"Foci teljes munkaidőben? Meglepett."

Keveset lehetett hallani rólad sokáig, majd a nyáron Újpestre kerültél. 22 év külföld után döntöttél úgy, hogy itthon dolgozol tovább. Előbb a Puskás Akadémiához, majd Csákvárra kerültél.

- 2018-ban és 2019-ben voltam vezetőedző a Rodánál, az U16-nál és az U17-nél, majd 2021-ben a Puskás Akadémiához kerültem egyéni képzésért felelős edzőként. Ott voltam egy évig, és akkor mentem Csákvárra, ami a Puskás Akadémiának a fiókcsapata. Ott egy asszisztens edzői állást kaptam.

Miért jöttél haza?

- Nem terveztem, hogy hazajövök. Akkor volt a Covid-járvány. Nem igazán csináltam kint semmit, és hazajöttem egy hosszabb időre, egy hónapra. Akkor már nagyon régóta nem volt olyan, hogy ilyen sokat itthon legyek, így meglátogattam a családot, a barátokat, köztük Tóth Balázst is, akivel már régóta barátok vagyunk, összejártunk kint is, amikor ő Genkben játszott. Mindig mondta, hogy jöjjek már haza, látogassam meg egyszer. És akkor valahogy szóba jött az nála, hogy esetleg költözzek haza, mert felszabadult egy egyéni képzői állás a Puskásnál. Pedig nem igazán gondolkodtam ebben, a kislányom is kint van Belgiumban, Antwerpenben. De Balázs mondta, hogy ha esetleg érdekelne a dolog, akkor egyből tudok kezdeni. Nem voltam tisztában a magyar körülményekkel, a magyar focival, az akadémiai rendszerrel, semmivel. És akkor elmondták, hogy végül is mire gondoltak, nekem pedig tetszett, amit hallottam.

A Rodától miért kellett eljönnöd?

- A csapat ugye akkor kiesett és leépítések voltak, és akik már régebb óta ott voltak edzők, azok vitték tovább a csapatokat, én pedig így a Fortuna Sittardhoz kerültem volna vezetőedzőnek az utánpótlásba, viszont ott az utolsó pillanatban valaki visszajött valamilyen "betegségből", gondolom akkor, amikor meghallotta, hogy megyek a helyére...Akkor ugyan felajánlottak egy irodai állást, de mondtam, hogy abban nem érzem otthonosan magam, és akkor a focit egy időre félre is tettem.

Nem is akartál akkor edző lenni?

- De, viszont akkor már nyár vége volt, mindenhol kialakultak a stábok, és akkor nem volt lehetőség.

Így végül hazatértél, méghozzá az egyik legjobb magyar utánpótlás-műhelybe.

- Fantasztikus, amibe belecsöppentem Felcsúton. Nagyszerű létesítmények, szakemberek, az atmoszféra is nagyon tetszett.

Mondhatjuk, hogy sok mindenben Hollandia vagy Belgium előtt jár a Puskás Akadémia. Az nagy különbség, hogy itt az utánpótlás-csapatoknál kész stábok vannak, akár már U14-től vagy U15-től. Kint ez annyira nem volt jellemző. Nagyon sokan besegítettek minden korosztályhoz, akik mondjuk főmunkaidőben voltak, de ez a profizmus annyira nem volt jellemző és a teljes fizetés sem. Maximum az U21-nél, onnan lefele nem nagyon. Jó, ott mondjuk persze egy fél fizetés az annyi, mint itt normálisan egy edző bére teljes állásban - ezt nyilván nem lehet összehasonlítani. De az meglepett, hogy ilyen sokan koncentrálhatnak csak a focira teljes munkaidőben, és ez egy nagyon jó dolog.

Nagyon sokat fejlődtem Felcsúton, Csákváron Tóth Balázs mellett  és most jelenleg Bartosz Grzelak mellett itt Újpesten.

Lenne még esélyed visszamenni Hollandiába?

- Lenne.

De vissza is mennél?

- Nem, úgy érzem, hogy most nagyon jó helyen vagyok, mind a tanulás, mind a család szempontjából. Nagyon jól érzem magam itt, Újpesten.

"Újpest minden szempontból előrelépés volt"

Miért pont Újpestre kerültél? És itt mi a pontos feladatod?

