Bartosz Grzelak, a lilák svéd edzője az Újpest új tulajdonosának, a MOL-nak a sportoldalán, a molcsapat.hu-n beszélt, több témát is érintve. Ebből idézünk az alábbiakban.
Miért éppen Újpest?
"Több olyan tényező is volt, ami miatt igent mondtam az Újpest megtisztelő felkérésére. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy mindenkin éreztem a motivációt, hogy valami nagy dolgot hozzon létre, és most, hogy megismertem a klubért dolgozók nagy részét, meggyőződtem róla, hogy ez nemcsak a menedzsmentre igaz. Itt tényleg mindenki egy irányba húz! (...) Van hasonlóság a fehérvári és az újpesti kezdet között, hiszen a várakozások alatt teljesítő csapatot vettem át mindkét esetben, ugyanakkor van egy nagyon nagy különbség is: Fehérváron egy önbizalmát vesztett, morálisan igen mélyen lévő játékosállományt kellett felráznom, Újpesten viszont egy hittel és reménnyel felvértezett csapat várt rám.
(...) Úgy tekintek az Újpestre, mint egy alvó óriásra, akinek legfőbb ideje felébrednie! A legrégebbi magyar sportegyesület futballszakosztályát vezetni óriási felelősség, de egyben nagy megtiszteltetés is. Bevallom, nagyon szimpatikus számomra az elképzelés, hogy a csapat legalább felét magyar játékosok alkossák, aki figyelte az itteni munkásságomat, láthatta, hogy Fehérváron is cél volt egy erős magyar mag kialakítása."
Mit várhatnak el tőle új csapatánál?
"Tudom magamról, hogy képes vagyok új energiákat hozni, de azzal is tisztában vagyok, hogy egyedül semmire nem megyek. Szükségem van egy elhivatott és hozzáértő stábra, valamint természetesen olyan játékosokra, akik vevők a gondolataimra, hajlandóak dolgozni és ki tudok velük építeni egy olyan bizalmi kapcsolatot, ami nagyon megkönnyíti a közös munkát.
Az első találkozáskor elmondtam a játékosoknak, mindig és mindenben számíthatnak rám. Ha éjszaka leáll az autójuk az M1-esen, csak hívniuk kell, és már megyek is értük! De tudniuk kell, hogy cserébe ugyanezt az elhivatottságot követelem meg, mert ennek muszáj kétirányú dolognak lennie. Bíznunk kell egymásban, hinnünk kell a másikban, és akkor elérjük a céljainkat."
Mikor verik meg a Fradit?
"Nem vagyok az a fajta edző, aki ábrándokat kerget, de ha a szurkolóinknak ez a legfontosabb, akkor nekünk is ennek kell lennie a legfontosabbnak. Egy közösség vagyunk, közös célokért küzdünk, és azt vallom, mindig a legmagasabbra kell tenni a lécet. A felhőket kell megcéloznunk, és ha mindent megteszünk érte, a szurkolóink is el fogják fogadni, ha csak a fák koronájáig jutunk. Nem szeretek ígérgetni, két lábbal a földön kell állnom, az álmodozás nem visz előre. A fejlődésben, a pozitív energiákban hiszek, és abban, hogy ha keményen dolgozunk a céljainkért, akkor sikerrel járunk. Ha nem is fogjuk az első meccsen legyőzni a Ferencvárost, abban mindenki biztos lehet, hogy mindent meg fogunk tenni érte" - mondta a svéd szakember, aki tavaly a Vidivel győzni tudott a Groupama Arénában.
Jöhetnek még Vidi-játékosok?
Nem célom, hogy kiürítsem a fehérvári öltözőt
- mondta nevetve az edző. “Karaktereket keresek, és mindkét játékos olyan személyiség, aki az általam elképzelt futballba, illetve az öltözőbe is tökéletesen illik. Természetesen lesznek még érkezők, egyelőre nem tudom megmondani, hogy hazai játékosok vagy légiósok jönnek, de számomra nemcsak a játéktudás számít, hanem az is, hogy a közösséghez mit ad hozzá egy érkező. Olyan futballt akarok játszani az Újpesttel, amire mindannyian büszkék vagyunk. Támadni akarok, kapura lőni, gólokat szerezni, dominálni a mérkőzéseket. Felismerhető, beazonosítható arculattal fog rendelkezni az Újpest, amely a támadójáték mellett tesz hitet. Futunk, ütközünk, visszatámadunk és nyomás alatt tartjuk majd az ellenfelet.”
A fehérvári távozásáról és a MOL-ról
“Tavaly nyáron, miután sikerült benntartanom a Vidit, a szerződésem értelmében elmehettem volna Fehérvárról. De úgy voltam vele, elkezdtem felépíteni valamit, és még nem tartok ott, ahol szeretnék, félbehagyni pedig semmit nem szeretek. Jól éreztem magam a városban, szerettem a csapatot, a játékosokkal és a szurkolókkal is jó kapcsolatom volt, ezért úgy éreztem, maradnom kell. (...) A vezetőség jelezte felém, hogy bár a főszponzor máshol képzelte el a jövőt, lesz lehetőség erősíteni, és nagyobb célokért küzdeni, ám szép lassan kiderült, hogy még sem lesz. Ennek ellenére szépen lépegettünk előre a csapattal, kezdett beérni a közös munka, ám tavasztól kezdve, amikor arról kellett volna beszélgetnünk a vezetőséggel, nyáron hol és hogyan erősítjük meg a Vidit, egyszerűen megszűnt a kommunikáció. Ennél egyértelműbb jelzés nekem nem kellett.
Fehérváron megszűntek például a közös reggelik. Az is bosszant, amikor a játékosom csokis croissant-t majszolva jön be reggel az öltözőbe, de ennél is fontosabb, hogy a közös étkezésnek számomra rendkívül nagy jelentősége van a csapatépítés, illetve csapategység tekintetében.
A MOL-nál már ismerhették a munkámat, és rendkívül büszke vagyok rá, hogy amikor a vállalat tulajdonos lett Újpesten, úgy gondolták, érdemes vagyok a feladatra, hogy elkezdjem felépíteni azt a három-ötéves projektet, amit az elnök úr a sajtóban is felvázolt. Szerettem Székesfehérvárt és a Vidit, de örömmel mondtam igent a felkérésre, és pár napnyi tapasztalattal a hátam mögött kijelenthetem, hogy jól döntöttem."
