Az Újpest csapatkapitánya, Matija Ljujic szerint "Bartosz Grzelak sokat beszél velünk és jó kapcsolatot ápol velünk. Egy olyan ember, akire a meccseken kívül is számíthatsz." Mennyire számít egy futballcsapatnál, hogy ez az emberi oldal ennyire erős a játékosok és az edző között?
- Nos, azt hiszem, azért mentem edzősködni, mert szeretek emberekkel dolgozni. Ha nem szeretsz emberekkel dolgozni, akkor nem is szabad edzőnek lenned. Számomra fontos, hogy megbízhatok a játékosokban, de az is nagyon lényeges, hogy ők is higgyenek bennem. Azt mondtam a játékosoknak, ha megvan ez a kapcsolat, ha tiszteljük egymást, akkor mindent megteszünk egymásért. Nem csak itt a stadionban, hanem mindenben. Igyekszem tisztességes lenni és ugyanolyan kapcsolatot ápolni a csapat minden játékosával.
Úgy gondolom, hogy az edzők gyakran megfeledkeznek az emberi oldalról, pedig emberekkel dolgozol, és ha azt akarod, hogy egy irányba húzzanak, akkor meg kell értened és tisztelned kell őket. Nem hiszem, hogy lehetsz úgy edző, hogy ezt nem teszed meg.
Szóval örülök, hogy Matija ezt érzi. És remélem, hogy minél több játékos van hasonló véleményen, mert ez egy fontos része szerintem az edzői szakmának - válaszolta Bartosz Grzelak, az Újpest FC svéd-lengyel vezetőedzője a csakfoci.hu-nak.
A már Angliában védő korábbi fehérvári játékosa, Tóth Balázs mondta Önről, hogy "Edzőben, főleg felnőttszinten nagyon ritka, hogy valaki ennyire emberi, és mégis meg tudja tartani azt a távolságot a játékosokkal, ami a fegyelem fenntartásához kell”. Hogyan lehet ezt az egyensúlyt megtartani? Hogyan húzza meg a határt a már-már baráti viszony és a főnök-beosztott kapcsolat között?
- Szerintem mindig kell, hogy legyen egy bizonyos távolság közted és az általad irányított játékosok között. Kell, hogy legyen egy kis szűrő köztetek. Az ok pedig egyszerű: a játékosoknak tiszteletben kell tartaniuk a szakmai oldalamat, hiszen néha kemény döntéseket kell hoznom, néha pedig nagyon határozottan kell üzennem nekik. És nem akarok a barátjuk lenni. Nem akarom megismételni az előző válaszomat, de megpróbálom minden alkalommal meglátni az embert. Például, ha azt a játékost teszem kicsit félre, aki addig sokszor kezdett. Számomra ez nem csak egy sima beszélgetés arról, hogy épp egy másik gépet használok. Itt nem gépekkel van dolgod, hanem emberekkel. És ez számomra természetes. Tehát még egyszer,
nem arról van szó, hogy barátok vagyunk, hanem arról, hogy emberi módon viselkedek az emberrel. És mindenkinek tudnia kell, hogy még mindig én vagyok a főnök, még mindig nekem kell meghoznom a nehéz döntéseket, de a játékosok iránti tisztelet mellett.
Nem olyan bonyolult ez, a vezetői munkaköröm természetes részének tartom.
És nem volt ezzel kapcsolatban rossz tapasztalata soha?
- Rossz tapasztalatom konkrétan nem volt, de az edzői pályafutásom kezdete nehéz volt Svédországban, amikor az egyik szezonról a másikra hirtelen edző lettem, ráadásul a barátaimat kellett edzenem. De nagyon sokat profitáltam abból, hogy sportmenedzsmentet és vezetést tanultam az egyetemen, volt néhány eszközöm arra, hogyan kezeljem a helyzetet. És amikor én lettem a barátaim főnöke, tudnom kellett, hogyan és hol húzzam meg a határt. Szóval azt hiszem, ez végülis egyfajta jó kezdet volt. Azt hiszem, az egyik módja a helyzet kezelésének az lenne, ha teljesen elhatárolódnék a futballistáktól. De akkor elveszíteném azt az előnyt, hogy ismerem a játékosokat, nem igaz? Ezért megpróbálom megtalálni ezt a vegyes utat, ahol még mindig van kapcsolatom a játékosokkal, de mégis van némi távolságtartás. Szóval azt hiszem, a fentebb említett volt az a tapasztalat, ami megfelelő irányt adott nekem a vezetésben. Most így hirtelen nem tudok rossz tapasztalatról beszámolni, amikor valaki kihasználta volna a helyzetet. Talán volt, de az sokat elárul, hogy amikor összefutok egy volt játékosommal az utcán, azokkal van a legjobb kapcsolatom, akik talán nem játszottak olyan sokat nálam. Mert talán többet ültünk és beszélgettünk emiatt. És az egyik filozófiám is az életben az, hogy soha nem akarom azt érezni, hogy van olyan ember, akivel nem szeretnék összefutni az utcán...