- Hivatalosan asszisztensedző vagyok. Ugyanúgy besegítek a mindennapokba, az edzésvezetésbe, és a fiatalok egyéni képzésébe is, azoknál, akik az első csapatnál vannak. Velük egyénként van videózás, elemzések, a mérkőzésekből visszanézzük, mi az, amit megoldottak, vagy mi az, ami másképp kellett volna, vagy amit nem vettek észre. Ezekre szoktam csinálni egy-egy edzést, vagy egy-két gyakorlatot, amikre általában a csapatedzés után kerül sor, és ezt legyakoroljuk. De van, hogy egy extra edzés van, szerda délután. És hogy hogyan kerültem Újpestre? Benczédi Balázs ügyvezető keresett meg, hogy mit szólnék ehhez a lehetőséghez, sokat pedig nem kellett gondolkodnom.

Én előrelépésnek láttam, hogy idejöjjek. Csákváron, az NB II-ben talán még egy évet le tudtam volna húzni, de egy idő után már váltani kell. Szerintem kell, hogy megint valami új impulzust kapjak, és Újpest minden szempontból előrelépés volt a pályafutásomban.

Milyen edzettségi és felkészültségi állapotban vannak azok a fiatal játékosok, amikor megkapjátok őket az első csapatnál?

- Teljesen rendben vannak. Ismerem a szakmai stábot az NB III-ban is, Mundi Viktort, Kovács Ervint. Nagyon jó munkát végeznek szerintem, mert a játékosok, akik itt vannak, azok fejben rendben vannak, erőnlétileg rendben vannak, és nagyon hasznos játékosok a felnőtt keretben is.

"Amikor gólhelyzetben elcsúszol, akkor lehet, hogy érdemes átgondolni..."

Kell velük néha keményen bánni? Hallottam olyan történetet, hogy neked különösen nem tetszett, amikor valamelyikük a figyelmeztetés ellenére nem a megfelelő stoplikat használta egy mérkőzésen.

- Az az igazság, hogy én is voltam az ő cipőjükben, és én is kényelmesnek éreztem a gumistoplis cipőt.

De amikor gólhelyzetben elcsúszol, vagy meleg helyzetben elcsúszol hátul, akkor lehet, hogy érdemes átgondolni azt, hogy megérte-e a kényelmet választani. És hogy akkor nem csak magadról beszélsz, hanem az egész csapatról. De nem igazán szólunk bele, hogy ki mit visel, emiatt büntetés, meg hasonlók nincsenek. Néha azért megkérdőjelezzük a cipőválasztást, hogy tényleg jó lesz-e. De mindig a játékos dönt.

Újpesten vannak egyébként öltözői büntetések? Késés, telefonhasználat, satöbbi.

- Nálunk nincs emiatt büntetés, és nem mondom azt, hogy ez nem jobb így, pedig én más rendszerből jövök. Hogy ha késés van, akkor persze azért be kell telefonálni, de ez nem szokott előfordulni. Azt Bartosz Grzelak is tisztán elmondta, hogy ő nem szívesen büntet, de tartsuk be az időhatárokat. Ez a csapat felé is egy tisztelet, és szerintem ezzel nincs is gond nálunk. Ami pedig a telefonhasználatot illeti, amikor bejönnek a srácok, lerakják egy dobozba a telefont, az edzés végéig ott is marad. Ezzel is a csapategységet próbáljuk összekovácsolni, hiszen azért elég más, amikor bemegy az öltözőbe valaki és beszélget, akár egy csajról, vagy akár a fociról, és van egy kis élet. Most képzeld el, hogy mindenki nyomogatja a telefonját...

Nagyon más egy fiatal holland focista, mint egy magyar?

- Az az igazság, hogy erről nagyon nehéz beszélni. Ott is találkoztam link gyerekekkel. 17 évesen kimentem, előbb Belgiumba, aztán Hollandiába, de ugyanúgy megvannak a gondok kint is. Ott is vannak szorgalmas, meg kevésbé szorgalmas gyerekek, tehetségesek, vagy kevésbé tehetségesek.

Valamit mégis jobban csinálnak.

- Ezt azért már nagyon régóta mondogatjuk itthon. Én azt gondolom még mindig, hogy a foci itthoni hanyatlásának egyértelműen szakmai okai voltak. Én csak a saját tapasztalatomat tudom veled megosztani, milyen képzést kaptam itthon és milyet kint, azt nem tudom, hogy mi az igazság. Amit itthon hiányolok, az az intenzitás, mert ez a kulcs a fejlődéshez. Ha van intenzitás, mindent gyorsabban kell megoldanod, gyorsabban kell döntéseket hoznod. Minél többet tudsz magas intenzitáson focizni, és mellette jó döntéseket hozni, annál jobb játékos leszel. Ennek megkövetelése pedig az edzők feladata.

