– Nagyon sokan hívtak, hogy nem kellek… Nem mondanám azt, hogy sorban állnak a klubok, nem reklámozom magam. Nem vagyok benne a körforgásban, ha hazajövök, akkor majd megemlítem, hogy szívesen dolgoznék. Vannak más terveim is, jó lenne támadókkal foglalkozni egyéni képzés keretében. Abban is gondolkodom, hogy ilyen irányba megyek el, de a lényeg, hogy a labda pattogjon valahol – fogalmazott a Cipruson utánpótlásedzőként tevékenykedő 51 esztendős tréner az m4sport.hu-nak. – Ciprus nagy szerelem nekem. Nyilván más, amikor az ember nyaralni megy oda, mint amikor dolgozni, de nem panaszkodom. Minden Magyarországhoz köt minket, a gyerekeink és a feleségem családja is itt van, szóval sok olyan összetevő van, ami miatt haza akarunk jönni. Hiányzik nekem is, hogy itthon legyek, hiányzik a foci is, így nyáron hazajövünk. Ha megtalál valami, akkor állok elébe, készen vagyok és éhes is vagyok – szögezte le Horváth, aki hozzáfűzte: sok tapasztalata van és nem tartja magát sikertelen edzőnek.
Az edzői pályával és a magyar szakemberek helyzetével kapcsolatban Horváth Ferenc keményen fogalmazott. A véleménye nem változott: szerinte a határokon kívülről érkező edzők előnyt élveznek, a külföldi edzők kapcsán azt a vélekedést emelte ki ironikusan, hogy aki onnan érkezik, az "borzasztó jó". –
Vannak tehetséges magyar edzők, akik megütik ezt a szintet. Vagy ha nincsenek, akkor úgy kell tanítani minket, hogy megüssük ezt a szintet. Itt képeznek minket és itt nem kellünk. Külföldön más a helyzet, nem nekem segítenek… Ha Magyarországra jön valaki, akkor szentírás, amit mond. Itthon egy klubban elmondtam, hogy mit kell csinálni a sikerekhez, de nem fogadták el, aztán jött egy külföldi, akinek ugyanaz volt a terve, ő megvalósíthatta
– fejtette ki, hozzátéve: az nem tetszik neki, hogy "zsigeri szinten utasítják el a magyar edzőket".
Horváth Ferenc edzőként formabontó nyilatkozatokat is tett korábban. Szó esett az értékeléseiben ló szülésről és kecske áldozásról is. A furcsa monológok kialakulásának története van.
– Amikor NB II-ben voltam edző, akkor elmagyaráztam, hogy mi történt, de mindig kihagytak belőle egy-egy mondatot. Totál hülyének éreztem magam, mert értelmetlen volt, ami megjelent. Aztán eldöntöttem, hogy olyat mondok, amit biztos leírnak. Sosem erőltettem a dolgot. Alapvetően nem sok értelmes gondolat van a fejemben, ez a marhaság jön belőlem folyamatosan. Ez valakinek tetszik, valakinek meg nem.
Megemlítette: találkozott olyan klubtulajdonossal, aki bele akart szólni a csapat összeállításába, de 14 mezőnyjátékost tett be a kezdőbe. A Videotonnál eltöltött időszakról - játékosként és edzőként is megfordult Székesfehérváron, ahol Magyar Kupát is nyert - úgy fogalmazott: "a Videoton a feleségem, a Ferencváros a szeretőm".
– A Fradi nagyon érdekes dolog, akkor egy életérzés volt, tartoztál valahova, szerettek az emberek. Ez mindenkit megfog, aki volt ott valaha. A feleségem is a Ferencvárosban kézilabdázott, úgyhogy többet is adott ez a klub annál, minthogy csak futballoztam benne. – fogalmazott a 32-szeres válogatott Horváth. Legnagyobb csalódásnak a Honvédnál töltött időszakát tartja.
A Honvéd küldött a padlóra a legjobban eddig
– szögezte le, hozzáfűzve, hogy Kispesten nőtt fel, nagyon szegény családban.
– Volt olyan, hogy anyukám étolajat öntött a tányérba, amit kenyérrel tunkoltuk ki. Ez volt az ebéd. Kevés választott el attól, hogy bűnöző legyek, a foci mentett meg. Ott nőttem fel, nekem ott vannak a gyökereim. Nem mondom, hogy honvédos vagyok, de amikor odakerültem edzőként, az fantasztikus volt. Nem csináltam én ott annyira rosszat. Benntartottam a Honvédot, ami a legnagyobb dolog, amit valaha az edzői pályámon csináltam. Nem voltunk kieső helyen egy pillanatig sem. Amit a szurkolóktól kaptam azt nem éreztem jogosnak. Kicsit kifilézett a honvédos időszak, nehéz volt ebből felállni – idézte fel.
Horváth Ferenc elmondta azt is, hogy mi a számára a legfontosabb a futballban.
– Érzékeny vagyok. Sok mindenre. A focival is úgy vagyok, hogy ha odamegyek valahova, akkor ne azt mondják, hogy jó edző vagyok, hanem azt, hogy jó ember vagyok, mert próbálok az lenni. Fontos, hogy a dolgok rendben menjenek. Próbálok mindig harmóniát kialakítani, félelemből nem lehet jól futballozni csak egy darabig.
A volt labdarúgó immár másfél évtizede dolgozik edzőként. Azt is elmondta, hogy miért választotta ezt a szakmát.
– Régen azt mondtam, hogy annyi hülye edzőm volt, hogy ilyen hülye én is tudok lenni. Úgy éreztem, hogy ezt én jobban is tudnám csinálni. Volt olyan, hogy még játékosként én tartottam a taktikai értekezletet. Aztán elkezdtem elvégezni a tanfolyamokat, mert nekem a pályán kell lennem. Akkor egyszerűbbnek gondoltam, mit amilyen valójában lett.
