben, aki megfordult a Fradinál és ebből tíz olyan, aki 2019-től a klub kötelékében volt. Az NB II-ben 24 és 10 ugyanez a szám, azaz bebizonyítottuk, hogy az utunk működik, sok más magyar csapat a mi fiataljainkkal oldja meg akár a fiatalszabály kérdését is. Jelzem, tízéves viszonylatban már száz fölött van azoknak a száma, akik nálunk pallérozódtak, és megjárták a magyar első- vagy másodosztályt. Azoknak, akik a Fradiban eljutnak a felnőttek közelébe, le kell tépniük a mezt a másikról, ez Lisztes Krisztián esetében működött, gyorsan értékesítették is. Az egy másik velejárója ennek, hogy ha a Fradi felnőttcsapatában feltűnik egy ügyes gyerek, azt hamar elviszik. De az az átigazolás akkora presztízs volt mindenkinek, főleg ekkora transzferdíjért, hogy nem is lehetett őt megtartani. És ezt is javaslom mindenkinek, hogy járja végig a ranglétrát a klubjában, aztán ahogy tud, igazoljon egy topligába.
Kik követhetik Lisztes Krisztiánt? Kik vannak most a legközelebb a Fradi felnőttcsapatához?
- Az biztos, hogy aki tehetséges, azt nem érdemes a korosztályában tartani, hiszen annál értékesebb, minél gyorsabban tud a felnőttek között játszani. Persze az azért nagyon ritka, hogy egy 17-18 éves gyerek a Fradi utánpótlásából egyből a felnőttek között tud játszani nálunk. Jelenleg Tóth Alex, Kaján Norbi vannak ehhez a legközelebb (illetve persze Gruber Zsombor is fiatal, de ő nem Fradi-nevelés), de jön már a következő korosztály is, a 18 éves Szabó Szilárd a Soroksárban fejlődik, a 17 éves Varga Zétény Diósgyőrben játszik kölcsönben, a 16 éves Gólik Benjámin az elmúlt két meccsen már az NB III-as csapatunkban futballozott, és két gólt rúgott is, válogatott labdarúgó, nagy reménységünk. Mellettük Bagi Ádám, Radnóti Dani, Madarász Ádám, Bolgár Botond is folyamatosan az NB III-ban focizik, mindannyiuk előtt szép jövő áll.
Sokan felróják a magyar utánpótlás-képzésnek, hogy még mindig túlságosan eredményorientált, ahelyett, hogy játékosokat nevelne. Ti egyértelműsítitek az edzőkkel, hogy nem kell az állásukat félteniük, ha nem szerepelnek jól a csapatukkal a bajnokságban, ellenben odafigyelnek az egyéni képzésre?
Mi közösen meg is beszéltük a Fradiban, hogy nincs az a nyomás, hogy minden meccset meg kell nyerned. Mindemellett olyan edzőt még nem láttam, aki nem azért választja ezt a szakmát, mert ne szeretne nyerni.
- A Fradi 2015-től 2020-ig egy bajnoki címet szerzett az utánpótlásban, még Lipcsei Peti az U21-es korosztállyal, addig olyan sem volt, aki az első háromban tudott volna szerepelni. 2020-tól minden évben sikerült valamelyik korosztálynak vagy bajnoknak lenni, vagy legalább a dobogót elérni, pedig hangsúlyozom, nem ez volt a cél. Van erre egy jó példám is: az U17-es bajnokságban a 2021/22-es szezon utolsó fordulójában a bajnoki cím volt a tét a Honvéd elleni meccsünkön. A most Debrecenben játszó Szűcs Tomi akkor úgy játszott az ellenfelünknél, hogy a szezon nagy részében az NB III-ban vagy az U19-ben lépett pályára, míg nálunk Lisztes nem játszott vissza. 2-0-ra vezetett a Honvéd, majd jöttek nálunk a még fiatalabbak, többek között Varga Zétény, aki gólt is rúgott, és 2-2 lett a vége, ami a mi aranyérmünket jelentette. Szóval persze, szeretnénk bajnokságot nyerni, de nem mindenáron. Az edzőinknél is kialakult egy állandóság, nagyon kevés edzőt küldtünk el, mert jól veszik a kritikákat, és nem az az első lépés, hogy valakit kirúgunk. Ráadásul azt is látják, hogy az edzők is tudnak épülni, fejlődni, előre lépni, hiszen Leandro, azaz Leo és Szalai Áron már a felnőttek stábjában van, Borbély Balázs is volt nálunk utánpótlás-tréner, most a Győrt irányítja, Máté Roli az édesapjával Debrecenbe tudott igazolni, még ha sajnálatosan nem is sokat tudtak maradni. Korolovszky Gábor pedig évekkel ezelőtt az U12-es csapatot vette át, most már az NB III-as együttest irányítja második éve és a Pro licencét végzi.
Hogy épülnek fel az egyes korosztályok, milyen képzésen van a hangsúly?
- A kis korosztályoknál akkora kiválasztás még nincs, ott a játék szeretete a legfontosabb. Aztán már egyre fontosabbak a technikai alapelvek, el kell kezdeni felépíteni azt a rendszert, amit majd nagypályán is tudnak játszani. A fizikalitás 15 éves kortól alakul ki egyre inkább, itt előfordul, hogy hirtelen nagy lesz a különbség a gyerekek között, úgyhogy türelmesnek kell lenni. 16-18 évesen már az eredmény is fontos, a mentális erő, az agresszivitás.
Persze azt gyerekként is érezni kell, hogy a Fradit mindig mindenki le akarja győzni, ha valaki úgy megy ki a pályára, hogy megjöttem Fradi-mezben, penge vagyok, akkor annak 2-3 perc alatt vége van.