Milyen most edzőnek lenni Újpesten? A nagy változások, a kvázi újrakezdés miatt kívülről olyan kicsit, mintha nem egy lassan 140 éve alapított klubról beszélnénk, hanem egy pár hónapja megalakult egyesületről. Milyen érzés belülről átélni nap mint nap egy nagymúltú csapat újraindítását? Mik a legnagyobb nehézségek?
- Nagyon tetszik az egész. Valószínűleg pont az Ön által említett dolog volt az, ami miatt elvállaltam az itteni munkát. Ez volt az, ami vonzott, hogy tetszik a felvázolt projekt, ami az új tulajdonosi körrel, az új vezetőséggel történik, akik szerintem nagyon sok jó döntést hoznak a klub érdekében, tiszteletben tartva az örökséget, de ugyanakkor megpróbálnak valami újat is építeni. Szóval számomra nagyon vonzó volt a lehetőség, hogy felépítsek valamit, mert mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt évtized nem volt túl jó itt, és hogy újra kell sok mindent kezdeni. Nagyon izgatott voltam a kihívás miatt, ugyanakkor amikor elvállaltam ezt a munkát, elmagyarázták nekem, hogy türelmesnek kell lennem, mert nem tudunk mindent megváltoztatni egy nap alatt.
Kicsit olyan ez, hogy megpróbáljuk egyszerre vezetni és javítani is a repülőgépet, ami nagyon motiváló számomra.
Amikor elvállalta az itteni munkát, úgy érezte, hogy mindent elért Fehérváron, amit akart?
Valószínűleg nem így történt. Nagyobb álmaim voltak ott, de rájöttem, hogy a vezetőség nem akarja már a szolgálataimat. Szomorú pillanat volt ez számomra, pláne, hogy az utolsó három hónapban egyáltalán nem kommunikáltunk egymással. Úgy éreztem, hogy megpróbáltak kiszorítani, és nem tudom, milyen okból.
De hála Istennek, eljött ez a lehetőség, hogy egy ilyen klubnál lehetek. Szerettem a fehérvári életemet, az ottani munkámat, de aztán lapozni kellett. Remélhetőleg egy új és szép fejezet számomra az Újpest.
Össze tudja hasonlítani a volt és jelenlegi csapatát? Nagyobb itt az akár a szurkolóktól érkező nyomás?
- Mi a nyomás...? Valószínűleg az, amikor nem tudod, hogy van-e elég pénzed a gyerekeidnek karácsonyi ajándékokra, vagy hazavinni az ételt, vagy esetleg költözni kell, mert túl drága a lakás. Ez a nyomás.
A fociban a nyomás az elvárásokból fakad, mert ott már korábban is valami jót csináltál. Újpesten pedig abból az örökségből fakad, amikor itt fantasztikus idők voltak. A legnagyobb nyomás talán magamból fakad, mert bárhol is legyek, sikeres akarok lenni. És ha nem lenne, akkor nem tudnék olyan keményen dolgozni, ahogy dolgozom, ez hajt előre.
Szóval nem mondanám, hogy más az itteni nyomás, talán csak a kihívást tekintve különböznek. A Fehérvár más volt, mert amikor jöttem, majdnem kiestek az NB I-ből. Oké, az Újpest tavaly szintén csak a 10. helyen végzett, de itt egy teljes nyár állt rendelkezésemre, hogy a csapattal együtt dolgozzak. Úgyhogy más itt a helyzet.
Jelenleg hatodik a csapata az NB I-ben (az interjú még a Nyíregyháza elleni bajnoki előtt készült - a szerk.). Ha valaki garantálná, hogy ez az idény végén is így lesz, aláírná?
