Nagyot menetel a Loki tavasszal, de a Ferencváros idegenbeli legyőzése volt eddig a csúcs?
- Igen, azért a bajnok otthonában győzni nagy fegyvertény, nem is sűrűn fordul elő senkivel, csodálatos, hogy sikerült. Boldogok is vagyunk emiatt - mondta Srdjan Blagojevic, a DVSC vezetőedzője a csakfoci.hu-nak adott interjújában.
0-1-nél gondolta volna, hogy három ponttal távoznak a Groupama Arénából?
- Hát nem volt egyszerű, mint ahogy a meccs előtt sem lett volna egyszerű azt kijelenteni, hogy győzni fogunk Budapesten. Nagy mázlink volt 0-1-nél, az első félidő utolsó negyedórájában, hogy nem kaptunk még egy gólt a ferencvárosi találat után. De akkor is hittem a csapatban, mondtam is a játékosoknak, hogy legyenek bátrabbak, legyen meg a hitük, hogy tiszteljük az ellenfelet, de annál is jobban tiszteljük saját magunkat. Aztán megcsináltuk.
(Fotó: dvsc.hu)
Elengedte az éjszakába ünnepelni a játékosait a Fradi legyőzése után?
- Két szabadnapot adtunk nekik. Másnapra, vasárnap délelőttre terveztünk ugyan egy rekreációs foglalkozást azoknak, akik pályára léptek, és egy erősebb edzést azoknak a játékosoknak, akik nem játszottak, de végül úgy döntöttünk, hogy két napot adunk nekik. Az érzelmek a tetőfokukra hágtak érthető okokból, kicsit le kellett hűteni a kedélyeket, hogy a futballisták megfelelően felkészüljenek az utolsó mérkőzésre. Úgyhogy gondolom, ünnepeltek...
Amikor megérkezett a Lokihoz, kiesőhelyen állt a csapat. Mi volt a legfontosabb dolog, amin változtatnia kellett?
- Elég rövid idő alatt zajlott le, amíg idekerültem, épphogy felbontásra került a szerződésem a kazah Astanánál és már ajánlatot is kaptam Debrecenből. Már a repülön elkezdtem elemezni a Loki játékát, végignéztem az előző öt-hat meccsüket. És az első következtetésem az volt, hogy a csapat megfelelő energiával és akarattal játszik, de nincs meg a kellő nyugalom a pályán, különösen a labdabirtoklásban, amit én nem szeretek. És persze mindenekelőtt fontos volt, hogy megismerjem az összes játékost, és a legfőbb jellemzőiket egyenként. Ezután pedig, hogy megmutassuk nekik, mit akarunk, készítettünk néhány videót, amelyeken kihangsúlyoztam azokat a pillanatokat, amikor az energia, a kellő agresszivitás és védekezés is rendben volt, de a türelem meg hiányzott. Alapvetően ebben kellett változnia leginkább a csapatnak.
Tudott bármit az NB I-ről, mielőtt idejött? Volt, amin meglepődött?
- Volt némi információm a bajnokságról, mert sok barátom dolgozik itt akár edzőként vagy játékosként. Ezért sok részletet összegyűjtöttem tőlük, és mindannyian csak pozitív dolgokat mondtak a bajnokságról, az infrastruktúráról, a környezetről. De én is ugyanezt láttam azonnal, és nagyon elégedett vagyok, hogy a magyar bajnokságban és a DVSC-nél dolgozhatok. Nagyon élvezem a munkát ezekkel a srácokkal és élvezem az életet is itt Debrecenben.
Az NB I egy nagyon érdekes liga, kis különbségekkel a csapatok között - ha egyáltalán vannak különbségek. Nem nagyon láttam még olyan bajnokságot, ahol a legnagyobb költségvetéssel rendelkező csapatok közül állnak páran akár az utolsó helyeken - lásd akár a Fehérvárt, a Vasast vagy a Honvédot. Mint ahogy meglepetés a Kecskemét szereplése is, amely az NB II-ből feljutva azonnal a második helyen áll az élvonalban.
Különleges bajnokság ez, nincsenek könnyű meccsek, amit én szeretek, mert így mindig a maximumon kell koncentrálniuk a játékosoknak és az edzőknek is.
Az elődei nem nagyon találták a csapat kulcsemberének, Dzsudzsák Balázsnak a helyét a pályán. Menyire volt nehéz megtalálnia azt a pozíciót, ahol a leghatékonyabb?