Mik jelentik a legnagyobb veszélyt a gyerekek karrierjére nézve, amikre érdemes külön is odafigyelni? Az, hogy már szinte minden az online térben zajlik, vagy a sok szórakozási lehetőség? Sokak szerint az sem jó, hogy mindent megkapnak és hamar elkényelmesednek, ezt mennyire érzitek?
- Ez utóbbi abszolút érezhető, de önmagában a világ változott meg. Régen gyerekként megkaptad az aznapi csomagodat és szállhattál fel a buszra, vonatra, csináltad a dolgodat. Ma a szülő viszi, megvárja és hozza a gyerekét, több szülő is engedheti ezt meg magának, sokan szabadabban dolgoznak. De az, hogy valaki elkényelmesedik-e, az egyénfüggő. Ha mindig másban keresed a hibát, akkor könnyen feladod.
Ezt persze időnként éppen a szülők rontják el: ha mindent ráhagyunk a gyerekekre, mindent megcsinálunk helyettük és megadunk nekik, azzal nem oldjuk meg az életüket. Ki kell alakítani a rendszert, amiben a gyerekeknek megvan a saját feladatuk, és akkor ahhoz alkalmazkodnak majd. Az okostelefonok kérdését tekintve, azok az életünk részei lettek, nem szabad tiltani, mert ha valaki szeret focizni, az úgyis a szabad levegőn lesz.
- Az is fontos persze, hogy lássák, régen hogyan tudott eljutni valaki a legmagasabb szintre, ezért Kökény Bea, Bácsi Péter vagy Madaras Norbert részvételével workshopokat is tartunk a Fradiban, ahol a legendáink erről beszélnek. Arra is figyelünk, hogy meccsnapon az utazásoknál ne legyen a gyerekeknél a telefon, de az edzőtáborban is begyűjtjük, amikor szükséges. Ezekre fel kell hívni a figyelmet, de nem hiszem, hogy annyira káros lenne ez, mint azt sokan gondolják.
Korábban kimondottan is fájó pont volt a Fradi vezetőinek, hogy a mai gyerekek vagy a szüleik számára már nem az FTC volt az első számú választás. Rengeteg tehetség ment el a klubtól vagy inkább már kezdésnek más csapatot választott. Ebben mennyire sikerült visszakapaszkodni?
- Amikor 2016-ban idekerültem, ez nekem is nagyon furcsa volt. Olyan világba csöppentem, ahol az MTK, a Honvéd, vagy a Puskás Akadémia toronymagasan az akadémiák élén álltak. Azt látom, hogy mindenhol nekünk kell keresni a tehetséges gyerekeket, és nem arra várni, hogy majd ők jelentkeznek hozzánk, mi így is cselekszünk. Amikor elkezdtük vezetni az utánpótlást, egy teljesen más szemléletet szerettünk volna bevezetni.
Én nem akartam az akadémiákkal versenyezni, tőlük lopkodni, mert az nem segíti a magyar futballt. A legtöbb csapattal ki is alakult egy kölcsönös tisztelet, miszerint nem lövünk a másik csapat értékeire. Ehelyett inkább a B-szintű egyesületekből próbáljuk megtalálni a legügyesebbeket.
- Sok példa van olyan játékosokra, akik innen eligazoltak más akadémiára, majd onnan egy újabba, aztán három év múlva már visszajöttek volna. Ez persze sokszor a rossz szülői döntés következménye, akik rohannak előre, ezért mi el is mondtuk nekik, hogy nálunk nincs csiki-csuki, mert a legtöbb esetben nem az a megoldás, hogy a gyereket folyamatosan átvisszük egyik helyről a másikra. Nyilván vannak kivételes helyzetek vagy az is más kérdés, ha valaki megpróbál egy külföldi akadémiához odakerülni. De inkább edukáljuk a szülőket is, és elmondjuk nekik minden évben, hogy nálunk mire számíthatnak.
És pontosan mire számíthatnak?
- Mindenekelőtt arra, hogy a ránk bízott gyerekek érdekeit mindig a legfontosabbnak tartjuk! Kialakítottunk egy saját, 20 csapatos partnerhálózatot, ebben vannak Budapest régiójából B-, C-szintű vagy Grassroots-klubok, szerepelnek vidékiek is, mint a Kecskemét, a Sopron vagy a Kaposvár. Elmegyünk hozzájuk, megnézzük a meccseket, a kollégáknak félévente szakmai napot tartunk, amiben van elméleti és gyakorlati program is, emellett szintén félévente partnerkapcsolati tornákat rendezünk az U9-es és U11-es korosztálynak a Népligetben.
Az ottani tehetséges gyerekeket nem akarjuk feltétlenül 11-12 évesen idehozni, vagy éppen állandóan utaztatni őket, nehéz helyzetbe hozni a családokat ezzel. Aki ebben a korban megmondja nekem, hogy abból a gyerekből NB I-es játékos lesz, az felelőtlen, mert nem mond igazat.
- Szeretnénk 14-15 éves korig a szülői háznál hagyni a fiatalokat, mert addig az adott klubokban is tudnak fejlődni. Az FTC a lehetőségeihez mérten segíti is a családokat, például azzal, hogy amikor az U10-es korosztálytól az U19-ig külföldi tornákra járunk, évente két-három alkalommal, akkor ez a szülőknek semmilyen plusz költségébe nem kerül, mert szeretnénk, ha a gyerekek mielőbb megtapasztalnák a nemzetközi viszonyokat is. Az FTC nemcsak a klub, hanem a magyar futball érdekeit is szem előtt tartva neveli az utánpótláskorú játékosokat.