"Menjünk, a pénz nem rossz - legalábbis az első két hónapban nem volt az"

Amikor 17 évesen kikerültél Belgiumba, érezted, hogy lemaradásban vagy?

- Én szerintem nagyon jókor kerültem ki, mert előtte már felkerültem az első csapatba Pécsen, és egy fél szezont ott is játszottam. Az nekem elég nehéz volt, de a fél év alatt azért kezdtem hozzászokni ahhoz a tempóhoz. És amikor kimentem, akkor először a második csapathoz kerültem a Beerschotnál, és akkor az iram nem volt már gyors. Ez sokat segített az integrálódásban. Igaz, ott azért minden edzésen kemény ritmus volt, nagyon sok labdatartással. Ráadásul Disztl Milánnal és a Kiss Zolival együtt mentünk ki, és Kovács Ervin is ott lakott közelben, ő azért nagyon sokat segített nekünk beilleszkedni.

Jó, hogy ilyen nagyon fiatalon sikerült nyugatra igazolnod?

- Szerintem igen, és az is szerencse volt, hogy akkor egy Ajax-képzést kaptunk a Beerschotnál, amely akkor az amszterdamiak fiókcsapata volt, és az nekem nagyon sokat segített. Nem hiszem, hogy ezt bárhol máshol megkaptam volna, hogy ha itthon maradok. Labdabiztonság megszerzése, passzok és átvételek és a labdatartás, ezek azok amik meghatározzák az Ajax-stílust. Mindezt egy 4-3-3-as rendszerben. Szerintem ez sem egy olyan nagy ördöngösség, inkább az a lényeg, hogy ezt hogyan adod át a játékosoknak.

Nekem egy tiszta belsős passz, jó lábra, jó időben annyira szemet gyönyörködtető, másnak ez meg egy unalmas dolog. Egy jó átadásban nem csak egy passz van, az egy üzenet. Abban elmondod a játékosnak, hogy te mit akarsz azzal a labdával, hogy ha visszakapod, vagy ő mit csináljon azzal a labdával. Egy érintővel játssza tovább, rúgja egyből a másik oldalra, vagy éppen, hogy forduljon vele valamelyik irányba, vagy passzolja vissza. Nekem ez nagyon fontos.

Volt azért kevésbé pozitív tapasztalatod is kint?

- Görögországban, ami végül is egy vészmegoldás volt, mert hiába keresett akkor több csapat is - például a Leeds United is -, amikor lejárt a szerződésem a Rodánál, végül Krétán kötöttem ki. Valahogy, valamilyen módon nem lett a többi más lehetőségből semmi. Egyikből sem. És akkor hívott az egyik volt csapattársam, aki jóban volt a korábbi Ajax-csatárral, Nikos Machlasszal, aki a technikai vezető volt az OFI Krétánál, és mondta, hogy van ez a lehetőség. 

Hát mondom, jó, akkor menjünk, a pénz nem rossz - legalábbis papíron, az első két hónapban nem volt az...

Krétáról amúgy én vissza se akartam jönni, olyan jó volt az, hogy reggel felkelt, aztán sütött a nap, a tengerparton kinézel az ablakon. És a legjobb játékosokkal ott játszottam együtt egy csapatban. Roy Carroll, aki a Manchester Unitedben is védett, Jordi Lopez a Barcelonából, Jorge Lopez a Valenciából, Stathis Tavlaridis az Arsenalból, aztán egy török válogatott játékos... Ott tényleg olyan játékosok voltak, hogy le a kalappal, ott játszottam a legerősebb csapatban a pályafutásom során.

"Válogatott? Ennyit számított, kit mennyire ismernek"

Mondják, hogy bár 24-szeres válogatott voltál, a képességeid alapján lehetett volna ez sokkal több is, ha benne vagy az „itthoni körben”, de mivel fiatalon külföldre mentél, így kevesebb esélyt kaptál, mert nem volt elég „ismerősöd”. Tényleg ennyit számít ez?

Én is azt mondom. Szerintem igen. Én legtöbbször a külföldi edzőknél voltam válogatott. Ennyit számított, kit mennyire ismernek. És akkor olyan sokat nem jártak külföldre a szövetségi kapitányok. Azért például, hogy tisztában legyenek azzal, hogy ki hol, milyen pozícióban játszik.

Ugye én balbekket játszottam itthon, de a Hollandiában középpályás voltam. Nekem ez nem fáj, de azért megmutattam volna magam a középpályán is. Volt bennem egy ilyen bizonyítási vágy, és ez kicsit azért görcsössé tett a válogatottban.