- Hogy őszinte legyek, amikor néztem a meccseket, és láttam, hogy védekező középpályásként játszott, aztán meg jobbszélsőként, úgy éreztem - figyelembe véve a tulajdonságait - hogy nem a számára megfelelő helyen van a pályán. Dzsudzsák egy nagyon jó játékos, akinek sok kulcspassza van, nagyban befolyásolja a csapat játékát az átadásaival, és a tényleg nagyon jó bal lába van, de már abban a korban jár, amikor nem lehet őt sok futással terhelni, és frissnek kell lennie a végső passzokhoz. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan pozíciót találunk neki, ahol kihasználhatjuk az erősségeit, és persze ugyanakkor talán fedezhetjük a „gyengeségeit” is, mert ebben a szakaszában a karrierjének úgy gondolom, nem szabad olyasmivel terhelni, ami negatívan befolyásolhatja a játéka hatékonyságát.
A debreceni csapatkapitány egy igencsak érzelmes és érzékeny futballista is egyben: Ön hogyan viseli, amikor Dzsudzsák például a lecserélésénél néha elég "nyűgös"?
- Ezek a helyzetek nekem és neki is a munkánk részei. Ő egy olyan játékos, aki nagy hatással van a csapat teljesítményére, az öltözőre, és sokat segített nekem. Én pedig nagyon nagyra értékeltem őt, és azt, hogy nagy befolyással van a csapat működésének mindegyik részére. De azt hiszem, mi, az edzői stáb tagjai is sokat segítünk neki abban, hogy jól érezze magát a pályán, és ez a kapcsolat nagyon-nagyon jó közöttünk. Persze bizonyos pillanatokban persze vannak egyet nem értéseink, mint minden családban. De megvan vele az a kapcsolatom, hogy mindent meg tudjunk beszélni. Néha talán nem értek egyet vele, ő nem ért egyet velem, de elég nyílt és bizalmi a viszonyunk, aztán persze a végén én hozom meg a döntést, mert ez a kötelességem, ez a szerepem, de nagyon jól megértjük egymást Balázzsal.
Ezt Dzsudzsák még februárban nyilatkozta Önről: "Mindig kéri tőlem, hogy osszam meg vele a véleményemet, még akkor is, ha nem értek vele egyet, de nagyon tartja a távolságot is, hogy a jó edző-játékos kapcsolat ne csapjon át bohóckodásba és viccelődésbe. Nagyon kevésszer látjuk őt felszabadultan örülni és boldognak, de ez tök jó, mert ennek a csapatnak jelenleg erre van szüksége, hogy egy győzelem után is érezzük mindig azt, hogy ugyanúgy kell teljesíteni." Azóta voltak már azért lazább pillanatai a játékosokkal szemben? Hogyan lehet megtalálni a megfelelő középutat?
- Igyekszem megtalálni az egyensúlyt, mert úgy gondolom, hogy
edzőként a barátjuk lehetek, de nem lehetek a legjobb barátjuk, mert ha túl közel kerülsz a játékosokhoz, az bizonyos pillanatokban talán negatívan befolyásolhatja a döntéseimet. Ha érzelmileg túl közel állsz hozzájuk, néha talán nem tudod a legjobb döntéseket meghozni, ugyanakkor érezniük kell, hogy itt vagy nekik, éhogy hozzád fordulhatnak, és mindenről beszélhetnek veled.
Szóval a legnehezebb dolog megtalálni az egyensúlyt, én erre törekszem, és azt hiszem, ez a legjobb megoldás. Én a személyiségemből adódóan egy kicsit zárkózottabb, introvertáltabb vagyok, nem vagyok talán annyira kitárulkozó emberként, de csak akkor, ha valaki nem ismer annyira jól, annyira mélyen. De az első benyomás rólam ez lehet a futballistáknál is.
Mennyi van még egyébként Dzsudzsákban Ön szerint?
- Ez elsősorban rajta múlik és a testén, teljesen be is vonjuk az erre vonatkozó döntésbe. Én érzem még benne a játék iránti szenvedélyt. Természetesen tudjuk, hogy
a biológia végzi a munkáját, ezért tőle is függ, hogy ő maga hogyan érzi majd magát a következő időszakban.
Azt várom tőle, hogy úgy segítse a csapatot, ahogyan azt eddig is tette. Tudom, hogy ez az időszak, amikor a játékosok ebben a korban nehéz folyamatokon és döntéseken mennek át, különösen azok a futballisták, akiknek ilyen karrierjük van, mint Balázsnak. Ez egy nagyon érzékeny időszak, de hiszem, hogy megtaláljuk az útját annak, a közeljövőben is tudjon segíteni a csapatnak.