- Most nem a tabella lényeg, mert az újpesti projektnek ez az a szakasza, ami arról szól, hogy építsünk valamit a jövőre nézve. És tudom, hogy milyen kihívást jelent az, hogy ennyi új munkatársunk van, hogy ennyi új játékos érkezik egyszerre, és időbe telik, amíg ez a gépezet, amivé válni akarunk, csapatként működni fog. Számomra tehát az a legfontosabb, hogy fejlődjünk, és hogy minden héten a jó irányba haladjunk. Ha egyértelmű választ kell, hogy adjak, hogy megfelel-e a mostani pozíciónk elvárásaimnak, akkor a válaszom igen, ezzel az új kerettel azt vártam, hogy valahol itt leszünk. De az NB I-ben három forduló alatt sok minden megváltozhat, igaz?
Nem voltak messze attól sem, hogy még két győzelmük legyen. Mennyire volt aggasztó az Ön számára, hogy két hazai mérkőzésük 0-0-val zárult egymás után?
- Nem aggasztónak mondanám, inkább frusztrálónak. Nagyon frusztrálónak. De a csalódás mellett sokat is tanultunk ebből a két meccsből. Ez volt az első két alkalom itt, ahol olyan csapatokkal játszottunk, amelyek csak azért jöttek Újpestre, hogy egy pontot szerezzenek. Ez egy teljesen új kihívás volt a számunkra, ami arra ösztönzött minket, hogy támadásban jobbnak kell lennünk, adott nekünk egyfajta extra üzemanyagot ahhoz, hogy felgyorsítsuk a fejlődést. Természetesen szeretném, ha ezek a pontok meglennének, de azt hiszem, már korrigáltuk bizonyos mértékig a zalaegerszegi győzelemmel.
Megvolt az első derbije is, ami elég drámaira sikerült. Mit adott Önnek a Ferencváros elleni meccs?
Étvágyat. Étvágyat a többhöz, a jobbhoz. Akkor egy olyan fázisban voltunk épp, hogy a keretünk, a rendszerünk még nem volt teljesen felépítve. Mégis elég bátor és harcos hozzáállással mentünk bele ebbe a meccsbe. Ezzel jeleztük nekik is, hogy nem lesz olyan könnyű dolguk velünk, mint korábban.
Aztán a 92. percben megszerezték a győztes gólt. De a vereség meghozta az étvágyat nekem és a játékosoknak, hogy újra játszhassunk ellenük. És most már eléggé készen is állunk.
A mostani keretet ki állította össze, ki dönt az új igazolásokról Újpesten?
- Egy bizottság az, amely együtt dönt az érkezőkről, és nagyon nagyra értékelem ezt a fajta munkát, mert mindenkitől más-más nézőpontot kapunk. Ratatics Péter klubelnök, Benczédi Balázs ügyvezető igazgató, az elnöki főtanácsadó, Kovács Zoltán, a vezető játékosmegfigyelőnk, Szakály Péter, én, a videóelemzőnk, Varga Samu - ez a csapat minden héten, néha talán kétszer is összeül. És meghatározzuk például a különböző posztok szükségleteit. Aztán úgy három játékost mutatunk be egy-egy találkozón egy adott pozícióra. Aztán elemezzük a játékosokat statisztikai szempontból, az én taktikai szempontjaim szerint, és megvan, aki a háttérellenőrzést végzi a játékosról, esetleg beszél a korábbi csapattársakkal és így tovább. Úgy gondolom, hogy ez a folyamat nagyon jól működik. Van egy mondás Svédországban, miszerint egyetlen bizottságnak sem állítottak még szobrot. Ugyanakkor ez a munkamódszer kiküszöböli az egyéni hibákat.
És elégedett az eddigi érkezőkkel?
- Az új szerződtetések tekintetében úgy gondolom, hogy nagyon jó munkát végeztünk a menedzsmenttel együtt. Úgy gondolom, hogy a megszerzett játékosok vagy már most jó minőségűek, vagy fiatalok, azaz kész és nagy potenciállal rendelkező tehetségeket is igazoltunk. Talán a legfontosabb szempont volt minden igazolásnál, hogy olyan karaktereket szerezzünk meg, akik meg tudnak felelni a szurkolóink elvárásainak, Újpesten minden játékosnak agyon kell dolgoznia magát. És nekünk nagyon jó karaktereink lettek. Szóval ebben a tekintetben nem vallottunk kudarcot. Erre fogjuk felépíteni a csapatot, úgy, ahogy én akartam. De talán szükségünk lesz még egy-két átigazolási időszakra.
Voltak bőven érkezők volt klubjától, a Fehérvártól is, az Ön ötlete volt? És igaz, hogy volt olyan Vidi-játékos, aki ment volna Önnel Újpestre, de erre nem volt lehetősége?