A 6-1-es hollandiai zakó volt az utolsó meccsed címeres mezben 2010-ben. Ott az egyik bűnbak te lettél?

- Nem éreztem így. Az a meccs volt az, amikor vezettünk 1-0-ra a 60. percig. De akkor mi már két hete nem edzettünk. Persze, ha ránézel a végeredményre, az nem néz ki jól, és azért összerogytunk. Ráadásul az az egyik legjobb holland válogatott volt akkor. Nekik éles volt, nekünk meg egyáltalán nem. Nem igazán gondoltam bele, hogy miért nem kaptam utána meghívót, de volt egy generációváltás is akkor, és valószínű, hogy gondolkodtak már bennem. Nem nagyon mentem utána, miért nem hívnak. Én mindig nagyon szerettem hazajönni. Persze akkor nem kaptunk pénzt, nem volt semmiféle juttatás, de nem is kellett, hogy legyen. Mert mindenkinek a szívügye volt, hogy a válogatottban játszhasson.

A hollandok előtt a németek ellen is játszhattál még az utolsó előtti válogatott meccseden. Most ugyanez a két válogatott vár a magyar csapatra.

- A német meccs azért más, ők más szinten játszanak. Szerintem senkit nem érhet semmiféle szemrehányás, hogy ha nem szerzünk pontot ellenük. Egy-egy pontnál összerakhatjuk a két kezünket mind a két csapat ellen. A hollandoktól többet vártam, kint voltam a budapesti meccsen. Elég passzívnak találtam őket, főleg az első félidőben, amikor egy tengelyen próbálták átlósan felütni a labdákat, aztán meg ráfordulni. Egyszer-kétszer voltak talán veszélyesek belőle, majd ugye a másik félidőben már a szélekről érkeztek a beadások. Akkor kicsit már aktívabbak voltak. Biztos meglepte őket ez az atmoszféra, ami a stadionban volt...hogy a németeket meglepheti-e...?

Nagyon bízom benne, hogy egy X-et mindkét meccsen sikerül elérnünk. Én azt már sikerként könyvelném el.

"Nekem mindig nagy hiányérzetem volt a pályafutásom kapcsán"

Ha visszanézel, megvolt minden a pályafutásodban, amit szerettél volna?

- Nekem mindig nagy hiányérzetem volt a pályafutásom lezárása után, hogy ebben több volt, és hogy mi van, ha máshogyan döntök bizonyos szituációkban. De így utólag, ahogy telnek az évek, szerintem rendben volt a dolog. Sokkal tehetségesebb játékosok értek el nálam kevesebbet, és kevésbé tehetséges játékosok értek el nálam többet. És szerintem ez mindig is így lesz. Én örülök annak, amit elértem.

És mit akarsz még elérni? 

- Amikor 2017-ben visszavonultam, azt egyfajta kényszerből tettem meg, mert az utolsó pillanatban nem lett csapatom, és még lehetett volna esetleg Amerikába elmenni, de akkor volt a párom, egy gyerek, előbbinek volt egy jó állása Belgiumban, és akkor én befejeztem. Azt is mondhatom, hogy nem én hoztam meg a döntést arról, hogy abbahagyom. Utána egy évre rá vége lett a kapcsolatomnak, és akkor azért volt egy nagy hiányérzet bennem. Akkor tértem vissza a focihoz, de előtte megcsináltam kint az edzői tanfolyamokat, az UEFA A- és B-licencet, illetve az Elite Youth-ot, kicsit azért is, hogy rálássak, hogy a rendszer hogyan működik, mert esetleg később nem biztos, hogy csak edzőség lesz ebből, lehet, hogy el tudom képzelni magam más funkciókban is. Hollandul és angolul is anyanyelvi szinten beszélek. Nem most, de vezetőedző szeretnék majd lenni. Egyelőre az a lényeg, hogy tanuljak, és szívjam magamba mások gondolatait. Még alakul a rálátásom, a koncepcióm, a stílusom.

Az Újpest sincs még készen, nyilván volt és tart is egy nagy átalakulás. Szerinted mire lehet képes ez a csapat?

Az Újpestet az első hatba várják, ez a célkitűzés, és azt mondom, hogy ez a reális. Messzebb nem is mennék nagyon, mert felesleges. De ez nagyon szép kihívás. Én örülök annak, hogy ebbe a projektbe belecsöppentem, amikor majdhogynem egy új klubot hoznak létre a régi alapjain.