Azt mondják, hogy a nem szokványos edzésmódszereivel alaposan meglepte a játékosait, de a mezőnyt is. Ezeknek mennyi szerepük van abban, hogy a csapat ilyen kiemelkedően szerepel az idény második felében?
- Nem szokványosak? Talán van, akinek szokatlanok a módszereim, de számomra ez a normális...sokan például a reggeli edzésekben hisznek, szerintem viszont délután sokkal hatékonyabb tud lenni a munka, és jobb a tréning atmoszférája. De nem vesszük annyira szigorúan azért, hogy mindig délután edzünk.
A másik dolog, hogy én szeretem az intenzitást egy edzésen, hogy a csapatot fejben is ott tartom, mindig koncentráltan, komoly követelményeket kitűzve eléjük, és nem csak fizikálisan, de mentálisan is megterhelve őket, mert azt hiszem, ez maga a futball. A megfelelő pillanatban, a megfelelő intenzitással és sebességgel kell meghozni a döntéseket. És ha nem ilyen edzésmunkát végzünk, akkor nem fogjuk tudni ezt megcsinálni.
Ez az én véleményem. Tehát ki kell terelnünk a játékosokat a komfortzónájukból, ha fejlődni akarunk, és ezt el kell fogadniuk, ha ők is fejlődni akarnak. Összességében pedig nagyon jól sikerült a téli felkészülésünk, ennek is köszönhető, hogy a csapat sokkal jobban teljesít tavasszal, mint az idény első felében.
Ahogy korábban mondta, egy futballcsapat néha olyan, mint egy család, egy családban pedig nem mindig boldog mindenki. Mit szól ahhoz, hogy a csapat rutinos tagja, Bódi Ádám pár hete kifakadt, hogy keveset játszik és hogy nem tud Önnel beszélni erről?
- Nem olvasok újságokat és nem olvasom a közösségi média kommentjeit sem, de nyilván tudtam, mit mondott Ádám, mert valaki beszélt nekem róla.
Teljesen megértem, ha egy játékos nem elégedett azzal, hogy nem játszik, ez normális, én sem szeretném, ha egy játékos mindenféle érzelem nélkül elfogadná, ha nem játszik eleget. Én ezt nem is úgy fogtam fel, mint valami negatívumot. Csak azt várom a játékosoktól, hogy az érzelmeiktől függetlenül mindig 100 százalékot nyújtsanak az edzéseken. Szerintem eléggé felfújták azt, amit mondott.
Beszéltem Bódival utána, ő maga kezdeményezte egyébként a beszélgetést. Egyeztettünk egymással, de volt egy kis kihívás is abban, hogy beszéljünk, mert ő nem beszél angolul, én meg nem beszélek magyarul... Így egy kicsit nehézkesebb volt a kommunikáció, de összességében nagyon jót beszélgettünk, kemény szavak nélkül, mert nem volt rájuk szükség. Elmagyarázta nekem, hogy mire gondolt. Ádám egy nagyon jó srác, remek munkamorállal, ami még akkor is megmutatkozott, ha nem játszott annyit, és én értem, hogy ez nem az a helyzet, mint amire ő számított. Elmondtam neki, hogy értékelem az erőfeszítéseket azoktól a játékosoktól is, akik nem kapják meg a várt perceket, tudom, hogy nem könnyű nekik, és hogy számomra minden játékos fontos. És ezt tényleg őszintén mondom, ez nem csak üres beszéd, különösen nagyra értékelem a jó munkamorált ezektől a játékosoktól. Ádámnak nincs könnyű dolga, ott van a posztján Szécsi, Sós, Kyziridis és Varga Kevin is. Én nem éreztem az egész helyzetet negatívnak, vagy valamiféle harcnak, még ha valaki ezt annak is gondolta.
Mennyire jellemző egyébként Önre, hogy bünteti a játékosokat?
