Életének 86. életévében elhunyt Garami József, a PMSC legendás mesteredzője - számolt be a szomorú hírről a pécsi klub.
Minden túlzás nélkül állíthatjuk, nincs olyan labdarúgásban jártas ember az országban, aki ne hallott volna még Garami Józsefről. A legendás mesteredző a baranyai megyeszékhelyen született 1939. augusztus 9-én. Játékosként csak helyi együttesekben fordult meg, karrierjét a klub jogelődjében, a Pécsi Dózsában kezdte 1953-ban, jobbösszekötőként tíz évig játszott a város első számú csapatában. Mindent egybevetve hatvanegy bajnoki, illetve két Intertotó Kupa-mérkőzésen szerepelt lila-fehérben. Később megfordult a PVSK és a Komlói Bányász alakulatánál is, aztán újra visszatért a Vasúthoz, és ott fejezte be pályafutását.
Eközben már tervezgette a focin túli életét is, 1960-ban felvételt nyert, majd 1964-ben sikeresen lediplomázott a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-orosz-testnevelő szakán. Első edzői megbízatását a Pécsi Sportiskolánál kapta, ahol számtalan későbbi nagy futballistát fedezett fel. Ezt követően 1973 és 1985 között a Pécsi Dózsánál, illetve a jogutód PMSC utánpótlásában tevékenykedett, nem is akárhogyan, hiszen munkája elismeréseként megkapta a mesteredzői címet. 1985-ben Rónai Istvántól átvette az NB I-es Pécs vezetőedzői feladatait, első meccsén rögtön a bennmaradásért vívtak ki, 1-1-es döntetlent játszottak az FTC-vel.
Garami József a piros-feketék kispadján nem kevesebb, mint kétszáztizenhét bajnoki mérkőzés alkalmával ült, ez azóta is megdönthetetlen rekordnak számít. Mérlege ezalatt kilencvenkilenc győzelem, hatvanhárom döntetlen és hatvanhat vereség. Ami viszont még ennél is fontosabb, az 1985-86-os első osztályú évadban egészen a második, ezüstérmes helyig vezette a mecsekaljaiakat. Ezt azóta sem sikerült megismételnie senkinek. Irányításával a sikerkorszak megkoronázásaként 1990-ben a pécsiek elhódították a Magyar Kupát. 1991-ben pedig bajnoki bronzéremhez segítette a csapatot. Nem mellékesen, még 1987 őszén – a pécsi évek alatt – megbízott szövetségi kapitányként öt találkozón irányította az A-válogatottat is.
1993 és 1996 között az Újpesti TE, 1996 és 1998 között az MTK Hungária FC, 1999 és 2001 között a Győri ETO, 2002 elejétől 2003 végéig pedig a Ferencváros szakmai munkájáért felelt. Majd több mint tíz évig – a magyar futballban páratlan módon – irányította az MTK-t. A kék-fehérekkel 1997-ben és 2008-ban, a Ferencvárossal 2003–2004-ben (az őszi idényben vezetve a csapatot) bajnoki címet szerzett.
Magyar Kupa-győztes (a már említett, PMSC-vel nyert titulus mellett) 1997-ben és 1998-ban az MTK-val, 2003-ban és 2004-ben a Ferencvárossal. Senki nem ült nála több mérkőzésen a kispadon a magyar élvonalban. 2015-ben felhagyott az edzősködéssel, majd az MTK szakmai igazgatójaként tevékenykedett - emlékezett meg legendás tréneréről a pécsi klubhonlap.
Nyugodjék békében!