- Valójában nem én voltam az, aki ezt a témát erőltette. Úgy értem, ezek a játékosok csak az épp elérhető futballisták kiválasztásakor kerültek szóba. És aztán nyilván sokat számított, amikor ez felmerült, hogy nekem megfelelő tudásom van ezekről a játékosokról. Ismerem a jellemüket, tudom, mire képesek. De ez egy abszolút tisztességes válogatás volt a részünkről. Ami a további fehérvári játékosokat illeti, igen, volt még olyan, akinek felmerült az érkezése, voltak más nevek is, hiszen az esetemben megvoltak a válaszok ezeket a futballistákat illetően is.
Mi igaz abból, hogy Fehérváron a legfőbb konfliktust az jelentette az ottani vezetőséggel, hogy az úgynevezett "fiatalszabályt" Ön nem tartotta be, mert mindenképp dobogón akart zárni? És amikor Újpestre érkezett, mennyire volt ez központi téma a tárgyalások során?
Azt határozottan cáfolni tudom, hogy konfliktus lett volna emiatt közöttünk. Amikor rosszul kezdtünk Fehérváron, a vezetőség azt mondta, hogy "ne gondolj erre a fiatalszabályra, csak játssz a legjobb játékosokkal, hogy bennmaradhassunk". Szóval ezt tettem. Aztán az új év után megint előkerült a téma, mert eléggé előkelő helyen álltunk a tabellán. És akkor több fiatal játékos is nálam debütált, mint például Mario Simut vagy Kovács Patrik, sokan és sokat játszottak fiatalok a szezon második felében. Szóval ez az igazság ezzel kapcsolatban.
Itt, amikor eljöttem Újpestre, megkérdezték, hogyan látom ezt, mert ez a pletyka valahogy elterjedt rólam. És azt mondtam, hogy ha megnézi az eddigi eredményeimet, megvan a motivációm ahhoz, hogy fiatal játékosokat építsek be, mint az előző klubjaimnál, szeretnék esélyt adni nekik. Újpesten is játszik Geiger, Helmich, vagy Dénes Adrián, de nem azért, mert ez nekik alanyi jogon jár, vagy mert fiatalok, hanem azért, mert megérdemlik a helyüket a csapatban. Én azt mondtam a fiatal játékosoknak, hogy nem adom ingyen a dolgokat. Harcolniuk kell érte, mert szerintem a legrosszabb, amit tehetsz egy fiatal játékossal, hogy fix helye a kezdőben, azért, mert fiatal. Hogyan fog erre reagálni? A fiatal úgy reagál, hogy megvan helyem, nem kell tovább fejlődnöm. Szóval nagyon igyekszem rávenni őket, hogy fejlődjenek. Ezzel el is mondtam a véleményemet erről a szabályról...
És itt, Újpesten van is egy rendszerünk. Most hosszabb lesz a válaszom, de tetszik ez a téma... Szóval van egy elég fejlett rendszerünk a fiatal játékosok fejlesztésére. Van egy segédedzőnk, akinek az a fő feladata, hogy a fiataljaival dolgozzon, és extra edzésterveket készítsen nekik. Vannak táplálkozási szakértőink, akik különtalálkozókat tartanak velük. Ugyanígy a pszichológusunk és az erőnléti edzőink is. Egyfajta extra fejlesztőrendszert készítettünk ehhez. És úgy gondolom, hogy ebből a rendszerből ki tudunk termelni kezdőjátékosokat. Én magam is sok időt fordítok erre. Megyek és megnézem például a második csapat meccseit. És nagyon érdekes látni, hogy amikor a játékosokat a második csapatból vagy az U19-es gárdából az első csapathoz hozzuk, nem mindig mutatják meg normális szintjüket, mert sok az újdonság, jó játékosokkal edzenek, idegesek, satöbbi. De amikor elmegyek a saját környezetükbe, sokkal könnyebb meglátni kik és milyenek is ők valójában. Szóval vannak érdekes játékosok a jövőre nézve.
Melyik NB I-es edzővel a legjobb a viszonya?
- Azt kell, hogy mondjam, sok jó edző van az NB I-ben. Amikor az ellenfél csapatait elemezem, látom, hogy vannak olyan kollégák, akiknek nagyon jó ötleteik vannak. De az az edző, akivel egy kicsit szorosabb lett a viszonyom, az Srdjan Blagojevic volt Debrecenből, szomorú is voltam, amikor mennie kellett. Szerintem nagyon jó munkát végzett ott, egy kicsit meg is lepődtem, amikor elküldték. Nyilván nem tudom az összes okot, de kedvelem Srdjant. Ő volt az, akivel néha csak úgy beszéltünk telefonon. Szakmailag Bognár Györgyöt is elismerem, szerintem nehéz ellene játszani. Mert lehet, hogy rossz helyzetben vannak egy-egy meccsen, de még így is sokszor ki tudják ásni maguknak a három pontot.