- Nem vagyok nagy híve a büntetéseknek, de kell, hogy legyen egy szabályrendszer. Vannak olyan viselkedési normák, amiknek a megszegése büntetéssel jár, legyen az mondjuk az egy késés például. Ilyenkor az érintett befizeti az összeget a "bankosnak", aki egy másik játékos, aztán az így összegyűlt összeget elköltjük mondjuk egy csapatépítőre vagy vacsorára. De igen, előfordul, hogy valakit meg kell büntetni, emlékeztetni is kell a focistákat, hogy bizonyos keretek között kell maradniuk a viselkedést tekintve. De hadd mondjam el, mennyire elégedett vagyok a játékosaimmal, nagyszerű fickók, az eddigi legpozitívabb tapasztalatom a karrierem során, hogy velük dolgozhatok.
(Fotó: dvsc.hu)
Debrecenben, ebben a különleges környezetben legendásan nehéz beilleszkednie mindenkinek, aki nem debreceni - egy külföldinek meg főleg. Önnek hogy sikerült?
Hallottam már én is erről, de nem nagyon tapasztaltam, ami talán annak is köszönhető, hogy eddig nem voltak rosszak az eredményeim. Akkor lehet lenne problémám, ha nem így lenne... (nevet). Figyelmeztettek engem is erre, hogy vigyázzak, de nem érzek semmiféle negatívumot amiatt, hogy "kívülről" érkeztem.
Jól érzem itt magam, jól megvagyunk a vezetőkkel, a játékosokkal, a szurkolókkal, a debreceni emberekkel. Talán annak is köszönhetően, hogy soha nem mutattunk mást kifelé a kollégáimmal, mint hogy mi is hétköznapi emberek vagyunk.
Az NB I-es kollégákkal hogy jött ki eddig, van, akivel szorosabb lett esetleg a viszonya?
Nem igazán, nem is volt rá igazán idő még. Akivel picit többet tudtam beszélgetni, az MOL Fehérvár edzője, Bartosz Grzelak volt. Még információkat is cseréltünk arról, ők mit gyűjtöttek össze az ellenfelekről, cserébe mi is megosztottuk velük az általunk készített riportokat. Örülnék, ha majd a többi kollégával is kialakulna egy szorosabb munkakapcsolat vagy kommunikáció.
Beszél egyébként már valamennyire magyarul?
- Csak néhány egyszerű szót. De elég nagy nehézséget is okoz számomra jobban elmélyülni a magyar nyelvben. A másodedzőm ebben sokkal jobb nálam, elég sok energiát fektetett már a nyelvtanulásba, a megértésbe. Nekem nem megy olyan jól...
Pedig mennyivel egyszerűbb lenne például Bódi Ádámmal beszélgetnie...
- Ez mondjuk tényleg így van... (nevet).
Mennyivel nőtt meg az edzői ázsiója a debreceni menetelésnek köszönhetően? Hallani, hogy például kazah vagy orosz csapatok is szívesen látnák a kispadjukon.
- Ezeket a híreket sem olvastam, de mesélték. Én nem igazán tudok semmit, talán Önök, újságírók többet tudnak erről. Persze mindannyian azért dolgozunk a futballban, hogy növeljük a hírnevünket. A focisták, az edzők is. Mindig azzal a szándékkal végezzük a munkánkat, hogy előrelépjünk, és a pályafutásom során is mindig erre törekedtem, és én már a Debrecenben történt kinevezésemet, munkámat is előrelépésnek tekintettem. És remélem, jó benyomást hagyok majd magam után, a csapatommal együtt a szezon végén.
A hétvégén dől el, hol végez a táblázaton a DVSC. Elégedett lenne most már a harmadik hellyel, vagy csalódott, ha nem jönne össze a második pozíció?
- Én nem így tekintek erre. Szerintem már az is nagyon szép eredmény, amit eddig elértünk ebből a szempontból nem számít, hogy mit játszunk az utolsó meccsen. Még ha el is veszítjük a mérkőzést, akkor is úgy gondolom, hogy elégedettek lehetünk ezzel a szezonnal. Ha csak a 9. fordulótól elért eredményeket vesszük figyelembe (akkor érkeztünk a csapathoz), első helyen állunk és nincs kétség afelől, hogy közösen jó munkát végeztünk. Alapvetően én magam maximalista vagyok, és sosem tudok teljesen elégedett lenni mindennel, sokszor azon gondolkodom, hogy talán valamit másképp, jobban kellett volna csinálnunk. És ez a részem mindig azt mondja, azt kéri magamtól és a csapattól is, hogy még többet, még többet és még többet adjunk. Szóval teljesen elégedett persze akkor leszek, ha megnyerjük a meccset, de nem számít az eredmény az egész idényt és azt is figyelembe véve, hogy honnan indult el számunkra ez az utazás.
DUDÁS GÁBOR