Hogyan látja, befogadta már őt a magyar közeg másfél év alatt? Sok magyar edző kifogásolta már a múltban, hogy a külföldi edzők több türelmet kapnak és gyakran nem is jobbak szakmailag a magyaroknál. Érezte már azt, hogy "ellenségnek" tekintik és nem kollégának?
- Nem tapasztaltam semmi olyat, ami közvetlenül eljutott volna hozzám. A magyar edzők cipőjében jártam én is, amikor a svéd ligában voltam és jöttek a külföldi szakemberek. Egy kicsit mindig jobban megnézed őket, hogy mi újat hozhatnak. Számomra nagyon fontos, hogyan képviselem a hazámat itt, tisztelem a bajnokságot, tisztelem az országot. Ez olyasmi, amit a külföldi edzőknek gondolniuk kell, és tiszteletben kell tartaniuk az itt kapott esélyt.
Remélhetőleg nem csak egy magyar edzői állást "lopok el" épp, és tudok tenni valamit, ami jót tesz annak a klubnak, amelyiknél dolgozom.
Játékosként svéd utánpótlás-válogatott volt, de nagy karriert végül nem futott be. Pedig állítólag a Chelsea-nél is járt.
- Igen, próbajátékon. Elég fiatal voltam, nem jött végül össze, pedig elég hosszú időt, majdnem négy hetet eltöltöttem ott. Akkoriban Glenn Hoddle volt a Chelsea menedzsere, még az Abramovic-korszak előtt, Ken Bates elnöksége idején. Szóval az ifjúsági csapattal vagy a második csapattal edzettem, de volt ott néhány magasan jegyzett játékos is. Jó tapasztalat volt, de valahogy mindig is tudtam, amikor játszottam, hogy edző leszek majd. Már akkor, 17 évesen is lopkodtam kicsit az ötleteket, tapasztalatokat. De szép emlék volt.
Volt edzőként példaképe?
- Konkrétan nem.
Azt hiszem, Pep Guardiola mondta azt, hogy ő a legnagyobb tolvaj a világon, mert mindenkitől lop egy kicsit. És szerintem én is mindenkitől kapok egy kicsit inspirációt. De ha meg kell említenem valakit, az Sven-Göran Eriksson Svédországból, aki egy vagy két edzői generációt is erősen befolyásolt otthon a munkájával, hozzáállásával, az életmódjával. És sok más svéd edző is sokat tanult tőle, a nyugodtsága sokunkra nagy hatással volt.
Nagyon szomorú voltam, amikor hallottam Eriksson haláláról. Egyszer-kétszer találkoztam vele személyesen, egy fantasztikus ember volt.
Ki volt a legjobb futballista, akivel játékosként vagy edzőként együtt dolgozhatott?
- Játékosként talán egy svéd-magyar futballista volt, akivel játszottam is együtt, Anders Limpar, aki nagy példaképem volt gyerekkoromban. Ő félig magyar, az édesapja volt az edzőm, amikor gyerek voltam. Nem véletlenül tekintenek rá még mindig legendaként az Arsenalnál is. Edzőként azt mondanám, hogy Dejan Kulusevski vagy Viktor Gyökeres, akikkel a svéd U21-es válogatottnál dolgoztunk együtt, és akiket az emberek valószínűleg jól ismernek. Érdekes volt, hogy megismerhettem ezeket a srácokat, mielőtt nagy sztárok lettek volna. És jó példák arra, hogyan juthat el egy fiatal játékos mondjuk a Premier League-be. Mindketten extrém módon sokat dolgoztak, soha nem hagytak ki semmilyen részletet. Ha nem értették a szerepüket a játéktervben, rákérdeztek, tudni akarták, és mindig extra sokat edzettek, mindig.
Gyökeressel egy baj van, hogy már nem lehet magyar válogatott.
Mint ahogy a szintén magyar gyökerekkel is rendelkező Nánási vagy Salétros sem, pont erről beszéltünk nemrég, hogy mindhárman játszottak a svéd válogatott legutóbbi, észtországi meccsén. Nánási duplázott, de Gyökeres is gólt is szerzett. Úgyhogy köszönjük szépen, hogy hozzájárultak a svéd válogatott sikeréhez!
(Fotók: ujpestfc.hu)
